Férfi jégkorongcsapatunk szombat este drámai küzdelemben, hosszabbításban győzte le Csíkszeredában a házigazda Sportklubot az Erste Liga döntőjének harmadik mérkőzésén, ezzel átvette a vezetést a négy győzelemig tartó párharcban, és mind számtanilag, mind lélektanilag hatalmas lépést tett a liga megnyerése felé. A vereség viszont egészen biztosan felpaprikázta a hazai csapatot, amely a negyedik meccsen szintén hazai jégen próbált meg revansot venni, és egy győzelemmel kiharcolni, hogy biztosan legyen hatodik mérkőzés is, méghozzá ismét Csíkszeredában a keddi, pesterzsébeti ötödik összecsapást követően.

Ennek elkerülése volt a tétje a mai mérkőzésnek, illetve az, hogy kedden hazai környezetben, Pesterzsébeten a bajnoki trófeáért léphessünk jégre.

Ami az összeállításokat illeti, a mieinknél nem volt változás, ezúttal is öltözött Lengyel Levente és Tóth Renátó, és Hardi Richárd maradt a tartalék. A csíkiaknál sem volt változás, nem került vissza a keretbe az eltiltását letöltő Anyiszin.

Ezúttal is telt ház várta a csapatokat a Vákár Lajos Műjégpályán, de a hangulat korántsem volt olyan pokoli, mint szombaton tapasztalhattuk. A csíkiak kemény magja rendületlenül szurkolt, de a tömeg hangulatára szemmel láthatóan rányomta béé4lyegét az előző napi hosszabbításos vereség. A Fradi szurkolói továbbra is fantasztikusak voltak, már az első percekben többször hallhattuk a hangjukat!

A Sportklub kezdte aktívabban a mérkőzést, de a miénk volt az első emberelőny, a 6. perc elején Bíró Tamást küldték le. Megjárattuk a korongot, de nem sikerült élni az előnnyel. Ahogy teltek a percek, a csíkiak úgy kezdtek el keménykedni, előbb Becze, majd Papp Szabolcs ütközött látványosan, a kései ütközés határán, de még azon belül. A mieink próbáltak nem belemenni, hanem játszani a saját játékukat. Ahogy arra számítani lehetett, a hazaiak nem csak a lelátón, de a jégen is gyorsan megtalálták a napok óta kipécézett Pavuk Attilát, Bíró Tamás ment neki, támadónk felvette a kesztyűt, 2-2 percet kapott mindkét fél. A csíkiak "csodafegyverüket", a látványos reklamálásokat és színészkedéseket is elővették, de ez sem segített rajtuk: a 12. perc elején Kärmeniemi lövése csorgott át Lundström lábvédői között a hálóba, majd Pavuk korongját értékesítette Tóth Richárd, hamar kettővel vezettünk! Támadónk pedig nemes bosszút állt az őt ért sérelmekért, egy gólpassz formájában! A harmad második felében jártunk, amikor Tóth Gergő kapott két percet szabálytalanságért, amit durva játék miatt megfejeltek még kettővel, így négy percig kellett volna hátrányban védekeznünk. Becze nem bírta viszont a feszültséget, kései ütközés miatt kiült, négy a négy ellen maradtak a felek a jégen. Ezalatt nem történt esemény, viszont a hazaiak kiegészülése után még másfél perc fórjuk volt, amivel éltek is, megjáratták a korongot a harmadunkban, és Becze kapásból szép gólt lőtt. Ez maradt a vége az első harmad zárásáig. (1-2)

A második játékrészben hasonló volt a játék képe, mint az első két gólunk után. A Sportklub próbálta tenni a nyomást, de remekül zártunk, kontrolláltuk az eseményeket. Az egyetlen említésre méltó mozzanat a harmad első felében Pavuk eltört botja volt. A 31. percben Tóth Gergő szabálytalankodott Sulakovval, az orosz válaszként olyat tartott játékosunk alá, hogy esés közben egy teljes fordulatot pörgött a levegőben - hiába reklamált hát a hazaiak játékosa, ő is mehetett a büntetőpadra, páros kiállítás lett az ítélet. A Sportklub azonban kapott egy négy a hármat, Perriert küldték le gáncsolásért. Sajnos ezt nem bírtuk ki, Bjelov távoli bombájába ért bele Becze a kapu előtt, és olyan góllal egyenlített, mint szombaton. Ha a játékkal foglalkozik a székelyek vezére, egészen látványos dolgokra képes... Nem sokkal később Rokaly Szilárd borította fel Nagy Gergőt, mi kerültünk emberelőnybe, ezzel viszont nem sikerült élni sajnos. Hárommal a vége előtt Rantanent szórták ki, Sulakovnak látványosan fájt, de aztán ott volt az emberelőnyös egységben a jégen... Hiába nyomott viszont a Szereda, remekül védekeztünk, túléltük az emberhátrányt. Le is telt a második harmad, döntetlennel vonultak a felek szünetre, izgalmas végjátéknak nézhettünk elébe... (2-2)

A második harmadot bizony sajnos elvesztettük, de csak egyetlen góllal, a játék pedig továbbra is nagyon nyílt volt, mindkét irányba eldőlhetett volna a meccs. Az első három percben ismét egy törött bot volt a komolyabb esemény, ismét Pavuké - a várakozásoknak megfelelően mozgalmas meccse volt... Lüktetett a találkozó, itt is, ott is záporoztak a helyzetek, kevés volt a játékmegszakítás, a győztes gól azonban csak nem született meg, pedig Switzer még egyedül is ki tudott lépni egy gyönyörűen kiemelt koronggal, de Lundström megfogta a ziccert. Egyre nőtt a feszültség, mindkét oldalon betalálhattak volna a felek, a Sportklub Flinta kiütött korongja miatti játék késleltetése büntetését is kihúzta, majd elképesztő jeleneteknek lehettünk tanúi. Közel jártunk a hazai kapunál a gólhoz, a sporik elengedték, majd a túloldalon tumultus alakult ki a kapunk mögött, végül megállították a játékot, mert beszorult a korong, Valchar pedig közel egy percig kergette az egyik vezetőbírót reklamálva a jégen... Hosszasan videózták a hazai kapunál látott jelenetet, de végül nem ítéltek gólt. Megnyomtuk az utolsó perceket, ennek pedig meglett az eredménye, három perccel a vége előtt Rantanen bevágta a győztes gólunkat! (2-3)

Hatalmas, és nagyon fontos győzelmet arattunk, hihetetlen fegyvertény két nap alatt kétszer győzelemmel távozni a Vákár Lajos Műjégpálya katlanjából! Ez is összejött azonban, így 3-1-re vezetjük a párharcot, ez pedig azt jelenti, hogy kedden a Pesterzsébet Jégcsarnokban az Erste Liga trófeájáért léphetünk jégre!