Bohunicky kisebb sérülés miatt nem vállalta a játékot, Nagy Gergő visszatért a nagy port kavart hárommeccses eltiltásából. Hazai oldalon az első meccsen sajnálatos, súlyos sérülést szenvedett Salló Alpáron kívül (akinek az állapotáról, gyógyulásáról a meccs előtt közvetlenül jó hírek érkeztek az Erste Liga hivatalos oldalán), minden kulcsember bevethető volt.

Ahogy a döntő első négy meccsének mindegyikén, Csíkszeredában és Budapesten egyaránt, úgy ezúttal is telt ház és fantasztikus hangulat fogadta a csapatokat a Vákár Lajos Műjégpályán.

Nagyon bekezdtek a hazaiak, rögtön megrohanták a harmadunkat, és Szkacskov már a második percben túljuttatott egy korongot Aranyon (1-0). A bekapott gól nem rendítette meg a mieinket, mezőnyben felvettük a játék ritmusát, sőt, az emberhátrányos védekezésünknek már korán villannia kellett – megtette. A harmad feléhez közeledve Kuljas volt túl kemény Kógerrel szemben, sportszerűtlen megmozdulásáért 2+2 percet kapott. A négy perc emberelőny alatt nyomást helyeztünk a hazai harmadra, az egyenlítés azonban nem sikerült. Egyenlő létszámban támadásba lendült a Sportklub, de újabb gólt sem a hazaiak, sem a gyors ellentámadásokkal operáló mieink nem szereztek. Szűk három perccel a vége előtt emberelőnybe kerültek a hazaiak, és bár másfél percig remekül védekeztünk, végül egy kapu elé belőtt korong a menteni igyekvő Kärmeniemi korcsolyájáról a kapunkba pattant. A játékvezetők rövid videózás után megadták a találatot, Részegh Tamás lett a gólszerző (2-0).

Az első harmad végén a térdsérüléséből nemrég visszatért Roczanov Dezső akkorát kapott, hogy nem is tudta folytatni a játékot, a bordáira hatalmas ütést kapó Pavuk viszont visszatért a jégre. Komoly helyzetekkel indult a második harmad, másfél percen belül mindkét kapus ziccert fogott. A 23. percben Sofron palánknál elkövetett szabálytalansága után emberelőnybe kerültünk. Megvolt a nyomás, megvoltak a helyzetek, de végül nem sikerült gólra váltani az előnyt. Kiegyenlített percek következtek, az egész meccs során eddig most kezdeményeztünk a legtöbbet, sajnos eredménytelenül. A 28. percben aztán Fowlie szabálytalankodott a támadó harmadban, hazai emberelőny következett. Sőt, a korongot sípszó után elütő Tamminent is kissé szigorúan mellé ültették, a kettős emberelőny pedig túl nagy lehetőség volt, Szkacskov hamar ki is használta (3-0). A szimpla hátrányban hátralevő szűk másfél percet kivédekeztük, de így sem jöttünk ki jól a dologból. A 36. percben közel jártunk a szépítéshez, Adorján hatalmasat védett, a túl nagy lendülettel megérkező Kóger ráesett, Gecse pedig egyből a nyakában kötött ki teljesen indokolatlanul. Elsőre úgy tűnt, az eset nyomán egymásra találó Láday és Hegyi, valamint kissé furcsa módon Rokaly Szilárd kapott 2-2 perceket, és emberelőnyben voltunk, de teljesen érthetetlen módon Kógert is kiküldték a büntetőpadra, így négy a négy ellen folytatódott a játék – gól nélkül, a korong ugyanis nem, csak Kärmeniemi került a kapuba egy alkalommal.

Nem kezdtük jól a harmadik harmadot sem, David Stach már egy perc után góllal fejezett be egy lendületes akciót (4-0). A meccsből hátralevő időben nem volt más hátra, mint becsületből menni előre, fradistához méltóan – ezt meg is tettük. Négygólos hátrányban is küzdöttünk minden egyes korongért, sőt, 14 perccel a vége előtt férfias módon, a jégen vettek elégtételt a mieinket négygólos előnyben, a ligagyőzelmük kapujában is sportszerűtlenül provokáló ellenfélen. A támadó harmadban kialakult tömegjelenet végén egy páros kiállítás lett kiosztva, valamint Hajós Rolandot véglegessel kiállították. 11 perccel a vége előtt Kógerre fújtak kiállítást, amit kihasznált az ellenfél, Sofron lőtt a hálóba (5-0). Nem sokkal később a mieink is emberelőnyhöz jutottak, amit sikerült is kihasználni, Nagy Gergő lőtt az ő helyzetét ismerve rendkívül megérdemelt gólt, főleg azt figyelembe véve, hogy a sportszerűséget rendszeresen számon kérő csíki közönség minden egyes koronghoz érkezéskor fülsiketítő füttykoncertet rendezett – elegáns válasz volt ez (5-1). Ahogy Tamminen remek egyéni megoldása is, amivel őt perccel a vége előtt felzárkóztunk háromra (5-2). Két perccel a vége előtt Hegyit szórták ki, majd a játékvezetőkkel a véleményét közlő Kóger kapott 2+10+véglegest. Nem sokkal ezután a kapunk mögött Fowlie bokszolta a jégre a provokáló Szkacskovot, ő is véglegest kapott, míg McFadden és a szeredai 2-2 percet. Az mindenesetre elkönyvelhető volt, hogy a meccs végére teljesen kicsúszott a játékvezetők kezéből az irányítás, nem voltak felkészülve egy ilyen szintű mérkőzésre. Végül a káoszban reklamáló csíki kispad is kapott egy büntetést, amit kihasználtunk (5-3). A végére lehoztuk a kapusunkat is, a tisztes helytállás összejött, a csoda viszont nem.

Vereségünk azt jelenti, hogy az SC Csíkszereda ezzel 4-1-re megnyerte a négy győzelemig tartó párharcot, a Ferencváros pedig a magyar bajnoki aranyérem után ezüstéremmel zárta a magyar bázisú Erste Ligát.