Amint arról a találkozó beharangozójában írtunk, azon túl, hogy a Ferencváros - Újpest párosítás bármilyen sportág bármilyen korosztályában igazi presztízscsatának számít, a 2020/21-es Erste Liga-idény második Hokiderbije ezen túl is különleges téttel bírt. A csapatok ugyanis a Vígh Balázs Vándorkupáért is küzdöttek, amelyet a 2017-es tragikus veronai buszbalesetben elhunyt, korábban mindkét együttesben jégkorongozó Vígh Balázs emlékére alapítottak szülei, és azóta minden évben egy decemberi Derbin adják át a győztesnek. Első alkalommal az Újpest otthon tartotta a kupát, majd két éven át a Fradi győzött a vándorkupáért vívott Derbin hazai jégen, most pedig arra készültek a mieink, hogy megtörjék ezt a sorozatot, és vendégként vigyék haza a trófeát. Ezen túl a tabellán elfoglalt pozíció miatt is fontos lett volna egy hárompontos győzelem, a DEAC elleni vereséggel ugyanis a rendkívül szoros élmezőnynek köszönhetően mindössze a negyedik helyről vártuk az összecsapást.

Derbihez méltó iramban kezdődött a mérkőzés, az újpestiek lerohanták a mieinket, Bodo bő fél perc elteltével megcsengette a kapuvasat. Nem sokáig kellett várni a túloldalon az első ziccerre, az újpesti kaput védő Duschek hamar bemutatta az első bravúrt. Nagyjából ez volt az első harmad első felének a forgatókönyve, az újpestiek rohamoztak, a mieink pedig gyors kontrákból azonnal veszélyeztettek. A 6. percben is ez következett, Vincze távoli lövésénél Arany bárddal mutatott be látványos védést, majd a megszerzett korongból kettő az egyben mehettek a mieink, Tóth Adrián a lövést választotta, Duschek fogta. Nem volt megállás, a semleges harmadot nagy tempóban robogták át a csapatok, egy perccel később Bodo távoli löketét tolta oldalra Arany, a kontrából pedig Németh Attila szólózott, megpróbálta elhúzni a kapus előtt a korongot, majd fonákkal visszaemelte volna a rövidbe, Duschek azonban olvasta a szándékot. A 8. percben megint egy kontrával mentünk el, Roczanov Dezső lépett ki Tóth Gergő korongjával, ő is a lövést választotta, de ő kilőtte a hosszú alsót, vezettünk! (0-1) Roczanov igazi Derbi-specialista, a 2017/18-as szezon közben igazolt – éppen Újpestről – a Ferencvárosba, azóta ez volt az ötödik gólja és a nyolcadik pontja a lilák ellen, a két csapat novemberi egymás elleni meccsén is betalált. Rögtön a gól után duplázhattunk volna, Ellerby jobb oldali korongjával Kulmala tört kapura, Duschek nagyot védett, a kipattanót pedig épphogy eltakarították a berobbanó Nagy Gergő elől. Egy perccel később elcseréltük magunkat, a technikai kisbüntetés révén jöhetett a meccs első emberelőnye. Hátrányban is mi veszélyeztettünk, Kulmala ment el egy megszerzett koronggal szólóban, de Duschek nyerte a párharcot. Egy perccel később némi riadalmat okozott, amint Kärmeniemi rástartolt egy hosszúnak tűnő korongra, és ütközött a kivetődő Duschekkel. A hazaiak kapusa néhány másodpercig lennmaradt a jégen, de folytatni tudta a játékot, és szabálytalanság sem történt. A 13. percben ritkán látható durva jelenet következett: az exferencvárosi Rafaj Attila, aki korábban a Fradi kapitánya is volt, 2019-ben pedig még ligagyőzelmet ünnepelhetett zöld-fehér mezben, késve, hátulról, brutálisan ütközte le Hegyi Ádámot, aki lennmaradt a jégen. A játék továbbment, Roczanov azonban másodpercek alatt utolérte Rafajt, és néhány pofonnal a jégre vitte. Érdekes felállásban folytatódott a meccs, a Fradi 18-asa ugyanis két percet kapott durva játékért, Rafaj tette viszont büntetlen maradt, így egy ilyen helyzetet követően a lényegében „vétlen” fél folytatta emberhátrányban – de csak miután a pályamunkások összetakarították a plexi tövéből a vérfoltokat… Szerencsére a Fradi öltözőjéből érkező hírek szerint Hegyinek nem történt komoly, maradandó sérülése. Az eset egy kicsit benne maradt a mieinkben, és bár határozottan védekeztünk az újabb emberhátrányban is, végül már egyenlő létszámnál, de Szabad Kevin kiegyenlített. (1-1) A játékrész végére még jutott egy újabb Rafaj-akció: a 88-as egy affér végén a nyakánál fogta meg Tóth Gergelyt – páros kiállítás lett az esetből, így a felek egyenlő létszámban kezdték meg a második harmadot.

