Nem túlzás azt állítani, erre a napra várt a Ferencváros minden jégkorongszurkolója: a magyar bajnoki címet a tavasszal 22 szűk esztendő után visszahódító, a jelenleg Magyarországon a férfi jégkorong csúcsának tekinthető Erste Ligát pedig története során először megnyerő FTC-Telekom ugyanis a hosszú böjt, vagyis a nyári szünet, az alapozás, a kőkemény, izzasztó konditermi edzések, majd az augusztus 5-ei jeges szezonkezdet után végre-valahára mérkőzésen is jégre lépett.

A Fradi annak a DVTK Jegesmedvéknek az otthonában kezdte meg a 2019/20-as idényt, akik az előző szezont zsinórban három megnyert, és egy elveszített Erste Liga-döntő után a MAC Újbuda társaságában már a magasabban kvalifikált szlovák Extraligában töltötték. Ennek ellenére, a két csapat egyetlen egymás elleni tétmérkőzését a Fradi nyerte, ráadásul Miskolcon: január 22-én otthonában kaptuk el 3-0-ra a Jegesmedvéket a Magyar Kupa bronzmérkőzésén, ezzel nyolc év után szereztünk ismét érmet a sorozatban.

Fűthette tehát a visszavágás vágya a miskolciakat, még akkor is, ha a DVTK jelentős átalakuláson ment át a nyáron. Volt több távozójuk (ketten közülük, a korábbi junior világbajnok Rasmus Kulmala és Hajós Roland éppen a Fradiban folytatták pályafutásukat), és tulajdonképpen teljesen lecserélték légióskontingensüket. Ezzel szemben Fodor Szabolcs vezetőedző megvalósította a mámoros Erste Liga-siker után kitűzött célt, néhány távozót leszámítva együtt tartotta a bajnokcsapat gerincét, sőt, erősítések is érkeztek.

Vadonatúj, fehér idegenbeli mezében érkezett a jégre a Ferencváros, így a bajnokcsapat új mezének egyik kiadása is ezen a napon debütált. Az eddig bejelentett keretből mindenki bevethető állapotban megérkezett Miskolcra, és ott volt a meccskeretben. A DVTK sem tartalékolt, legjobbjaival, vagyis magyar válogatott játékosokkal, és újonnan igazolt, minőségi légiósokkal érkezett a jégre a csapatot szintén a nyáron átvevő Marcel Rodman együttese.

Gyakorlatilag megtelt a Miskolci Jégcsarnok a mérkőzés kezdetére, igaz, a megérkezést a legvégére halasztó szurkolóknak is volt idejük elfoglalni helyüket a lelátón, a mieink ugyanis egy baleset miatt komoly dugóba kerültek az autópályán Miskolc felé tartva, a kisebb késés miatt így tizenöt perces csúszással kezdődött el a találkozó. A DVTK egyből támadólag lépett fel, ehhez képest a második perc végén máris megszerezte a vezetést a Fradi: a Miskolcra a nyáron érkező válogatott kapus, Rajna Miklós elhagyta ketrecét egy korongért, majd rettenetesen rossz passzt adott társának, amit a mieink lefüleltek, elsőre még nem sikerült a kapuba találni, ám a visszatérő, régi-új fradista Németh Attila másodszorra bekotorta a hiába visszavetődő Rajna mellett a korongot. (0-1) Az ötödik percben megkaptuk az első emberelőnyt is, Harrison volt szabálytalan a korábbi miskolci csapatkapitánnyal, Hajós Rolanddal szemben. Kulmala révén volt egy veszélyes lövésünk, amit Rajna megfogott, majd egy szép körbeadogatás után egy távoli Kärmeniemi-bombát jegyezhettünk fel, de az első fór kihasználatlan maradt. Hamarosan a miskolciak is megkapták az első előnyt, Roczanov szabálytalansága után, és villámgyorsan ki is használták: Jesse Dudas lőtt be élesen a kapu előtti sűrűbe, ahol Harrison vágta kapásból Arany mellett a kapuba a korongot (1-1). Fodor Szabolcs vezetőedző kérésére a játékvezetők kisebb tanácskozás után megvideózták a gólt, de végül megállapították, Harrison szabályos körülmények között lőtt a kapuba. Nem sokkal később már újra öt a négy ellen kellett védekeznünk, miután Pavuk gyalulta a jégbe Beauvilliert, és durva játékért kiszórták. Ezt a hátrányt már kivédekeztük, igaz, kellettek hozzá Arany Gergely bravúrjai is. A 12. percben kiegyenlítődött a kiállítások száma, ezúttal Galaniszt szórták ki. A támadó harmadba a jobb oldalon lendületből megérkező Myles Fitzgerald remek lövését jegyezhettük fel ekkor, amit Rajna hárított, de ez az emberelőny is kihasználatlanul maradt. A túloldalon Beauvillier adott gyönyörű passzt centerbe Harrisonnak, de szerencsére kihasználatlanul maradt a nagy helyzet. Egyenlő létszámnál inkább a Jegesmedvék támadtak többet, négy perccel a vége előtt egy távoli Szirányi-bombát kellett Aranynak megfognia. A több hazai akció ellenére remekül benne voltunk a meccsben, stabilan játszottunk, kontrolláltuk az eseményeket, egyenlő partnerei voltunk az Extraligás ellenfélnek. A harmad utolsó két percében tűzijátékot rendezett a DVTK a kapunk előtt, kétszer Arany Gergely védett nagyszerűen, majd Tousignant próbálkozásánál Hegyi Ádám utolsó emberként paskolta mellé a háló felé tartó korongot, a nagy mentés után így 1-1-es döntetlennel mehettek szünetre a felek.

A második harmad elején kissé változott a játék képe, a mieink egy kicsit feljebb tolták a játékot, ennek pedig meglett az eredménye. Előbb Sarcia blokkolt gyönyörűen és önfeláldozóan egy lövést, majd megkontráztuk az ellenfelet, a Tóth Gergő lövése (mivel idén két hasonló nevű játékos is játszik a Fradiban, érdemes nem összetéveszteni a 66-ost az újonnan igazolt, 17-es mezszámú Tóth GERGELLYEL…) és Rajna védése utáni kipattanót pedig Roczanov pofozta a hálóba, így a szünet után újra hamar vezetést szereztünk! (1-2)

A gól után szinte rögtön emberelőnybe került a DVTK, Jászait szórták ki. A hátrány ellenére majdnem mi veszélyeztettünk, Rajna ismét majdnem eladta a korongot a saját kapuja előtt, ám ezúttal Switzer nem tudott lecsapni a lehetőségre. A piros mezesek kicsit túljátszották a kapunk előtt felállva a lehetőségeiket, így végül nem volt igazi helyzetük, mielőtt kiegészültünk. Egyenlő létszámnál azonban hamar egyenlített a DVTK: Galanisz kapott egy remek korongot a támadó harmadban egyedül kilépve, majd szépen fejezte be a szólót (2-2). Nem sokáig maradt azonban ez az állás, a 31. percben Tóth Adrián is egyedül lépett ki egy korongszerzés után, és szépen lőtte ki a hosszút, Rajna hiába ért bele! Harmadszor is vezettünk! (2-3) A hazaiakat alaposan felpaprikázta, hogy nem tudják megszerezni a vezetést, alaposan bekezdtek, és megsorozták a kapunkat, de vagy nem céloztak jól, vagy Arany volt a helyén. Emberelőnyhöz is jutottak, természetesen növelték a nyomást, de nem sikerült áttörniük a Fradi vonalait, egy-egy blokk, bevetődés, visszaérő ütő vagy korcsolya rendre az útjukat állta. Három és fél perccel a második harmad vége előtt mi is emberelőnyt kaptunk, Tousignant volt szabálytalan. Ezzel nem sikerült élnünk, de arra tökéletes volt, hogy kijöjjünk a szorításból – egygólos előnnyel mehettünk el a második szünetre, a csapatok levonulásakor pedig a maroknyi Fradi-tábor hangjától zengett a Miskolci Jégcsarnok!

