Férfi jégkorongcsapatunk már azzal is történelmet írt, hogy bejutott a magyar-erdélyi közös bajnokság, az Erste Liga 2022/23-as kiírásának fináléjába, hiszen egyrészt az utolsó állva maradt magyarországi csapatként elhódította fennállása 30. magyar bajnoki címét, másrészt a liga 2008 óta íródó történetében még soha nem jutott el a döntőig az alapszakaszban negyediknél hátrébb végző együttes – márpedig a mieink az ötödik helyen zárták a szezon első periódusát. Ezzel viszont még nem volt vége, a Fradi ugyanis a ligadöntőben is folytatta a szenzációs menetelést, a négy nyert meccsig tartó finálé első két, gyergyói mérkőzésén rögtön két rendkívül fontos győzelmet aratott az alapszakaszt a második helyen záró, papíron esélyesebb Gyergyói Hoki Klub otthonában. Ezután bár Budapesten a GYHK be tudta húzni a párharc harmadik meccsét, szombat este elképesztő hangulatú találkozón, telt ház előtt az FTC-Telekom megnyerte a negyedik csörtét, ezzel pedig egyetlen lépésre került a végső sikertől. Ezzel pedig már a Ferencváros volt a párharc esélyese, hiszen a liga történetében még egyetlen csapatnak sem sikerült 3-1-es hátrányból megfordítania egy párharcot (ez utoljára a 2005-ös OB I döntőben sikerült az Alba Volánnak a Dunaújváros ellen), viszont örök igazság, hogy nem elég a siker kapujába eljutni, be is kell lépni rajta – ráadásul egy az életben maradásért küzdő ellenféllel szemben.

Az egymeccses eltiltását letöltött Tóth Gergő visszakerült a meccskeretbe Kreisz Brúnó helyére, így egy helyen változott a mieink kerete a szombatihoz képest. A kapuban természetesen az egész rájátszás során szenzációs, válogatott formában védő Arany Gergely kezdett.

Kiegyenlített játékkal kezdődött a mérkőzés, érződött, hogy ez már egy párharcot eldöntő találkozó lehet. A hazaiak a legelején nem vállaltak a kelleténél több kockázatot, és a mieink sem nyíltak ki feleslegesen. Az első nagyobb védéseket a harmad első felében Aranynak kellett bemutatnia, de a túloldalon kollégája, Rinne is jól kezdte a találkozót. A játékrész végül sok kapura tartó lövéssel, de kevés igazán ordítóan nagy helyzettel telt, mindkét hálóőr stabil formát mutatott. Egyelőre a kőkemény fizikai párharcokból sem volt sok, az első kiállításra egészen a 18. percig kellett várni, ekkor Szigetit szórták ki gáncsolás miatt. Nem sikerült élnünk az emberelőnnyel, sőt, öt az ötben a Gyergyó megszerezte a vezetést, ráadásul lélektani szempontból rendkívül rosszkor, a játékrész utolsó percében, Bodó Christopher villanásából (1-0).

A második harmad is hasonlóan kezdődött az elsőhöz, néhány perc elteltével Aranyé volt az első látványosabb védés Orban lövésénél. Nem múlt el ez a mérkőzés sem anélkül, hogy az ügyeletes gyergyói bajkeverő, az idei alapszakaszban nem kevesebb, mint 143 büntetéspercet összeszedett Di Diomete nézeteltérésbe keveredjen valakivel, ezúttal Borossal akadt össze a mieink harmadában, páros kiállítás lett a vége. Négy a négy ellen Aranynak kellett nagyot védenie Marttinen fonák emelésénél, majd Seregély bombázott a kékről nagyon veszélyesen, de kevéssel mellé. A harmad második felére próbálták a mieink átvenni a kezdeményezést, ezt Marva veszélyes távoli lövése is jelezte, de a GYHK rendkívül fegyelmezetten őrizte előnyét – sőt, Sylvestre gyors egymásutánban két veszélyes lövést is eleresztett, Arany kétszer is nagyot védett. A 34. percben Sointu és Szigeti találták meg egymást a palánknál, páros kiállítás lett a vége. Négy a négyben a mieink játszottak egy fokkal veszélyesebben, de nem sikerült egyenlíteni. Sőt, a hajrá ismét a Gyergyóé volt, és megint a játékrész utolsó percében találtak be, az Aranyról kipattanó korongot Sylvestre húzta be közvetlen közelről a kapuba (2-0).

Az első két harmadban a vége sült el rosszul a mieink számára, a harmadik játékrészben pedig az elején nem jött ki jól a lépés, a 43. percben ugyanis jött az újabb hazai gól, Bodó jutott le a koronggal az alapvonal mögé, majd onnan jó ütemben passzolt vissza Marttinen elé, aki közelről nem hibázott (3-0). Ekkora már lehetett tudni, hogy emberfeletti munka kellene ahhoz, hogy vissza tudjunk jönni ebbe a meccsbe, de az első lépést megtette a Fradi, gyorsan szépítettünk: Turbucz robogott el a jobb szélen, majd közelről centerezett, Kulmala pedig középről bepiszkálta a korongot a kapuba (3-1). Farkas Simon kiállítása után emberhátrányban kellett védekeznünk, ezt megoldottuk, ezután viszont Bodó, majd Kozma Zsolt szabálytalanságai miatt gyors egymásutánban két lehetőségünk is volt emberelőnyben közelebb zárkózni. Nem sikerült élni a sanszokkal, ez pedig megbosszulta magát, öt az ötben Vincze Péter használt ki egy kínálkozó lehetőséget (4-1). Bő öt perccel a vége előtt eldőlni látszott ezzel a döntő ötödik mérkőzése, de Fodor Szabolcs a végsőkig küzdve az 57. percben egy kínálkozó helyzetben lehívta kapusát a jégről. Ebből viszont üres kapura újabb hazai gól született, Orban Brance zárta le a nyitott kérdéseket (5-1).

A Ferencváros bár 5-1-es vereséget szenvedett az Erste Liga-döntő ötödik mérkőzésén Gyergyószentmiklóson, még mindig vezeti 3-2-re a négy nyert meccsig tartó szériát, így bár az első „meccslabdát” hárította a GYHK, szerda este a Tüskecsarnokban saját közönségünk előtt húzhatjuk be a végső sikert, és hódíthatjuk el az Erste Liga trófeáját.