Magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatunk 1-1-es állásról várta a MAC HKB Újbuda elleni harmadik negyeddöntős összecsapást. A szerdai második találkozó után vezetőedzőnk úgy nyilatkozott, hogy „Ami eddig történt, el kell felejteni, húzni kell egy vonalat, és nulláról folytatni”. Fontos, ugyanakkor annál nehezebb is a feladat, hiszen szerdán maratoni csatában, Erste Liga-rekordnak számító 91 perc 32 másodperces tiszta játékidejű, valós idő szerint közel négyórás összecsapás után maradt alul címvédő együttesünk. Tudtuk tehát, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha az eddigi két mérkőzést teljesen kitörölve a fejekből, tiszta lappal állunk bele a négy győzelemig tartó párharc harmadik meccsébe. Feladatunkat némileg könnyítette, hogy ezúttal nem kellett utazni „idegenbe”, hiszen a MAC HKB Újbuda otthona is a Tüskecsarnok, így mindkét csapat a megszokott öltözőből, a megszokott rutin szerint korcsolyázhatott ki a megszokott jégre. Talán csak annyi különbség volt, hogy az ezúttal vendéglátóként szereplő újbudaiak nem játszottak be a mérkőzés alá szurkolást a hangszórókon át, így még a többi meccsnél is furcsán sterilebbnek hatott az üres csarnokban zajló játék, eddig ha a helyszínen sajnos nem is, de legalább hangfelvétel formájában velünk lehettek a Fradi-szurkolók – ezúttal ezt nélkülözni kellett.

Ami az összeállításokat illeti, a MAC HKB Újbudánál nem történt változás a szerdai meccskerethez képest, a Ferencvárosnál viszont kihagyta a találkozót a második összecsapáson az első hosszabbításban egy lövést hősiesen blokkoló, utána a jeget a blokk nyomán szenvedett kisebb sérülés miatt elhagyó Sarcia Antonino. A helyére Boros Dániel lépett fel Lauri Kärmeniemi bekkpárjának, a negyedik sorba pedig Bán Károly került be.

A keddi első mérkőzés egyik nagy tanulsága az volt, hogy jelentősen befolyásolhatja az események alakulását az, hogyan állunk bele a meccs legelejébe – akkor ugyanis rögtön az elején vezetést szerzett, és több mint egy harmadon át vezetett is a MAC HKB. Nos, ezúttal szerdához hasonlóan rendkívül lendületesen kezdtük az összecsapást, Pavuk már 13 másodperc elteltével egyedül lépett ki egy védő szorításában, a korong sajnos nem, csak támadónk került be Bálizs Bence kapujába. Ezután is a mieink birtokolták a korongot, és már az első percekben komoly lövésekkel soroztuk az újbudaiak kapuját. Három és fél percnek kellett eltelnie, mire ellenfelünk először érdemben ki tudott jönni a szorításból, de ebből is mi indítottunk kontrát, Tóth Adrián lövésénél kellett nagyot spárgáznia Bálizsnak. A következő percekben némileg kijött a szorításból ellenfelünk, de igazán nagy helyzetig nem sikerült eljutniuk. Nekünk viszont igen, Hodgman ment el a jobb oldalon, lövése kijött Bálizsról, az ismétlést pedig Kóger lőtte közelről a kapusba. A harmad felére egyre nagyobb nyomást tettünk az ellenfél kapujára, voltak pillanatok, amikor egyenlő létszámnál is fel tudtunk állni a harmadukban. A 11. percben is közel jártunk a gólhoz, Ellerby ment le a koronggal a MAC kapuja mögé, centerezéséből Tóth Richárd lőtt közelről, Bálizs nagyot védett. Nem sokkal később Nagy Gergő kezdett szép szólóba, áthámozta magát a teljes védelmen, csak a jó befejezés hiányzott. A 14. percben aztán a meccs képét elnézve teljesen váratlanul jött a hidegzuhany: elment egy kósza kontrával a MAC HKB, néhány lendületes átadás után pedig a szerdai hosszabbítás győztes gólját szerző Sofron István egészen távolról, ütemtelenül lőtt, a korong pedig Arany mellett laposan becsúszott a kapuba. (1-0) A kapott gól után is megmaradt a mezőnyfölényünk, sőt, a 18. percben közel jártunk az egyenlítéshez, Hegyi a támadó kékről lőtte be a kapu előtti sűrűbe a korongot, a Bálizsról kipattanóból pedig Pavuk próbálkozhatott, sikerült azonban takarítaniuk a hazaiaknak. A harmad utolsó percében aztán végre megtört a jég, és kifizetődött az a nyomás, amit az egész játékrész alatt tettünk az újbudaiakra: Versteeg tört be egy szólóval a hazai harmadba, egészen a kapu elé cselezte magát, majd fonákkal lőtt, ezt még védte Bálizs, azonban a kipattanót Nagy Gergő a kapus és a vas közötti egészen kicsi résen át a kapuba juttatta. A játékvezetők visszanézték videón a szituációt, ám némi tanakodás után megadták a gólt, egyenlítettünk! (1-1)

