A középszakaszt hétfőn megnyerő, és ezzel a rájátszásra az első választás jogát, és a pályaelőnyt bebiztosító férfi jégkorongcsapatunk számára papíron nem volt tétje a playoff előtti utolsó erdélyi túra két mérkőzésének, mégis több szempontból sem volt mindegy, hogy milyen játékot mutatnak a mieink, és mi lesz a találkozók eredménye. A Brassó számára ráadásul a 3-4. hely, és ezzel a pályaelőny megszerzéséhez az utolsó esély a Fradi rendes játékidős legyőzése volt, így számíthattunk rá, hogy ellenfelünk komolyan beleáll majd a mérkőzésbe.

Így is lett, de látszott, hogy a Ferencváros sem veszi félvállról a találkozót. Sőt, hiába voltak mindkét oldalon helyzetek és lövések, az első komolyabb lehetőség a mieink előtt adódott a 7. percben, ám egy Tóth Adrián-Rafaj-Nagy Gergő összjáték végén kapitányunk próbálkozását a Brassó kapujában kezdő Tőke hárította. Egy perccel később Aranynak volt szüksége óriási védésre, de megoldotta, ahogy a kipattanót is, majd a kontrából ismét Tőkének volt dolga – az első percek mezőnyjátéka után kezdtek felpörögni az események a kapuk előtt. Látszott, hogy próbáljuk kontrollálni az eseményeket, és stabilan állni a brassói rohamokat, de az igazi átütő erő hiányzott. A hazaiak így fokozatosan ha nem is kerültek nagy fölénybe, de némileg átvették az irányítást. Ez nagy kidolgozott helyzetben nem öltött testet, érkezett viszont egy kékvonalas bomba, ami után csengett a kapuvas, gól azonban nem született. A fokozódó tempó ellenére sportszerű volt a találkozó, az első kiállítást a 15. percben fújták be a játékvezetők, Tóth Gergő mehetett a büntetőpadra. Szokásunkhoz híven pezsgő védekezést mutattunk be, remekül zavartuk a hazaiakat, akik sokáig nem is tudtak rendesen felállni a harmadunkban, mindössze két távoli lövésre futotta tőlük, ám Boriszenko és Carlson próbálkozásánál is a helyén volt Arany. Még nem járt le Tóth Gergő büntetése, amikor Kärmeniemit is kiszórták, aki ráadásul kései ütközésért 2+10 percet kapott. 13 másodpercig jöhetett öt a három ellen a Brassó, ezzel nem tudott élni, a szimpla előnyt viszont kihasználta, a Tendler próbálkozása után lecsorgó korongból Gliga talált a hálóba. A zebrák még visszanézték videón a közvetlen közelről esett találatot, de gyorsan megszületett a döntés, vezetett a Brassó. A hátralévő három percben megpróbálták fokozni az iramot a mieink, azonban nem jött össze az egyenlítés. (1-0)

A szünetben megbeszélték a Fradi játékosai, hogy rátesznek egy lapáttal, ehhez képest borzalmasan indult a középső harmad, Gliga önmaga második góljával már 36 másodperc elteltével megduplázta a sárga-kékek előnyét, Arany hiába fogott két nagyot, a második kipattanó után már ő is tehetetlen volt. Nőtt a feszültség, ezt mutatta Pavuk és Mihály Ede páros jelenete is, mindketten két percet kaptak érte. Nem sokkal később Boriszenko szabálytalankodott, így először a mérkőzésen előnybe kerültünk, nem sikerült azonban élni vele. Továbbra sem találtuk a brassóiak játékának ellenszerét, rengeteg esetben a mi határozatlan megmozdulásaink után indították ők a gyors kontrákat – úgy látszik, egyre többen próbálják meg a Ferencvárost a saját fegyverével meglepni. Megvoltak a lehetőségeink, Tőke rossz kiadása után Hardi találhatott volna a kapuba, majd Lengyel lőtt távolról, de a nagy tempó mellett a mi kapunk előtt is adódtak lehetőségek, Bíró Mátyás például a kapu mögül visszakanyarodva, fonákkal húzta kis híján a kapuba a korongot. A 27. percben Tóth Gergőt kiállították, de emberhátrányban is volt helyzetünk, Perrier megindulása után kettő az egyben mehettünk kapura, ám nem sikerült kihasználni a lehetőséget. Kiegészültünk, mégis gólt kaptunk: egy eladott koronggal Bíró Mátyás egyedül léphetett ki, és könyörtelenül bevágta a ziccert. Nem lassított a Brassó, továbbra is bőszen lőtte Arany kapuját, aki szerencsére amit lehetett, hárított. A játékrész második felében a játékvezetők is megnyitották az esélyt a Brassó előtt, hogy eldöntsék a találkozót, Perrier kiállítását követően 46 másodperccel Pavukot is kiszórták, így több mint egy perc kettős előny jutott a hazaiaknak. Ezzel nem tudtak élni, ám lényegében egy percet sem játszottunk innentől a harmad végéig egyenlő létszámban. Perrier alighogy visszajött, küldték is ki újra, majd a kiegészülés után Tóth Gergő is mehetett ismét a padra – el is szakadt nála a cérna, jókorát sújtott a plexire az erősen véleményes ítélet után, szerencsére a plexi is, Tóth is megúszta törés, illetve újabb büntetés nélkül. Ahogy gól sem esett már, így háromgólos hátrányból próbálhattuk meg a becsületünket megmenteni a záró játékrészben. (3-0)