A második játékrészre úgy festett, kettőzött erővel érkeztünk a jégre, egyértelműen átvettük a kezdeményezést. Sőt, a 6. percben emberelőnybe is kerültünk, ugyanis bár Roczanov is szabálytalankodott, egy pár másodperccel korábbi esetnél és játékosunkkal együtt is büntettek egy hazai játékost, így a mieink támadhattak öt a négyben. Ezt nem sikerült kihasználni, ám nem sokkal később Nagy Gergő fejezett be elegánsan egy akciót, szépen emelt Duschek mellett a hálóba – Hegyi Ádám pedig nemes bosszút állt az első harmadban történtek után, az övé volt a második assziszt. (1-2) Lendületben maradtunk, a játék képén látszott, uraljuk ezt a harmadot. Ez pedig gól formájában is kifizetődött: Sági Martin lépett meg egy kontrával, bemutatott egy remek cselt befelé, majd szépen helyezte a hálóba a korongot. Hasonlóan gyönyörű gólt lőtt, mint nem sokkal korábban Dunaújvárosban, a mozdulat pedig a meccset az MJSZ delegáltjaként a helyszínen megtekintő Sean Simpson szövetségi kapitány tetszését is elnyerhette akár… (1-3) Főleg, hogy támadónk nem elégedett meg ennyivel, kevesebb mint négy perccel a vége előtt ismét betalált – ezúttal a csapatunkba ezen a meccsen kisebb kihagyás után visszatért Hodgman húzott el a jobb szélen egy kontrával, majd gyönyörűen tálalt középre Ságinak, aki befejezte az akciót. (1-4) A Fradi 88-asának ezzel már két gólja volt a találkozón, míg az ellenfélé egy brutális ütközést mutatott fel két harmad után… Ami ennél is fontosabb viszont, hogy magabiztos, háromgólos előnnyel várhattuk a harmadik harmadot, hiszen bár volt még néhány rohama a hazaiaknak, Arany mindegyiknél a helyén volt, egy Bodo-lövésnél kifejezetten nagyot védett.

A harmadik harmadot az előzőhöz hasonló lendülettel kezdtük, és bár az első veszélyes lövés az újpestieké volt, másfél perc után már mi jöhettünk emberelőnyben, Lamoureux találta el Borost, magas bot volt az ítélet. Sőt, egy perc nem túl hatékony előnyös játék után a kilépő Kulmalát Stadel egyértelmű mozdulattal akasztotta, így 37 másodpercig kettős előnyben támadhattunk. Ezalatt csak egy Nagy Gergő-löket és egy Duschek-védés jutott, ám a szimpla előnyt kihasználtuk nem sokkal később: Hodgman törte magát kapuig, majd lövés helyett önzetlenül és gyönyörűen passzolt, a túloldalon érkező Somogyi pedig másodszorra a hálóba juttatta saját kipattanóját. (1-5) A 46. percben a hazaiak kaptak esélyt a zárkózásra egy emberelőny formájában, miután Borost küldték ki fogásért. A hazaiak másodpercek alatt kihasználták a fórt, a bulit követően egy passz után Stadel elé került a pakk, aki kíméletlenül a hálóba vágta. (2-5) Nem sokáig lehettek azonban reményei a felzárkózásra az Újpestnek, kevesebb mint egy perccel később ugyanis már ismét négygólos volt a különbség, Hodgman fejezett be szépen egy akciót. (2-6) Az 53. percben ismét emberelőnybe kerültek a hazaiak, Boros ült le megint a büntetőpadra, ez az előny azonban kihasználatlan maradt – Selannak volt egy komoly távoli lövése, Arany azonban látványos mozdulattal kapta le a levegőből a pakkot. A mérkőzés utolsó öt percében, furcsa ilyet kimondani egy Derbi esetében, amelyek általában a rendkívül szoros csatáról, nem ritkán hosszabbításos befejezésekről szólnak, de már mindkét fél azt várta, hogy véget érjen a találkozó.

Ez annak rendje és módja szerint meg is történt, ez pedig azt jelentette, hogy a Ferencváros a szezon talán legjobb, legösszeszedettebb játékával az utóbbi időszak legsimább, 6-2-es győzelmét aratta Újpesten, ezzel ismét elhódította a Vígh Balázs Vándorkupát, az Erste Liga tabelláján pedig felzárkózott a harmadik helyre.

Edzői értékelések a mérkőzést követően: