Mindössze három nappal az Újpest elleni, a Tüskecsarnokban lejátszott, 2-2-re végződő Magyar Kupa-mérkőzés után újabb Derbi várt magyar bajnoki címvédő férfi jégkorongcsapatunkra, ezúttal idegenben az Erste Ligában. A természetesen hatalmas presztízs mellett azért is volt fontos minél több pont begyűjtése a decemberi válogatott szünet előtti utolsó mérkőzésen a Ferencváros számára, ugyanis idén minden korábbinál jobban igaz a kijelentés, hogy az alapszakasz végén minden egyes apró pontnak jelentősége lesz – a találkozó előtt a 35 ponttal az ötödik helyen álló FTC-Telekom egy meccsel kevesebbet játszva mindössze három ponttal volt lemaradva a harmadik Brassótól, ám csupán két egységgel előzte meg a hetedik DEAC-ot. A helyezéseknek pedig óriási szerepe van a rájátszás előtt, a harmadik és negyedik hely felsőházat, és ezáltal az 5-8. helyről érkező ellenfelet ér a negyeddöntőre, míg a 7-8. helyezettek nem jutnak automatikusan a playoffba, hanem kvalifikációs párharcot kell vívniuk…

A csütörtöki és a pénteki, dunaújvárosi mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is Julius Marva és Brayden Low nem álltak Fodor Szabolcs rendelkezésére, aki így 21 fős keretet küldött jégre az ősi rivális ellen. A kapuban Arany Gergely kezdett, az első sorban pedig összeállt a három finn támadó, Aku Kestilä, Rasmus Kulmala és Jari Sailio.

Rémálomszerűen kezdődött az összecsapás a mieink számára, hiába kaptak ugyanis emberelőnyt a mieink már 26 másodperc elteltével, miután Pereszunko akasztotta Sailiót, egy rossz passz után Kovács Sebestyén lépett ki a saját harmadából a koronggal, végigszáguldott a bal szélen, és Arany kapujába lőtt. (1-0) Szerencsére gyorsan javított a Fradi, Sailio révén kihasználtuk az emberelőnyt, kihozva döntetlenre az öt a négy elleni szituációt. (1-1) A harmadik perc közepén drámai pillanatok következtek, Pokornyi ütközte le lendületből, fékezés nélkül a palánknál háttal álló Sarciát, akinek megbicsaklott a nyaka, és mozdulatlanul a jégen maradt. Azonnal érkezett a mentős különítmény játékosunkhoz, percekig állt a játék, amíg védőnket sikerült hordágyra tenni és levinni a pályáról – a friss hírek szerint Sarciá magánál van, a körülményekhez képest jól érzi magát, végtagjait tudja mozgatni, bevitték a kórházba rutin kivizsgálásra. Mind a vétkes Pokornyi, mind az azonnal ráugró, és ökölcsatával elégtételt vevő Mesikämmen véglegest kapott az eset után. Garantált volt a feszült folytatás, de a jégen sportszerű keretek között maradt a meccs. Többet rohamoztak a mieink, gólt mégis az Újpest szerzett, egy kettő az egy elleni kontra végén Kiss Patrik középre tette volna a korongot, ami a visszafelé korcsolyázó, menteni igyekvő Borosról pattant a hálóba. (2-1) Szerencsére ezúttal is sikerült gyorsan egyenlíteni, méghozzá egy szépen kijátszott akció végén, a támadó harmadba lendületesen bekorcsolyázó Seregély adott nagy passzt jobbra Tóth Adriánnak, aki lövés helyett a remek ütemű keresztpasszt választotta, a középen érkező Kreisz Brúnó pedig kihasználta a nagy lehetőséget. (2-2) A 10. percben kézzel fogható eredménye is lett a feszültségnek, összeszólalkoztak a kispadok, mindkét fél technikai kisbüntetést kapott. Négy a négyben nem született gól, ahogy a harmad végén ferencvárosi emberelőnyben sem, bár mindkét fél közel járt hozzá, Rajnának és Aranynak is volt bravúrja.

A második harmad hasonló forgatókönyv szerint zajlott, mint az első: fölényben játszott a Ferencváros, többször is hosszabb ideig nyomás alatt tudta tartani a hazai harmadot, azonban a lövések vagy nem jelentettek igazi, minőségi veszélyt, vagy egy-egy blokk és Rajna közös erővel hatástalanította őket. Egy alkalommal közel jártunk a gólhoz, Betteridge éles szögből a kapuvas tövét találta el, és többször is rezdült az oldalháló. Hiába azonban a 13:5-ös kapura lövési mutató a harmadban, gólt mégis az Újpest lőtt, amikor egy pillanatra kiszabadult a szorításból: Just indította Pereszunkót, aki lendületből tört kapura, és bevette Arany hálóját. (3-2) A harmad hajrájában a magáról a mérkőzésen nem először megfeledkező Kiss Dániel kezdte el csépelni egy ütközés után a jégen lévő Kärmeniemit, aki nem hagyta magát, páros kiállítás lett a vége, majd Tornyai akasztotta Sailiót, így négy a három ellen játszhattunk bő másfél percig.

A páros kiállításból 1:08, a szimplából 1:44 áthúzódott a harmadik harmadra, így négy a három ellen kezdtük meg a játékrészt, de sem így, sem öt a négy ellen nem sikerült kiegyenlíteni. Sőt, a hazaiak a kiegészülést követően szinte rögtön óriási kavarodást alakítottak ki a kapunk előtt, és végül Colin Shirley közelről a hálóba lőtt egy sokadik kipattanót. (4-2) A kétgólos különbség alaposan rányomta a bélyegét a mieink játékára, odalett a lendület. Az 53. percben emberhátrányba is kerültünk, Kärmeniemi szabálytalankodott visszafelé igyekeztében a kék vonalunknál. Sikerült kivédekezni az emberhátrányt, Fodor Szabolcs pedig viszonylag hamar, az 57. perc végén lehozta kapusát. Az utolsó két percet hat az öt helyett öt a négyben támadtuk végig, Kiss Phil és Sailio kaptak párost, de az üres kapus, emberelőnyös felállás sem segített.

A vége 4-2 lett, így vereséget szenvedtünk az idei szezon első idegenbeli Derbijén, ami azt jelenti, hogy a tabella ötödik helyén állva megyünk el a decemberi válogatott szünetre.