Nem túlzás azt állítani, hogy a 2021/22-es szezon eddigi legnagyobb mérkőzése várt a Ferencváros magyar bajnoki címvédő férfi jégkorongcsapatára szombat délután Székesfehérváron. Az Exim Magyar Kupa Final Four első napján ugyanis Fodor Szabolcs együttese a hazai jégen szereplő, hosszú évek óta az osztrák ligában pallérozódó Hydro Fehérvár AV19 együttesével csapott össze a kupasorozat döntőjébe jutásért. Bár a papírforma szerint a fehérváriak ellen egyik Erste Liga-csapat, így a Fradi esetében sem ide billenne a mérleg, majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt, 2020 januárjában már megmutattuk, hogy egyáltalán nem lehetetlen feladat legyőzni a Volánt, akkor ráadásul a Magyar Kupa miskolci négyes döntőjének fináléjában diadalmaskodtunk, ezzel 25 év után ismét a Népligetbe vittük a trófeát. Tavaly áprilisban a debreceni négyes döntőben nem sikerült a címvédés, az elődöntőben a Fradi alulmaradt a végső győztes DEAC-cal szemben az elődöntőben, idén viszont úgy érkeztünk Székesfehérvárra, hogy bár a sorsolás a lehető legnehezebb ellenfelet sodorta az utunkba, Fradi-szívvel küzdve mindent megtegyünk azért, hogy 2020 után újabb kupabravúrt érjünk el.

Ami a keretünket illeti, jót tettek a hét elején véget ért erdélyi túra óta eltelt napok, ugyanis Bán Károlyon, Pavuk Attilán és Hajós Rolandon kívül mindenki bevethető állapotba került a kupahétvégére.

Nem kezdődött jól ferencvárosi szempontból a mérkőzés, a Fehérvár ugyanis már mindössze 22 másodperc elteltével megszerezte a vezetést. Egy távolról kapura húzott korong a kapunk előtti tömörülésben valahogy utat talált, és bár Arany Gergely védett, fogni nem tudta a korongot, a kipattanót pedig Erdély Csanád a hálóba húzta. (1-0) A kapott gól után eltelt néhány perc, mire felvettük a mérkőzés ritmusát, ám szerencsére sikerült beleállni a meccsbe, innentől pedig egyenrangú partnerei voltunk a Volánnak. Egy a 4. percben Boros kiállítása miatt kapott emberhátrány kivédekezése után a 7. percben már emberelőnyben próbálkozhattunk, nyomás alá is helyeztük Rasmus Tirronen kapuját, ám az egyenlítés nem jött össze. A játékrész hátralévő idejében hasonló volt a forgatókönyv: valamivel a hazaiak birtokolták többet a korongot, a Fradi viszont tempóban és ellentámadásokban is tartotta a lépést. Több jó lövésünk is volt, Tamminen, majd Tóth Gergő is közel járt a gólhoz, sőt, a harmad legvégén újabb emberelőnyhöz jutottunk, ám bár a játék képe biztató volt, az egyenlítés az első szünetig nem jött össze.

Nehéz pillanatokkal kezdődött a második harmad, a hazaiak az első játékrészhez hasonlóan a második elejét is megnyomták, de ezúttal megúsztuk gól nélkül. A 23. percben aztán Tóth Gergőt kiszórták akadályozásért, a hazaiak pedig villámgyorsan felálltak emberelőnyben a harmadunkban, Hári lövése egészen közel járt a bal oldali vashoz, de kívülről. Nem játszotta azonban végig a két perc emberelőnyt a Volán, Bartalist is kiszórták akasztásért, így miután kivédekeztük a magunk büntetését, egy percig a mieink támadhattak öt a négy ellen. Kapuvasig jutottunk, a játékvezetők videózták is az esetet, ám végül nem ítéltek gólt. Kiállítást viszont igen, méghozzá azért, mert elcseréltük magunkat, így ismét az egyébként az Erste Ligában a legjobb mutatóval dolgozó emberhátrányos védekezésünknek volt dolga. Speciális egységünk ezúttal is jól teljesített, így hosszú percek után ismét öt az öt ellen játszhattak a felek. Kiegyenlített mezőnyjáték után a 31. percben a hazaiak kerültek közel ahhoz, hogy kibillentsék a mérkőzést az addigi mederből, ám Petan kintről eleresztett lövése a kapu előtti sűrűben megpattanva a kapuvasra, onnan pedig kifelé vágódott. Folytatódott a kiegyenlített játék, mindkét oldalon megdolgoztatták a kapusokat, ám Arany és Tirronen is egyaránt remek formában védett. Egy-egy próbálkozásnál nehezebben lehetett volna már közelebb kerülni a gólhoz, ám hiányoztak a centik, a milliméterek, egyik fél sem tudta eredményesen befejezni az akcióit. Izgalmasan, de gól nélkül peregtek tehát a percek, mígnem egy perccel a vége előtt a fehérvári kispad egy kapunk előtti buli előtt némileg váratlanul időt kért. Bármi is volt a megbeszélt figura, nem lett eredményes, így maradt az egygólos hazai vezetés a második szünetre is.

A statisztika is azt mutatta, kiegyenlített a mérkőzés, az első két harmadban mindössze hárommal találták el többször a kaput a hazaiak (12:10, 15:14), ám mivel a gólok rovatban egy találattal több szerepelt a Fehérvár neve mellett, muszáj volt valahogy bevennünk Tirronen kapuját. A harmad elejét az első két játékrészhez hasonlóan megnyomta a Volán, és bár Arany sorra mutatta be a bravúrokat, a 47. percben már ő is tehetetlen volt: Fournier lépett ki egyedül egy koronggal, és egy az egyben kilőtte a botos felsőt. (2-0) Eddig is rendkívül nehéz dolga volt a mieinknek, innentől kezdve viszont kisebb csodára volt szükség a hátralévő 13 percben. Megpróbáltunk kitámadni, ez viszont lehetőséget adott a hazaiaknak újabb kontrákra, egy ilyennel lépett ki az 50. percben Németh Kristóf, és ő sem hibázta el a ziccert, ezzel lényegében eldöntötte a mérkőzést. (3-0) A mieink a harmad második felében becsületből még mentek előre, de ebben már nem volt nagy lendület. Sőt, az 58. percben Kärmeniemi kiállítása után emberelőnybe került a Fehérvár, ezt pedig Petan egy pontos lövéssel ki is használta. (4-0) Sőt, Fél perccel a vége előtt közvetlen közelről Jacobs tette fel fehérvári szempontból az i-re a pontot. (5-0)

A Ferencváros a harmadik harmad elejéig meccsben tartotta magát az osztrák ligás Hydro Fehérvár AV19 ellen, a végére azonban elfogytunk. Vereségünk azt jelenti, hogy vasárnap 14.05-től szintén az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokban az előző évhez hasonlóan a DVTK Jegesmedvékkel találkozunk a bronzéremért.