Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk ugyan a négy győzelemig tartó negyeddöntős párharc első négy meccsén a gyenge kezdés után zsinórban aratott három győzelemmel 3-1-es meccselőnyre tett szert, így hétfő este hazai jégen a továbbjutásért korcsolyázott ki, igencsak foghíjás összeállításban tette ezt a Fehérvári Titánok elleni ötödik találkozón, ugyanis a hosszabb ideje sérült Hegyi Ádám és Rasmus Kulmala mellett nem volt ott a vasárnap betegség miatt kidőlő Farkas Simon és Aki Juusela sem, míg Tóth Gergely a harmadik találkozón összeszedett kétmeccses eltiltásának második felét töltötte. A fiatal hátvéd nagyon hiányzott a hátsó alakzatból, míg a két támadó is érzékeny veszteségnek ígérkezett, a Farkas-féle sor volt az első két találkozón a csapat motorja, míg Juusela pontérzékeny játékának kiesése miatt a csapat első sorát is át kellett variálni. Fehérvári oldalon pedig nemhogy kieső nem volt, a szombaton az EBEL-től búcsúzó első csapat stabil válogatott védője, Stipsicz Bence csatlakozott a Titánok keretéhez erősítésként. Ha ehhez hozzávesszük a már sokszor beigazolódott régi hokis közhelyet, miszerint egy playoff-szériát lezárni a legnehezebb, úgy nagy hibát követett el, aki ferencvárosi oldalon könnyű estére számított...

A mieink kapujában ezúttal sem volt meglepetés, ezúttal is a válogatott Arany Gergely kezdett, ahogy a vendégek sem variáltak, Gyenes Dávid védett. Ahogy arra számítani lehetett, nagy iramban kezdődött a mérkőzés, fél perc után megérkezett az első hazai helyzet: Tóth Richárd vette célba Gyenes kapuját. A vendégeknek sem kellett több, a buli után azonnal indították az ellentámadást, de Arany is résen volt. Ahogy az eddigi mérkőzéseken, úgy most is hatalmas harc zajlott a jégen, szemmel láthatóan az életükért küzdő fehérváriak sem akarták kiengedni a kezükből a párharcot. A negyedik percben Nagy Gergő csinált utat Pavuknak, aki egy-két igazítás után tüzelt is, de célt tévesztett a próbálkozás. A nyolcadik percben komoly lehetőséghez jutott a Fehérvár: Kärmeniemi kapott két percet bottal akasztásért, így a vendégek támadhattak először emberelőnyben. A két csapat eddigi mérkőzésein is remekül sikerült kihasználniuk a létszámfölényes helyzeteket a Titánok játékosainak, így most is joggal bízhattak hasonló sikerekben, dacára az alap- és középszakaszban egészen kiemelkedő ferencvárosi emberhátrányos védekezésnek. Az utolsó pillanatig ezúttal is remekül védekezett a Ferencváros, de a kiegészülés előtt nem sokkal egy gyorsan körbejáratott korongot Péter lőtt el kissé balról tisztán, és megszerezte a vezetést a vendégeknek (0-1). Pánikra még nem volt ok, a második meccsen aratott 8-1-es sikerünk alkalmával is volt egyenlő az állás, de pénteken és szombaton is volt pillanat, amikor vezettek a fehérváriak. Nem sokkal később mi is megkaptuk az emberelőnyös lehetőséget, Horváth ült ki a büntetőpadra testre ütésért. Sokáig nem igazán tudtunk felállni a vendégek harmadában, húsz másodperccel az előny vége előtt Nagy Gergő tüzelt. Ez még lejött Gyenesről, de a lecsorgót Tóth Adrián készítette vissza Tóth Richárdnak, aki villámgyorsan egyenlített (1-1). A Titánokhoz hasonlóan a Ferencvárosnak is sikerült kihasználnia az emberelőnyt, így ugyanolyan gyors gólváltáson voltak túl a csapatok, mint pénteken az első székesfehérvári mérkőzésen, igaz, ott fordított volt a gólok sorrendje. Jöttek az újabb kiállítások: vendég részről Császár, míg a hazaiaktól Nagy Gergő állt ki 2-2 percre, így négy a négy ellen folytatódott a játék. Igaz, kissé érthetetlen döntés volt kapitányunk kiküldése színészkedésért, miközben az ellenfélnél befújták a két percet, igazolva ezzel a szabálytalanság tényét. Nem sokszor láthatjuk Fodor Szabolcsot