A magyar bajnoki címet zsinórban négyszer elhódító férfi jégkorongcsapatunk augusztus első hetében elkezdi a jeges felkészülést is a 2022/23-as szezonra. Bár a korábbi évekhez hasonlóan a keret gerince ezúttal is együtt maradt, az eddig megszokottnál több olyan új arccal találkozhatunk majd zöld-fehér mezben, akik először kóstolhatnak bele, milyen is a Ferencváros színeiben jégkorongozni. Nincs ez másképpen a 21 éves támadó, Kozma Dávid esetében sem, aki évek óta Svédországban pallérozódott, leszámítva egy rövid kitérőt tavaly, amelynek ideje alatt a MAC játékosaként láthattak már a hazai szurkolók is. A fiatal játékos idén az FTC-Telekom játékosaként tér vissza az Erste Ligába, többek között erről és a Svédországban eltöltött időszakról is kérdeztük.

- Hogyan kerültél anno Svédországba?
- 11 éves koromban költöztem ki Svédországba a családommal, miután a testvérem már egy éve kint élt, ő is jégkorongozott. Ő egy svéd szakember segítségével került ki, aki a MAC utánpótlásában volt az edzője.

- Milyen rendszerben játszottál odakint, miben tér el a svéd modell a Magyarországon tapasztaltaktól?
- Svédországban az utánpótlás bajnokságok a csapatok jóval nagyobb száma miatt területekre vannak osztva, középiskolás kortól pedig regionális bajnokságok vannak. Én ezt az időszakomat a karlskronai és a boråsi jégkorong akadémiákon töltöttem.

15 éves korig Svédországban az a legfontosabb hogy mindenki egyforma játékidőhöz jusson, és talán a legfontosabb különbség, hogy ott nincsen olyanfajta eredménykényszer már az utánpótlásban, mint itthon Magyarországon.

- Milyen az ottani hokis közeg?
- Svédországról általánosságban elmondható, hogy az ottani emberek nagyon befogadók és segítőkészek, ami nincs másképp a hoki világában sem. Habár nem onnan származom, ezt soha nem éreztették velem, sőt, az idő teltével egyre inkább közülük valónak éreztem magam.

- Mi volt számodra a legfontosabb, amit tanultál a kint eltöltött idő alatt?
- Szerencsére sok dolgot tudtam tanulni, ami nem csak a jégkorongban segít, hanem a magánéletemben is. Ami a legjobban kitűnik ezek közül, az szerintem az a mentalitás, amivel a svéd emberek élnek. Ha ezt a hozzáállást kombinálom a még itthon megtanultakkal, akkor többféle szempontból tudom megközelíteni a dolgokat, ami mindenképp előnyt jelenthet számomra.

- Az előző szezont a MAC-nál kezdted, az idény végét azonban ismét Svédországban zártad. Milyen érzés volt hazajönni és miért alakult úgy, hogy szezon közben mégis visszamentél?
- Számomra sokat jelentett, hogy visszatérhettem a nevelőegyesületemhez, de már felnőtt játékosként. Kezdetben minden jól alakult, azonban az azt követő időszakban nem úgy jött ki a lépés, ahogy elterveztem, ezért úgy döntöttem, hogy visszaköltözöm Svédországba.

- Ezután miért döntöttél úgy, hogy mégis Magyarországon fogsz jégkorongozni, és miért pont a Ferencvárosnál?
- Tavaly is úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy számomra még mindig van esély a fejlődésre itthon, amit szeretnék is maximálisan kihasználni. Jött egy lehetőség a Ferencvárostól, ami számomra szimpatikus volt, így nem is hezitáltam sokat a döntésen.

- Milyen saját magaddal szemben meghatározott elvárásaid vannak a szezonra?
- Szeretném megmutatni, hogy helyem van a csapatban, és hogy lehet rám számítani, illetve a céljaim között szerepel az is, hogy hosszabb távon a csapat egyik meghatározó játékosa legyek.

- A nyár folyamán nem olyan feszített tempóban ugyan, de folytatjátok az edzéseket, így a konditeremben már volt lehetőséged találkozni a fiúkkal, mit gondolsz a csapatról?
- Az eddigiek alapján mindenki rendkívül szimpatikus és gyorsan megtaláltam velük a közös hangot. Remélem, hogy a továbbiakban is így lesz. Szerintem jó keretünk van ahhoz, hogy sikeres legyen a csapat, és hogy elérjük majd a kitűzött céljainkat. Tudjuk, hogy sok munkára lesz szükség a szezon alatt, de remélem, hogy ez majd meghozza a gyümölcsét.

- Mi a benyomásod a klubról és a szurkolókról, üzensz nekik valamit
- Azt tudom, hogy a Ferencváros szinte legendásan egy nagy családnak számít, és már izgatottan várom, hogy én is közéjük tartozzak. Volt már szerencsém a ferencvárosi szurkolók előtt játszani tavaly még a MAC színeiben, és a hangulat mindig a topon volt a csarnokban. Remélem, ez a továbbiakban sem fog változni! Bízom benne, hogy minél többen jöttök majd ki szurkolni, ott találkozunk! Hajrá, Fradi!