A tabella második helyéről várta a december-januári meccsdömping karácsony előtti utolsó állomását, a MAC HKB Újbuda elleni, ezúttal is papíron idegenbeli Tüskecsarnok-beli házirangadót magyar bajnoki címvédő férfi jégkorongcsapatunk. Fodor Szabolcs együttese remek formában érkezett a találkozóra, a mieink az elmúlt kilenc ligameccsükből nyolcat megnyertek, egy alkalommal pedig szétlövéses vereséget szenvedtek, és tudhattuk, hogy egy rendes játékidős győzelemmel egyetlen pontra zárkózhatunk fel a listavezető Sportklub Csíkszeredára úgy, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszottunk. Emiatt is fontos volt a csütörtöki mérkőzés, és amiatt is, hogy a játékosok és a stáb nyugodt szívvel mehessenek el karácsonyozni, hiszen győztes mérkőzés után mégiscsak jobban esik a karácsonyi menü (amelyből Hegyi Ádám is készített egy fitt, mégis nagyon finom verziót a Fradi TV ünnepi kiadásában) és a bejgli…

A hazai együttes is foghíjas kerettel állt ki a találkozóra, de hiányzókban bővelkedett a Ferencváros kerete is. Nagy Kristóf bár az edzésekre már visszatért, a meccskeretbe még nem, rajta kívül pedig Sarcia Antonino, Juhani Tamminen, Tóth Gergő és a bemelegítés során kisebb sérülést szenvedő Hajós Roland hiányzott, valamint Rasmus Kulmala bár a meccskeretbe be volt nevezve, végül nem lépett jégre.

A mieink kezdték aktívabban a mérkőzést, az első percekben korongbirtoklásban egyértelműen domináltuk a játékot. Ellenfelünk gyors kontrákkal próbált meg veszélyeztetni, de ezek a próbálkozások egyelőre nem voltak élesek. Helyzetek tekintetében az elején a mieink akciói is hagytak kívánnivalót maguk után, az első komoly lehetőségre a 6. percig kellett várni. Ekkor a MAC HKB kapuját védő Bálizs Bence védett nagyot egy távoli bombánál, majd a berobbanó Somogyi elől szedte össze a kipattanót az utolsó pillanatban. Három perccel később Bálizs Bohunicky kékvonalasánál védett ismét nagyot, egy perccel később viszont már ő is tehetetlen volt: Pavuk fordult kapu felé az ellenfél harmadában, tartotta a korongot várva a megfelelő pillanatra, majd remek ütemben passzolt keresztbe a kapu előtt a túloldalon érkező Cody Fowlie elé, akinek a lábáról pattant ugyan a hálóba a korong, de egyértelmű volt, hogy nem történt rúgó mozdulat, a gól érvényes volt, videózni sem kellett (0-1).

A gól után is maradtunk volna lendületben, ám ezt Bohunicky kiállítása megtörte. Sőt, nem sokkal később Kärmeniemi is akasztott, így az újbudaiak nagyjából egy percig kettős előnyben támadhattak. Villant az egész szezonban parádés emberhátrányos védekezés, előbb a kettős, majd a sima hátrányt is sikerült kivédekezni. Sőt, a túloldalon közel volt a második gól, a mieink három a kettő ellen léptek ki, ám Kóger kapu mellé durrantott. Öt és fél perccel a harmad vége előtt Fowlie lőhetett lendületből tisztán jobbról, Bálizs nagyot védett. A harmad legnagyobb hazai helyzete három és fél perccel a szünet előtt jött el, kettő az egyben léphetett ki a MAC HKB, Schlekmann azonban passz helyett a lövést választotta, erre pedig számított Arany, és védett. Helyzetre góllal válaszoltunk, Fowlie kapott korongot a semleges harmadban, majd épphogy belépett a támadó harmadba, laposan gyönyörűen vágta a korongot Bálizs botos oldalán a hálóba (0-2).

Még az első harmad végén elkövetett hazai szabálytalanság miatt áthúzódó emberelőnnyel kezdtük a második játékrészt, valamint azzal a tudattal, hogy remekül kontrollált játékkal magabiztos kétgólos előnyt építettünk fel az első húsz perc alatt. Sikerült az emberelőnyt is megnyomni, ám Bálizs kétszer is nagyot védett, ezzel hozzásegítette csapatát hogy kivédekezze a hátrányt. Ami nem jött össze emberelőnyben, sikerült egyenlő létszámnál. Farkas Simon szerzett korongot saját harmadában, majd kettő az egyben lépett ki Tóth Adriánnal az oldalán, remek ütemben tálalt a társ elé, aki nem hibázta el a helyzetet a bal oldalon érkezve (0-3). Ünnepi pillanat volt ez a gól, a Ferencvárost 2014 óta megszakítás nélkül szolgáló Farkasnak ugyanis ez a gólpassz volt pályafutása 100. pontja az Erste Ligában.

