Mint ismert, férfi jégkorongcsapatunk péntek délután a Tüskecsarnokban 4-2-re győzött a DEAC ellen az Officium Magyar Kupa Final Four első elődöntőjében, így 2020 után ismét bejutott a honi kupasorozat döntőjébe, a fináléban ráadásul, a 2020-as, történelmi miskolci diadalhoz hasonlóan az akkor legyőzött Hydro Fehérvár AV19 volt az ellenfelünk, akik a BJA HC ellen szétlövésben jutottak tovább a pénteki második elődöntőből.

Az elődöntő meccskeretéhez képest kisebb változás történt, ugyanis a sérülés miatt hiányzó Razumnyak, Farkas, Heino és Keränen mellé csatlakozott Tyson Helgesen is, visszatért azonban betegségéből Paavo Tyni. A kapuban ezúttal Janis Kalnins kezdett, váltótársa Arany Gergely volt.

Telt ház, és két hangos szurkolótábor várta a csapatokat a jégen, amelyek tagjai döntőhöz méltó körülmények között a közönséggel közösen meghallhatták a Himnuszt, mielőtt elkezdődött az összecsapás. A tempó az első perctől fogva az ICEHL-ben szereplő, Bajnokok Ligája-induló ellenfelünktől elvárt intenzitású volt, és bár megvoltak a magunk támadásai, a harmad első fele némi fehérvári fölénnyel telt. Ez sajnos gólban is megmutatkozott, az 5. perc derekán Cameron Gaunce talált be. (1-0) A harmad második felére kiegyenlítetté tettük a játékot, sőt, egyenlíthettünk volna, ám Booth szólója végén Horváth nagyot védett. Az utolsó néhány perc ismét fehérvári mezőnyfölényben telt, ezt jól mutatja a 15-4-es lövési mutató is a szünetre, sőt, Hrabal hibája után emberhátrányba is kerültünk, de jól működött a speciális játék, újabb gól már nem született az első szünetig.

A második harmad lényegében ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, enyhe fehérvári mezőnyfölénnyel, de nagyobb különbség nélkül. A Ferencváros kereste a lehetőséget a gyors kontrákra, egy ilyen lerohanás végén pedig Brady korongja tökéletesen találta meg a középen érkező David Booth ütőjét, aki kapásból a keresztvas alá bombázott (1-1). A gól után még inkább lendületbe jöttek a mieink, egyre többször érkeztünk meg veszélyesen a fehérvári harmadba, egy ilyen alkalommal Kestilä járt közel ahhoz, hogy vezetést szerezzen, de a kapusvasat találta telibe. Közben egy ütközés miatt a jégen maradt egy fehérvári játékos, ami miatt hosszabb ideig állt a játék, kiállítás nem történt. Továbbra is remekül ültek a kontráink, Molnár és ismét Booth is kihagyott nagy helyzetet, utóbbi rögtön kettőt is. A 31. percben Molnár szabálytalansága után emberhátrányt kellett kivédekeznünk, megtettük, kis szerencsével, Messner bombájánál ugyanis a kapuvas is a segítségünkre sietett. Nem sokkal később jött az újabb fehérvári emberelőny, ezúttal Turbuczot szórták ki testre ütés miatt. Ezt is kivédekeztük, sőt, úgy nézett ki, hátrányos góllal növeljük előnyünket. Egy kontra után ugyanis lövésünk átcsorgott Horváth mamutjai között, Seregély pedig közvetlen közelről a hálóba pofozta a korongot, ám a játékvezetők hosszas videózás után végül érvénytelenítették a gólt. Mégis előnnyel mehettünk el a második szünetre, ugyanis egy immáron egyenlő létszámú kontra végén David Booth ismét a hálóba talált (1-2). A gól utáni pillanatokban volt egy kis aggodalom, a klasszisunkat üldöző Erdély ugyanis akkorát taszajtott 40-esünkön, hogy nagyon csúnyán érkezett fejjel előre a jégre. Szerencsére nem történt sérülés, Erdélyt pedig kiállították, így áthúzódó emberelőnnyel, és ami sokkal fontosabb, vezetéssel kezdtük a harmadik harmadot.

A záró harmadban Aku Kestila óriási gólja növelte a különbséget a két csapat között a javunkra (1-3). Ezt követően a fehérváriak próbáltak kezdeményezni, a mieink pedig csak a kontrákra vártak. A harmad felénél kicsit elszabadultak az indulatok egy kapunk előtti akció során, Magosit és Tynit állították ki. Ellenfelünk próbálkozott, de ezen az estén a Tüskecsarnokban több gólt nem engedtünk neki! Erdély a kapuvasat találta el az utolsó percekben, míg Turbucz majdnem belőtte a negyediket, de az eredmény már nem változott, 3-1-re győztünk a nagy esélyes ellen.