reklamálni, vezetőedzőnk a végletekig igyekszik higgadt maradni, és tényszerűen tudomásul venni a jégen történő eseményeket, rossz kimenetel esetén pedig elsőként a saját oldalunkon keresi a javítanivalót, ezúttal viszont ő sem tudta szó nélkül megállni az esetet... Ráadásul nem sokáig játszottunk egyenlő létszámban, ugyanis Tóth Adrián is csatlakozott a csapatkapitányhoz a büntetőpadon. Ezúttal is remekül állta a sarat a hátsó alakzat, négy a három ellen is, ezúttal sem húztuk ki viszont a hátrányt kapott gól nélkül, Balogh mattolta Aranyt (1-2). A kapott gól után nagyobb fokozatra kapcsoltunk, de nem sikerült igazán veszélyes helyzetet kialakítanunk. Két perccel a vége előtt Switzer is kapott egy két perces kiállítást, aki estében találta el bottal a támadó harmadban a meginduló ellenfelet - talán kissé könnyen szólt a síp... Ezúttal is odaszorultunk a kapunk elé, a Titánok pedig 49 másodperc után ismét eredményesek voltak emberelőnyből: Mihály elé került a korong, aki igazítás nélkül vágta a kapuba (1-3). A Ferencváros már az első játékrész végére igen nehéz helyzetbe került, ezen pedig az sem segített, hogy negyven másodperccel a harmad vége előtt Stipsicz szabálytalanságánál is kissé könnyen ítéltek kiállítást a játékvezetők. Nagyon közel jártunk a szépítéshez, ám a vége előtt két másodperccel Nagy Gergő a bal oldalon a kelleténél egy ütemmel többet várt, mielőtt keresztbe tette Switzernek, aki így hiába vágta a hálóba a korongot, az már a dudaszó után került Gyenes kapujába. A Ferencváros így hiába küzdött nagyot és támadott többet az első húsz percben, a vendégek kíméletlenül éltek az emberelőnyök nyújtotta lehetőségeikkel, így a Fradi kétgólos hátrányból várta a folytatást - a Titánok először vezettek két találatnyi különbséggel a párharc során.

A második harmad elején zúgott a „Mindent bele!” a lelátóról, jól is jött a támogatás a csapatnak, hiszen Stipsicz áthúzódó kiállítása miatt csaknem másfél perces emberelőnyben indítottuk a második húsz percet. Gyorsan ott is teremtünk a vendégek kapuja előtt, ahol valóságos sortüzet rendeztünk, de mégsem sikerült megtalálni Gyenes ellenszerét. Letelt a büntetés, így megvolt a meccs első kihasználatlanul maradt emberelőnye (igaz, az első vendéggól papíron már egyenlő létszámnál született, ám Kärmeniemi egyetlen másodperce volt a jégen, így technikailag még előnyös volt az a gól is). A kiegészülés után sem szűnt meg a ferencvárosi nyomás, a vendégek kapusának újabb két alkalommal kellett hárítania. Az ötödik perc végéhez közeledve ismét emberelőnybe került a címvédő, amikor Császár kapott két percet magas bottal való játékért. Hiába záporoztak a lövések a fehérvári kapu irányába, nem sikerült gólt szerezni. A harmad feléhez közeledve sem vett vissza a Fradi, küzdöttünk, hogy sikerüljön visszajönni a meccsbe, de olykor-olykor elkerülhetetlen volt a Titánok ellenakciója. A hazaiak többnyire sikerrel megállították őket, de a kilencedik percben Rantanen csak egy szabálytalanság árán tudott megálljt parancsolni a vendég támadónak. Ugyan a fehérváriaknak ezúttal is sikerült beszorítani a címvédőt saját kapuja elé, de veszélyes helyzetet nem tudtak kidolgozni, most jól működött végig a védekezés, és megvolt az első kivédekezett hátrány. A kiegészülés után ismét a Ferencváros kezében volt az irányítás, ráadásul egy korongszerzés után Switzer rohamozhatott, de végül mellé lőtt. Bő öt és fél perccel a vége előtt a hazaiak újfent létszámfölénybe kerültek Mangone kiállítása miatt, de ezt sem sikerült kihasználni. A második húsz percben így hiába küzdött a Fradi, nem sikerült bevennie a parádés napot kifogó Gyenes kapuját, így bár fogyott az idő, nem kerültünk közelebb a Titánokhoz - egyre nagyobb hegyet kellett megmásznunk...