Lélektanilag rendkívül fontos pillanatban jött a gólunk, így ugyanis nem úgy mentünk el az első szünetre, hogy hiába az óriási nyomás, nem tudtunk gólt lőni, hanem hogy kifizetődött a játékunk, így kell tovább dolgozni – talán egy picit jobb helyzetkihasználással… Maradtunk is fölényben a második harmad elején is, bár az első próbálkozás Kreisz nevéhez fűződött fonákkal, amit Arany szépen védett. Bár korongbirtoklásban domináltunk, az első percekben nem igazán találtuk a ritmust, kétszer is tilost ütöttünk, és a MAC is feljebb tolta a védekezését és a letámadást, amihez hozzá kellett szoknunk. Sőt, a 25. percben a gólhoz is közel jártak, Majoross húzott kapura, majd saját kipattanójából közelről újra veszélyeztetett, Arany azonban bemutatta a harmad addigi legnagyobb védését. Fél perc múlva még ezt is megfejelte, az újbudaiak első sora egy mintaszerű háromszögezést mutatott be, aminek a végén Sofron lőtt közelről, Arany hatalmasat hárított. Az ellentámadás után Pavuk keveredett nézeteltérésbe az újbudai kapu előtt, kiállították két percre akadályozásért, így megvolt a mérkőzés első emberelőnye, méghozzá a MAC HKB oldalán. Sőt, öt másodperccel később Tóth Gergely hibázott, szabálytalanul ütötte ki a korongot a játéktérről, így közel két percre kettős előnybe került ellenfelünk. Nem sokáig maradtak viszont öt a három ellen, egy lövésre visszatett korongból Scott Macaulay ugyanis szinte azonnal kihasználta a kettős előny adta nagy lehetőséget. (2-1) Pavuk visszatérhetett, maradt viszont még így is egy hosszú szimpla emberelőnye ellenfelünknek, ezt viszont, bár Pozsgai távoli lökete nyomán nagyon közel járt a gólhoz a MAC, sikerült kivédekezni. Hiába egészültünk viszont ki, ellenfelünk vérszemet kapott a vezető góltól. Jóval feljebb tolt játékuk az első harmadban látottnál több zavart okozott, mezőnyben kiegyenlítődött a csata. Ennek ellenére szerencsére újabb gólt mi szereztünk, egy gyors ellentámadás végén a remek formába lendült Somogyi Balázs balról lendületből, laposan kilőtte a hosszú sarkot. (2-2) Nagyon jókor jött ez a találat, a MAC ugyanis lendületben maradt, Terbócs, majd Nagy Krisztián lövésénél is nagyot kellett védenie Aranynak, majd Kovács Bronson löketénél a remek ütemű blokk hárított, és ezután is érkezett még két életveszélyes lövés – a harmad felénél eltelt néhány perc ellenfelünké volt. A 33. percben újabb nagy csatát nyert Arany, Versteeg támadó kéken elveszített korongjával Molnár lépett ki szólóban, a cselt is meghúzta, kapusunk mégis olvasta a szándékot, és védett. Túllendültünk a nehéz perceken, és a harmad hajrájára mezőnyben is visszavettük a kezdeményezést. Ennek pedig meg is lett az eredménye, Kulmala kanyarodott vissza egy koronggal a hazai kapu mögül, visszatette a kékre Tóth Gergelynek, aki távolról laposan lőtte ki a botos oldalt, végre vezettünk! (2-3) Nem sokkal később Dóczi szabálytalankodott a kispadunk előtt Kógerrel szemben, jöhetett a mérkőzés első ferencvárosi emberelőnye. Ezzel pedig sikerült is élni, Kóger Dániel nemes bosszút állt, lekorcsolyázott a hazai kapu mögé egy koronggal, majd visszakanyarodva bravúros mozdulattal húzta be a pakkot a rövid oldalra, nagyon szép gól volt! (2-4) A kétgólos vezetés birtokában, és abban a tudatban, hogy végre sikerül kihasználni a helyzeteket, megérkezett az áhított felszabadult játék is, ennek pedig még a harmad vége előtt újabb gól lett a jutalma, a negyedik sor járatta végig a korongot, majd Tóth Gergő jobbról lendületből lőtte ki a hosszút! (2-5) Megjött a helyzetkihasználás és a fölényes, jó játék, így az elsőnél jóval nyugodtabban mehettünk a második szünetre.

A harmadik játékrész elejére is átmentettük a felszabadult, jó játékot – persze nem is volt semmi okunk rá, hogy ez másképp legyen. Sőt, nagyon gyorsan közel jártunk az újabb gólhoz, egy támadó harmadbeli korongszerzés után Somogyi lőtte balról telibe a kapuvasat, Bálizsnak nem lett volna esélye hárítani, ha néhány centivel arrébb érkezik a korong. Ellenfelünk küzdött becsülettel, de a keddi első mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is rutinosan, magabiztosan tartottuk kézben az eseményeket a megnyugtató előny birtokában. Sőt, Dóczi újabb kiállítása után emberelőnyben támadhattunk. Ez nem volt olyan hatékony, mint az előző fórunk a meccsen, kivédekezte a MAC, de így is lepergett két értékes perc. A 12. percben mindkét csapat megfogyatkozott, miután Sofron és Tóth Gergely akadtak össze, és mindkettejüket külön-külön szabálytalannak látták. Ebben a felállásban is a mieink domináltak, sőt, Nagy Gergő lőtt életveszélyesen, Bálizs kispárgázta, majd Kulmala ismétlését is szépen védte – de ez is mutatta, háromgólos előnyben is magabiztosan tartottuk kézben az eseményeket. Egy saját harmadunkban eladott korongból Terbócs jutott középről veszélyes lövéshez, Arany is nagyot védett – egy intő jel volt ez arra, hogy könnyelműsködni azért nem szabad. Nem sokkal később Aranynak megint nagy védenivalója volt, ezután viszont megszületett megkockáztatjuk, hogy a negyeddöntők legszebb gólja: Kóger kapott az egyik védőtől ajándék korongot a MAC HKB harmadában, megindult a kapu felé, keresztbe korcsolyázva elfektette Bálizst, majd levitte az alapvonal mögé, és a spárgázó Bálizs lába és a vas között hátulról húzta vissza a korongot a kapuba – megvillant több mint százszoros válogatott támadónk klasszisa! (2-6)

Kóger Dániel zseniális gólja volt a találkozó utolsó említésre méltó mozzanata, leszámítva Pavuk és Sofron páros kiállítását a hajrában, előbb támadónk szabálytalankodott a MAC kapuja mögött, majd az ellenfél ütött vissza csúnyán bottal fejmagasságban, mindketten megúszták két perccel. Az FTC-Telekom jó első harmad után, a második játékrész első felében némi nehézséggel küzdve, majd végül remekül játékba lendülve összességében magabiztos és lélektanilag is nagyon fontos 6-2-es győzelmet aratott, és 2-1-re vezeti a négy győzelemig tartó párharcot. Folytatás rögtön vasárnap 18.00-tól, továbbra is a Tüskecsarnokban!