Magyar bajnok és Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk hosszú idő után szállt ismét jó esélyekkel harcba a Magyar Kupáért, amelyet legutóbb az 1994/95-ös idényben emelhettünk magasba. A MAC szombat esti legyőzésével 20 év után ismét kivívtuk a jogot, hogy ott legyünk a sorozat fináléjában, ahol a címvédő Hydro Fehérvár AV19 volt az ellenfél.

A döntős meccskeretből kimaradt Jászai Dávid és Pozsár Márk, így ők csak a lelátóról bíztathatták társaikat.

A mieink kapujában ezúttal is az az Arany Gergely kezdett, akit a MAC elleni mérkőzés legjobbjának választották, ráadásul kapott gól nélkül hozta le az újbudaiak elleni elődöntőt. A kezdés után nagyon gyorsan támadásba lendültek a fehérváriak, de komoly helyzetet nem tudtak kialakítani. Erre egészen a harmadik percig kellett várni, amikor Yogan akarta elhúzni Arany mellett a korongot, de az elakadt kapusunkban. Nem kellett sokat várni és mi is jeleztük, hogy bizony itt vagyunk, de Kärmeniemi távoli lövése nem okozott gondot Ouzasnak. Az első percekben mutatott gyors játék egy nagyon rövid időre alábbhagyott, majd a semmiből Farkas kapta le a korongot a levegőből, de Busenius még a lövés előtt szabálytalankodott vele szemben, így a fehérvári játékos két percet a büntetőpadon tölthetett. Alighogy megszerezte a bulit az ellenfél, rögtön jött egy löbbölés a védőink mögé, Erdély megszerezte a korongot, majd egy az egyben megverte Aranyt (1-0). A kapott gól komoly tüzet lobbantott mind a szurkolóinkban, mind pedig a játékosokban, így kétszeres erővel mentünk bele mindenbe. Alig fél perccel később Kulmala előbb odaadta az ellenfélnek a korongot, majd visszaszerezte és megindult a kapu irányába, majd passzolt a balján érkező Nagy Gergőnek, a kapitány meg hatalmas bombát megeresztve talált a fehérvári kapuba (1-1). Felváltva támadtak a csapatok, de a kapusok nagyszerűen helyt álltak. A harmad felén túllépve is komoly erőket kellett mozgósítania mindkét félnek, hogy feltörje a másik védelmét. Tizenkét és fél perc után Yogan kapott két percet durva játékért. Csupán négy másodpercet kellett várni, amikor megszereztük a pakkot, majd a csapatkapitány passzolt a kék vonalon álló Kulmalának, aki Nagyhoz hasonlóan óriási erővel lőtte a korongot, ami védhetetlenül ment Ouzas kapujába (1-2), így már nálunk volt az előny. A sötétmezes fehérváriak a második gól után jóval magasabb fordulatszámon kezdtek el pörögni. A gól után alig egy perccel mi kerültünk emberhátrányba: Roczanov akadályozásért találta magát a büntetőpadon. A Fehérvár sorra dolgozta ki a helyzeteket, de előbb Yogan lőtt az oldalhálóba, majd Arany vetődött rá a korongra miután Kiss lövése levágódott róla. Alig két perccel a játékrész vége előtt Tóth Adrián elé került a korong, aki habozás nélkül tüzelt, de Ouzas jó helyen volt, így nem tudtunk kettővel meglépni. Az első harmad elején főleg a Fehérvár akarata érvényesült, de a kapott gól után kiegyenlítetté vált a mérkőzés, majd két emberelőnyt kihasználva fordítani tudtunk, így 2-1-es előnyből vártuk a folytatást.

A második harmad legelejét alaposan megnyomra a Fehérvár, de az első igazán komoly helyzet hozzánk köthető: egy oldalról érkező lövést Ouzas nem tudott fogni, majd nem is igazán látta, hogy hova lett a korong, végül Tóth Adrián passzolta a középen érkező Némethnek, akinek a próbálkozását Szabó a gólvonalon állva blokkolta. Nem sokkal később komoly lehetőséget kapott a fehérvári gárda, hiszen Nagy Gergő bottal akasztásért állt ki két percre. Nem is kellett nekik sok, rövid időn belül kétszer is védeni kellett Aranynak. Minket sem kellett félteni, egy korongszerzés után Kulmala húzott el a védők mellett, majd lőtt is, de pontatlan volt. Nem igazán a találta a címvédő a fegyvert a remeklő védelmünk ellen, míg mi többször is szépen tudtunk betörni a kapujuk elé. Egy ízben Kulmala két védő közé passzolta a korongot, ahol érkezett Switzer, de már túl közel volt a kapushoz, így ez a helyzet is kimaradt. Egy perccel később Kulmalához hasonlóan Tóth Gergő húzott el a szélen, de a lövése pontatlan volt. Jobban játszottunk, mint a Fehérvár, de ez mit sem ért, ha a helyzeteinket kihasználatlanul hagytuk. A székesfehérváriak összeszedték magukat, majd egy pokoli lövés a vasat találta el, onnan a korong Aranyra pattant, majd úgy tűnt, ha nehezen is, de átbucskázik a gólvonalon a játékszer. Elsőre nagyon örültek a találatnak, de a játékvezetők kimentek a zsűrifülkébe és megnézték videón az esetet, ezt követően pedig érvénytelenítették a találatot. Még a harmad első felében jártunk, amikor Sarauer mattolta Aranyt (2-2). Nem sokáig örülhetett a Fehérvár, ugyanis Sarauer kapott egy kétperces büntetést, és eddig nem igazán jöttek ki jól az emberhátrányokból. Ez most sem volt másképp, hiszen a Ferencváros új igazolása, Aki Juusela nem kegyelmezett, kíméletlenül lőtte Ouzas kapujába a korongot (2-3). A folytatás is nekünk kedvezett. Szemmel láthatóan megfogta a fehérváriakat az újabb bekapott gól. Nem is kellett több Fodor Szabolcs csapatának, újabb lendületes támadások követték egymást, de Pulli két lövését sikerült fognia a kapusnak. Ugyan a játékrész végéhez közeledve Timmins is kapott egy kétperces büntetést, de ezúttal résen volt Ouzas, és a vállával védte Juusela rövid felsőbe tartó kísérletét. Az utolsó egy percet nagyon megnyomta a Fehérvár, szinte teljes egészében a mi harmadunkban folyt a játék, de egy-egy távoli kísérletet leszámítva nem tudtak érvényesülni. A második harmadban sokkal jobban játszottunk, mint a címvédő Fehérvár, a helyzeteinket azonban rendre kihagytuk, de amikor nagyon kellett, akkor Juusela ismét a javunkra fordította a mérkőzés állását, így 3-2-es előnyből várhattuk a végjátékot.

A harmadik játékrészt komoly elánnal, nagy elszántsággal kezdte a Fehérvár, de minden próbálkozásukra odaért Arany. A komoly támadásokat kőkemény védőink rendre hatástalanították, de volt, amikor csak szabálytalanság árán tudtuk őket megfékezni. Így volt ezzel Tóth Gergely is, aki gáncsolásért kapott két percet, de ezúttal is nekünk esett a címvédő. Arany olyannyira magabiztosan őrizte a Ferencváros portáját, hogy Kulmala nyugodtan kontrázhatott. Finn támadónk látta, hogy jobbján érkezik Hajós, de a passz milliméterekkel hosszabb lett, így kimaradt az ígéretes ziccer. Ezt leszámítva szinte végig a mi harmadunkban voltak, de ez is kevésnek bizonyult. Végül, ami nem ment nekik emberelőnyből, azt megoldották egyenlő létszámmal: Arany ugyan védte az első próbálkozást, de a kipattanóra érkezett Busenius és egy remek lövéssel egyenlített (3-3). Hiába tudott másodszor is egalizálni a Fehérvár, nem jött az a plusz, amit vártak. Ellenben nálunk igen, és a harmad felén túllépve Sarciahoz került a korong, aki a kék vonalról tüzelt is, egyenesen a kapuba, ez is óriási gól volt (3-4). Ugyan a játékvezetők kimentek és megnézték, nem történt-e a kapu előtt akadályozás, de nem találtak benne kivetnivalót, így ismét nálunk volt az előny. Négy perccel a vége előtt átmenetileg megfogyatkoztunk: Tóth Richárd kapott két percet gáncsolásért. A fehérváriak trénere lehozta Ouzast, így hat a négy ellen támadhattak, de hiába. Megszereztük a korongot, és nagy harcok árán Juusela belőtte maga második, csapata ötödik gólját (3-5). Itt már nagyon úgy tűnt, hogy eldőlt a találkozó, vele pedig a trófea sorsa is, de itt még nem volt vége. Másfél perccel a mérkőzés vége előtt még Nagy Gergő is beköszönt az üres kapuba, így ő is két góllal zárta a találkozót (3-6).

A Ferencváros az első perctől kezdve méltó ellenfele volt a címvédő Fehérvárnak, sőt, túl is nőtt rajtuk. Az elején bekapott gól nem törte meg a csapatot, hanem sokkal nagyobb akarásra sarkallta őket, így nagyon gyorsan, rövid idő alatt sikerült megfordítani a mérkőzés állását. Innentől a sokkal esélyesebbnek hitt Fehérvár futott az eredmény után, de a végén már hiába csináltak bármit, próbálkozásiakat nem koronázta siker. A Fradi-szívvel való küzdésnek, az elképesztő akarásnak, és nem utolsó sorban remek támadójátékunknak köszönhetően 25 év után ismét a mi nyertük a Magyar Kupát!