A záró játékrészt sokkal intenzívebben kezdte a Fradi, nyomás alá helyeztük a vendégek kapuját, megvoltak a helyzetek is. Ez azonban csak néhány percig tartott, hamarosan kiszabadultak a fehérváriak, sőt, a hatodik percben már veszélyes lövésük is volt. Maradtunk fölényben a mezőnyben, a Titánok viszont remekül megszervezték a védekezésüket, a kérdés már csak az volt, bírják-e végig ezt a játékot és tempót. Kontrákból ugyan veszélyesek tudtak lenni, de Arany mindenre odaért. A harmad feléhez közeledve Imre hibázott, és állt ki két percre, ezt pedig már nem hagytuk kihasználatlanul. Arany indította a jobb oldalon Nagy Gergőt, aki remek ütemben tálalt vissza a kékről érkező Pulli elé, úgy tűnt, finn védőnk kapura is bombázhatná, ő azonban meglátta a még jobb megoldást, és zseniálisan készítette le a korongot a balján érkező Hajósnak, aki a kapuba vágta a szépítő gólunkat - robbant a csarnok, volt még szűk tíz perc egyenlíteni! (2-3) A zöld-fehérek nagy erőfeszítések árán, de visszajöttek a meccsbe, így nem csoda, hogy a közönség folyamatosan hajtotta, nyomta előre a Ferencvárost, amely nem egyszer nagyon közel állt ahhoz, hogy egalizáljon, de Tóth Richárd lövését védte Gyenes, míg egy Tóth Gergőre rápattanó korong centikkel kerülte el a kaput, így maradt a vendég vezetés. Négy perccel vége előtt Aranynak kellett védenie Stipsicz lövését, majd az ezt követő korongbedobást Zion tette tovább Mangonénak, aki egy vasat érintő távoli, váratlan lövéssel visszaállította a kétgólos differenciát (2-4). Igazi hidegzuhany volt ez a jégen és a lelátón egyaránt, a Ferencváros ugyan minden erejét összeszedve folytatta a támadások sorát, de sehogy sem akart összejönni az újabb találat. Arany már két és fél percel a vége előtt folyamatosan kérdezte a kispadot, elinduljon-e lefelé, másféllel a vége előtt le is ment, majd Fodor Szabolcs időt is kért. Végül hat az öt ellen sem sikerült feltörni a Titánok védelmét.

A Ferencváros ugyan hatalmasat küzdött, mindent beleadott, de ezúttal a szerencse sem állt mellénk, és az újabb kiesők után három sorral nem bírtunk az életükért küzdő vendégek remek előnyös játékából adódó különbséggel, így a Fehérvári Titánok 4-2-re győzni tudtak Pesterzsébeten. Ez azt jelenti, hogy a zöld-fehérekre szerdán még biztosan vár egy székesfehérvári túra, a párharc hatodik mérkőzése. A feladat ugyanaz maradt: győzni kell, és azzal egyben lezárni a párharcot, az előny ugyanis, ha erre egy ilyen találkozó után nem sokkal még nehéz is gondolni, még mindig nálunk van.