Kreisz ugrott ki nem sokkal később egy az egyben, könnyedén szépíthetett volna, ám Arany Gergelynél is volt bravúr a tarsolyban. A 28. percben emberelőnybe került a MAC HKB, miután Somogyit szórták ki egy kis kakaskodásért két percre. Ezúttal már megvoltak a hazai lehetőségek előnyben, ám Arany és a hátrányos védekezés megint remekül dolgozott, így kivédekeztük a hátrányt. Nem sokkal később viszont újra hátrányban kellett védekeznünk, ezúttal Galántait küldték ki. Nagy Gergő szerzett rögtön korongot, kettő a kettőben vezette kapura, megcsinált egy gyönyörű lefordulós cselt, ám döntő pillanatban lövés előtt lecsúszott ütőjéről a korong – így is csapatkapitányhoz méltó villanás volt ez tőle. Ismét sikerült kivédekezni a hátrányt, egyenlő létszám mellett viszont szépített a MAC HKB. Molnár Bálint kapott nagy korongot a kapu mögül, elsőre két védő közül még Aranyba lőtte, a kipattanót viszont behúzta a hálóba (1-3). Azonnal, az ellentámadásból érkezett a válasz, Pavuk szerzett korongot az ellenfél kapujánál, felperdülő lövése még kifelé pattant Bálizsról és a vasról, Tóth Adrián azonban a kapuba húzta (1-4). A játékvezetők még hosszasan videóztak, mint kiderült, azt nézték meg, hogy Pavuk kapuvasa nem volt-e benn már elsőre, így a gól érvényessége nem forgott veszélyben. Jó volt látni, hogy bár a harmadik gól után kicsit belealudtunk a mérkőzésbe, a kapott gól után azonnal sikerült reagálni. Ez egyébként kissé megroppantotta az ellenfelet, gyors egymásutánban még két nagy helyzetünk jött a harmad végén, ezekkel viszont már nem sikerült élni. Sőt, Arany Gergely már kiszolgáltatott helyzetben volt, mégis hatalmasat védett elvetődve is, ezzel a pillanattal zárult a második játékrész.

A harmadik felvonás aszerint a jól megszokott forgatókönyv szerint zajlott, amit többször láthattunk már, amikor a mieink két harmad alatt magabiztos, többgólos előnyt építettek fel. Egy picit talán visszafogottabban támadtunk, mint korábban, de így is a pálya minden szegletében biztosan kontrolláltuk a játékot, a hazaiak nem tudták nyomás alá helyezni a kapunkat. A fentieknek köszönhetően jóval kiegyenlítettebb harmad volt ez a korábbi kettőnél, helyzet mégis a mieink előtt adódott újra, Galántai közeli próbálkozásánál védett nagyot Bálizs, majd Nagy Gergő-Kóger koprodukció végén maradt ki helyzet. 12 perccel a vége előtt emberelőnybe került a Ferencváros, ezt azonban nem sikerült kihasználni. Nem sokkal később a hazaiak is kaptak egy emberelőnyt, Kógert állították ki. Alaposan megnyomták a hazaiak ezt a két percet, Arany azonban áthatolhatatlan falat húzott a kapuja elé.

A mérkőzés utolsó percei elég feszülten teltek, többször is majdnem bunyó alakult ki. Stevens és Nagy Gergő kerülgették egymást többször is (a novemberi mérkőzésen csapatkapitányunk már alaposan elkapta az ellenfél játékosának grabancát egy fair fight során), de nem jött össze a „visszavágó”. Két perccel a vége előtt még Bohunicky is ledobta a kesztyűt, Ádám azonban nem állt bele az ütközetbe. Aranynak volt még két nagy védenivalója, de gól már nem született.

Magabiztos 4-1-es győzelmet ajándékozott a Ferencváros a vendégszektorba is remek létszámban kilátogató szurkolóinak, ezzel egyetlen pontra vagyunk a tabella első helyétől, de egy meccsel kevesebbet játszottunk a listavezetőnél. Jubileumi pillanatokban sem volt szegény a mai találkozó, Farkas Simon 100. pontja mellett Hegyi Ádám lejátszotta pályafutása 500 mérkőzését az Erste Liga alapszakaszában, de a rájátszással együtt már 570-nél tart, és csak Fodor Csanád előzi meg az örökranglistán, a liga megalapítása előtti magyar bajnokikkal együtt pedig nem kevesebb, mint 722 magyar élvonalbeli mérkőzésnél jár már. Kell ennél szebb ünnepi mérkőzés?

Folytatás december 28-án a Dunaújváros vendégeként.