A harmadik harmadra valamelyest megváltozott a játék képe, ezt az is jól mutatja, hogy ez volt az egyetlen játékrész, amelyikben végül meg tudtuk nyerni a kapura lövési mutatót. A brassóiak az első negyven perchez képest valamelyest visszavettek, mi pedig fokoztuk a tempót, látszott, hogy hagyjuk annyiban ezt a mérkőzést. A 43. percben Bors Huba kiállítása után a meccsen korábban nem megszokott helyzet állt elő: emberelőnybe kerültünk. Ezzel azonban, bár több helyzetünk is volt, nem sikerült élni. A rendkívül agilisan játszó Pavuk Attila az 50. percben újabb páros kiállításra mehetett, ezúttal Lee társaságában, négy a négy ellen is mi támadtunk többet, de nem sikerült megtörni a jeget. Az 54. percben aztán Bíró Gergőt is kiszórták, ezt pedig már végre sikerült kihasználni: Rafaj lőtt középről Tőke kapujába. A gól után még kaptunk egy utolsó lendületet, de a hazaiak több gyors kontrával válaszoltak, így Arany védéseire is szükség volt. Az 58. percben Kärmeniemi ütközött a palánknál, kiállítás lett a vége, ennek ellenére lehoztuk a kapusunkat, mindent megtettünk, hogy szorossá tegyük a végét. A Brassó azonban Péter révén kihasználta, hogy üresen áll a kapunk, és eldöntötte a mérkőzést. A hátralévő idő sem csorgott le eseménytelenül, Pavuk ugyanis 14 másodperccel a végén beleállt egy bunyóba Molnár piszkálódása, majd testre ütése után, amiből egy tömegjelenet, majd egy páros csata alakult ki. Percekig állt a játék, előbb a bunyó végét várva, majd a játékvezetők vonultak félre kiosztani az ítéleteket. Három-három játékos került a büntetőpadra, a mieinknél Pavuk és Rantanen 2+2, míg Switzer 2 percet kapott, a hazaiaknál Molnár Zoltán a kései ütközés miatt 2+10-et, míg a bunyóért 2+2-t kapott, hozzá csatlakozott Bíró Ottó 2+2-vel, és Molnár Zsombor 2 perccel. A kiadós matek után leperegtek a hátralévő másodpercek, a Brassó így megnyerte a találkozót, és megőrizte esélyét a negyeddöntős pályaelőny megszerzésére.

Az FTC-Telekom ugyan 4-1-re elvesztette a rájátszás előtti utolsó erdélyi túra első mérkőzését, ám pánikra semmi oka, hiszen már bebiztosította első helyét a középszakaszban. Még akkor sem kell szomorkodni, ha ezúttal, ahogy azt Fodor Szabolcs vezetőedző is kiemelte a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón, nem sikerült a saját játékunkat játszani és hatékonynak lenni.

„Lassan kezdtük a meccset, nem tudtuk a megszokott gyors játékunkat játszani, és az adódó lehetőségekkel sem éltünk, pedig volt belőle néhány. Nem játszottunk úgy, ahogy szoktunk, a Brassó pedig remekül kihasználta a lehetőségeit. Egyedül a harmadik harmadban mutatott játékunk volt elfogadható, de túl későn ébredtünk fel, így már nem volt esélyünk visszajönni a mérkőzésbe" - értékelte a mérkőzést trénerünk.

Folytatás szombaton Csíkszeredában, a házigazda Sportklub ellen, vélhetően pokoli hangulatban, hiszen ők is az utolsó szalmaszálba kapaszkodnának a negyeddöntős pályaelőnyt illetően egy esetleges Fradi elleni győzelemmel.