A záró játékrész egy életerős Magosi-lövéssel, és egy bárddal bemutatott remek Arany-védéssel kezdődött, majd hamar emberelőnybe kerültünk, Vojtkó kiállítása nyomán. Nem tartott azonban sokáig az előnyünk, fél perc elteltével Tóth Gergely is kiült a büntetőpadra, így először a meccsen négy a négy ellen voltak jégen a felek. Kezdtek megmerevedni a frontok, ezekben a percekben egyik fél sem tudott a másik fölé kerekedni, éppen ezért egy kicsit a semmiből érkezett a DVTK egyenlítő gólja a 45. percben: Tousignant lövését még bravúrral védte Arany, azonban a kipattanónál már ő is tehetetlen volt, Vandane a hálóba pofozta a korongot (3-3). A góltól a Jegesmedvék vérszemet kaptak, és a meccs talán eddigi legnagyobb nyomását helyezték a kapunkra, Aranynak egy perc alatt két nagy védésre is szüksége volt – megoldotta. Sőt, egy kapu előtti takarítás után a hazaiak emberelőnyhöz is jutottak, a hazai közönség is érezte, hogy lehetséges fordulópontjához érkezett a meccs, és nagyon rákezdtek. Sajnos ez így is lett: kevés volt már hátra a kiállításból, amikor egy a harmadunk közepén lévő kavarodásból Kyle Beach kanyarodott ki a koronggal, és remek lövéssel távolról Arany kapujába vágta – először vezetett a meccsen a DVTK (4-3). Egy Fitzgerald-lövéssel válaszoltunk, amit Rajna védett, majd a kontrából kilépő Beauvilliert takarította el Sarcia – kiállításért cserébe. Nagyon megnyomta az emberelőnyt a hazai csapat, egy korongvesztésünk utáni kontránál pedig Switzer már csak szabálytalanul tudta megállítani a nagy helyzetben kilépő Harrisont – több mint egy percig kettős emberhátrányban kellett védekeznünk. Repkedtek a blokkok, a hősies bevetődések, így végül kivédekeztünk egyet a kettőből. A másodikat már nem sikerült, Harrison találta magát teljesen egyedül szemben Arannyal, kapusunk az első lövést még így is elképesztő bravúrral hárította, az ellenfél támadója a kipattanót azonban betuszkolta (5-3). Hat perccel a vége előtt még kaptunk egy esélyt a visszazárkózásra egy emberelőny formájában, sőt, alighogy felálltunk a hazai harmadban, ráfújtak még egyet, így mi is kaptunk egy öt a három elleni lehetőséget. Hamar eljutottunk a kapuig, Switzer azonban Rajnába püfölte közelről a korongot. Ez volt az egyetlen lehetőségünk kettős fórban, egy miskolci ugyanis visszatérhetett a jégre. Sőt, a másodikat is kivédekezték, ezután pedig már nem tudtunk helyzetbe kerülni.

Bár két harmadon át remekül tartottuk magunkat az Extraligás, remek játékerőt képviselő ellenfél otthonában, a DVTK végül az utolsó húsz percben érvényesítette rutinját, megfordította a meccset, és végül 5-3-ra megnyerte a találkozót. Egyáltalán nem vallott azonban szégyent a Ferencváros, sőt, játékunk biztató volt az Erste Liga-szezonra nézve, egy felkészülési meccs után pedig talán ez a legfontosabb.

A meccset követően a csapatok a felkészülési meccsek szokásainak megfelelően eredménytől függetlenül játszottak egy büntetőpárbajt: Kulmala elhúzását mamuttal védte Rajna, Galanisz mellé-fölé tüzelt, Nagy Gergő értékesítette a maga büntetőjét, Beach is higgadtan Arany kapujába varrta a korongot, Myles Fitzgerald elaltatta Rajnát, majd hanyag eleganciával lőtt a hálóba, Harrison büntetőjénél Arany remekül takart, így a légiósnak nem volt helye és mellé bombázott, Tóth Adrián szépen helyezett a rövidbe, becsapva ezzel Rajnát, a Csíkszeredából érkező Részegh lapos lövését Arany mamuttal hárította, Hajós túlcselezte magát, majd Kiss Patrik szándékát olvasta Arany, így a spontán büntetőpárbajt viszont a Ferencváros nyerte.