Történelmi mérkőzésre készülődött Gyergyószentmiklóson a Gyergyói Hoki Klub és az FTC-Telekom együttese, ugyanis a magyar-erdélyi közös bajnokság, az Erste Liga 2008 óta íródó történetében korábban még soha nem fordult elő, hogy sorsdöntő, hetedik mérkőzésen dőljön el a trófea sorsa. Ezúttal viszont így volt, hiszen 3-3 győzelemmel érkeztek meg a felek Gyergyóba, így a képlet rendkívül egyszerű volt, aki megnyeri a mérkőzést, megnyeri a ligát is.

Első ránézésre akár úgy is tűnhetett, a ferencvárosiaknak van okuk feszültebben várni a hetedik mérkőzést, hiszen a mieinknek 3-1-es vezetés után két mérkőzésnyi esélyük is volt rá, hogy lezárják a párharcot, a GYHK végül mégis vissza tudta vinni saját pályájára a szériát. A valóság ezzel szemben az, hogy Fodor Szabolcs együttesétől már az is emberfeletti teljesítmény volt az idei szezonban, hogy elmeneteltek – útközben egy szintén parádés, hétmeccses párharcban a csapat történetének 30. magyar bajnoki címét is begyűjtve – egészen a fináléig, és két idegenbeli, valamint egy hazai győzelemmel egyáltalán 3-1-re vezetni tudtak. Hatalmas fegyvertény ez annak tükrében is, amilyen gödörben az FTC-Telekom november tájékán járt, annak tükrében is, hogy a mieink ötödik helyen jutottak a rájátszásba, korábban pedig negyediknél alacsonyabban kiemelt csapat még soha nem jutott ligadöntőbe, és annak tükrében is, amekkora különbség a lehetőségek tekintetében tátong a két csapat között. A GYHK keretében, ahogy a mérkőzés előtti felvezető interjújában Fodor Szabolcs is elmondta, ott van az egész liga három egyénileg legjobb, a mezőnyből kiemelkedő játékosa, ami pedig a lehetőségeket illeti, jól mutatja a különbséget, hogy a gyergyói együttes a szerdai budapesti hatodik mérkőzésről különgéppel repült haza, míg a Fradi csütörtök kora reggel újabb több mint tízórás buszútra indult Gyergyószentmiklós felé… Ezeket figyelembe véve akármi is lett volna a döntő meccs kimenetele, minden fradista büszke lehet erre a csapatra, de természetesen azért szerette volna együttesünk feltenni az emlékezetes szezon végén az i-re a pontot.

A szakmai stáb változtatni kényszerült a meccskeret összeállításakor a korábbihoz képest, a szerdai összecsapás hajrájában egy ütközés következében agyrázkódást szenvedett Kulmala Rasmus ugyanis nem utazhatott el a társakkal, így Bán Károly került fel Nagy Gergő és Turbucz Martin mellé az első sorba, míg Kreisz Brúnó került be a keretbe finn-magyar támadónk pótlására.

A hazaiak kezdték valamivel aktívabban a találkozót, de érezni lehetett a mérkőzés súlyát, hiszen egyik csapat sem vállalt nagy kockázatot. Viszonylag sok lövés találta el mindkét kaput, de igazán veszélyes helyzetből kevés akadt, ha pedig jött, az egész döntőben parádézó kapusok, a gyergyói Rinne vagy a ferencvárosi Arany is nagyot védett. A harmad felénél Sailio szemfüles korongszerzés után egyedül törhetett volna kapura, Imre Patrik ért vissza és vetődve látványosat mentett. Nem sokkal ezután Aranynak kellett bravúrt bemutatnia, Bodó jó centerezése után Orban lőhetett közvetlen közelről. Mindkét csapat rendkívül fegyelmezetten játszott, elmaradtak a szikrázó jelenetek, az első kiállításra is egészen a 18. percig kellett várni, ekkor Mesikämmenre fújtak rá egy büntetést játék késleltetéséért. Ezzel pedig sajnos szinte azonnal élni is tudott a GYHK, egy szépen felépített figura végén Vincze Péter talált a hálóba (1-0).

A második harmadra kijőve érezni lehetett, hogy a mieink megpróbálnak komolyabb erőket mozgósítani a gólszerzésért, de a hazaiak jól kontrollálták az eseményeket. Tóth Adriánnak volt jó lövése középről, de Rinne jól zárt. A 30. percben aztán jött, aminek ilyen helyzetben, amikor a csapatjátékból kialakított nagy helyzetek elmaradnak, jönnie kell, egy remek egyéni villanás: Betteridge korcsolyázott be egyedül a gyergyói harmadba, majd ütemtelenül lőtt, a korong pedig Rinne lepkésén megpattanva a hálóban kötött ki, egyenlítettünk (1-1)! Keményedett a mérkőzés, egyre több lett a fizikális párharc, nagyobb csetepaté viszont egyikből sem alakult ki. Kevés volt a veszélyes lövés, amikor viszont kellett, a kapusok továbbra is urai voltak a helyzetnek. Olyannyira, hogy két perccel a szünet előtt Hrabal egy hazai védelmi hiba után szólóban léphetett ki, egy csellel már el is fektette Rinnét, a hazaiak finn kapusa azonban vert helyzetből lábbal a meccs védését mutatta be.

A harmadik harmad elején megpróbálták ütni a vasat a mieink, azonban Tóth Gergő kiállítása megtörte a kezdeti lendületet. A GYHK pedig sajnos kettőből a második fórját is gyorsan kihasználta, Haaranen bombázott távolról a hálóba, Aranyt megzavarta a középütt „berepülő” hazai játékos (2-1). A gól utáni percben Trancát is kiküldték két percre magas bot miatt, a mieinknek azonban nem sikerült kihasználniuk az emberelőnyt. Sőt, öt az ötben a Gyergyó járt nagyon közel az újabb gólhoz, Aranyt kisegítette a kapuvas. A harmad második felére fordulva a mieink mindent egy lapra feltéve kezdtek el támadni, szinte kétsorozott Fodor Szabolcs, de Rinne eszén nem sikerült túljárni, a hazai hálóőr több meccsmentő védést is bemutatott. Másfél perccel a vége előtt Arany is elhagyta a jeget, de üres kapuval sem sikerült a bravúros egyenlítés, a GYHK megnyerte a hetedik meccset, ezzel pedig az Erste Ligát is.

A Ferencváros egy rendkívül hektikus, hullámzó, nem túl jól sikerült alapszakasz után hatalmas feltámadást produkált a rájátszásra, kiejtette előbb a magasabban kiemelt DVTK Jegesmedvéket, majd az alapszakasz-győztes BJA HC ellen rendkívüli karaktert mutatva drámai, hétmeccses párharc végén begyűjtötte története 30. bajnoki címét is, innen pedig már szinte jutalomjáték volt a papíron szintén jóval esélyesebb Gyergyó ellen a finálé. A Fradi-szív a ligadöntőben is többször megdobbant, a csapat óriási karaktert mutatott, végül azonban nem borult a papírforma. Ennek ellenére a Ferencváros (és a GYHK is) minden dicséretet megérdemel, talán minden idők legjobb és legizgalmasabb Erste Liga-döntőjét játszották a felek, telt házas, fantasztikus hangulatú mérkőzésekkel. Magyar bajnoki aranyéremmel és Erste Liga-ezüstéremmel zárult tehát a szezon, és ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy az FTC-Telekom ismét kvalifikálta magát a nemzetközi porondra is, hiszen a magyar bajnok jogán a 2023/24-es idényben is ott lesz az IIHF Kontinentális Kupa mezőnyében.