Sikerül-e visszajönni, és gyorsan kiegyenlíteni a párharcot, vagy nagyon nehéz helyzetből kell nekivágni a csíkszeredai kétmeccses kiruccanásnak – ez volt férfi jégkorongcsapatunk számára az Erste Liga döntőjében a második mérkőzés tétje.

A találkozó ezúttal is telt ház előtt, remek hangulatban kezdődött, az ünnepélyes korongbedobást ezúttal az FTC-Telekom jégkorongcsapatával remek viszont ápoló korábbi világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező, Jónyer István végezte el. A kereteket végigböngészve azt láthattuk, hogy egyetlen változtatást eszközölt Fodor Szabolcs vezetőedző a tegnapi meccs óta, Hardi Richárd helyére Lengyel Levente került be a keretbe.

Az teljesen egyértelmű volt, hogy sebességet kell váltanunk, és elő kell húznunk valamit a kalapból válaszul a csíkiak játékára, sokkal nagyobb lendülettel is érkeztünk meg a meccsbe, mint egy nappal korábban, de hogy ennyire hamar sikerüljön áttörni a vendégek vonalain, arra talán még a legoptimistább szurkolóink sem számítottak: már az első percben megszereztük a vezetést, Roczanov balról lőtt, Lundström belekapott, de átpattant rajta, és mire eszmélt, átcsúszott a gólvonalon, 45 másodperc elteltével vezettünk! Szinte hihetetlen, de a vendégek kevesebb, mint egy percen belül egyenlítettek, Rokaly fejezett be egy gyors ellenakciót. Nem volt vége az őrületnek, a buli után Nagy Gergő tartotta meg a korongot, az ő átadásából indult az akció, Pavuk kapott egy remek hosszú indítást, estében lőtt, Lundström fogta, a kipattanót viszont a túloldalon érkező Switzer bevágta, 37 másodperc elteltével újra vezettünk! Casaneanut már kiszórták volna, de így késleltetett emberelőnyös gólt szereztünk, így a büntetés nem lépett érvénybe. Hihetetlen módon 20 újabb másodperc sem telt el, 2:33-nál Bjelov megint egyenlített. Sokáig kell kutatnia a statisztikusoknak, ha meg akarják találni, mikor esett utoljára két és fél perc alatt négy gól, ráadásul egyenlő megoszlásban… Egyértelmű volt, hogy most a tegnapinál jóval nagyobb tempóval próbáljuk a csíkiakból kipréselni a fáradtságot, és élesebbek, veszélyesebbek voltunk. Az 5. percben ezt mutatta Nagy Gergő lövése is, ami kevéssel a vas mellett csattant a palánkon, de a túloldalon Aranynak is nagyot kellett védenie egy kavarodás végén. Szép Pozsár-Dósa összjáték után jöhetett volna az újabb vezetés, 7-esünk bombáját azonban Lundström bravúrral, bottal ütötte fölé. Nem lehetett azonban bírni a nyomást, elhoztuk a bulit, Switzer pedig elképesztő ütemben ért bele a kapu előtt Kärmeniemi belőtt korongjába, ismét vezettünk! Igaz, nehéz szülés volt, a játékvezetők csak nagyon hosszas videózás után adták meg a gólt. Végre elfogyott a székely lendület, és nem tudtak egyből felállni és egyenlíteni, sőt, a következő 3-4 perc nagyon intenzív csatát hozott mezőnyben, a vendégek dacos játékra váltottak, és elkezdődött egy komolyabb adok-kapok, nagyon kemény ütközésekkel. A 11. percben Lundström védett, majd Salló hívta táncra a kapu előtt zavaró Tóth Richárdot. A játékvezetők nagy nehezen szétválasztották a feleket, de ők is, és az eset előtt szabálytalankodó Krasznoszlobodszev is büntetést kaptak, így emberelőnybe kerültünk. Ezzel pedig élni tudtunk, egy eladott korongot szedtünk össze a csíki harmadban, a vendégvédők elváltották magukat, Hegyi teljesen egyedül állt a kapuval szemben, de volt szíve a jobbról érkező Roczanov elé tálalni, aki bevágta önmaga második, csapatunk negyedik gólját! Megvolt a nagyon fontos kétgólos előny! A csíki játékosok nagyon zokon vették a helyzetet, Papp Szabolcs egy kicsit dühből szabálytalankodott, de nem sokáig voltunk előnyben, mert Hegyit is kiszórták. Komolyabb helyzet nélkül teltek le a kiállítások, csak Bjelov ütött oda Perriernek, amiből majdnem bunyó lett, majd Tóth Adrián körül alakult ki egy kis tűz a kispadoknál, a játékvezetők azonban közbeléptek. Kiegészültek, és valamelyest meg is nyugodtak a csapatok, ezt a periódust is mi tudtuk viszont jól zárni, a 16. perc elején Jászai távoli bombája is beakadt, úgy festett, minden bejött ma! Ezt is megvideózták a sporik, de végül egyértelmű volt, hogy ezt a gólt is meg kell adni, nem történt semmilyen szabálytalanság. Elképesztő, háromgólos előnnyel mehettünk az első szünetre! (5-2)

A második játékrész eleje, háromgólos előnyünk tudatában már inkább hasonlított az eddigi playoff-meccseinkre, birtokoltuk a korongot, kontrolláltuk a különböző játékhelyzeteket. Visszavehettük a saját, bevált ritmusunkat, a vendégeknek lett hirtelen sürgős kezdeményezni. Ki kellett támadniuk, mi pedig megmutattuk, ezzel mi is nagyszerűen tudunk élni, és a 24. percben egy ilyen villámgyors kontra végén Tóth Adrián belőtte hatodik gólunkat! A Csíkszereda szakvezetője, Hozó Levente eddig tűrte a látottakat, ekkor kapust cserélt, Onodi Ottó érkezett a jégre. Továbbra is a mieink kezében volt az irányítás, a 29. percben Pavuk kiállítása miatt emberelőnybe került a Szereda, de szinte szétzúztuk a fórjukat, két perc alatt felállni sem tudtak a harmadunkban. Ismét remekül működött az egész szezon alatt kiemelkedő emberhátrányos védekezésünk, a kiegészülés után pedig mi kerültünk előnybe, ma pedig szerencsére az emberelőny-kihasználásunk is ült, Switzer ugyanis megszerezte a hetedik ferencvárosi gólt is! Ezzel már-már eldőlni látszott a mérkőzés, pedig még közel másfél harmad hátra volt, de a csíkiakon látszott, hogy kezdik elengedni a meccset. Sőt, Győrfy szabálytalansága után újra nálunk jött a emberelőny, ám Walls kissé túlzó ütközése után palánkra lökés miatt 2+10 percet kapott. Igaz, az egész abból indult, hogy előtte Gecse szabálytalankodott pontkirályunkkal szemben, ezt azonban a játékvezetők is látták, és őt is kiküldték két percre. A 39. perc elején még kapott egy fórt a Szereda, de nem tudtak vele élni, így a második harmadot is megnyertük, ráadásul kapott gól nélkül! Nem ért azonban véget nyugodt hangulatban a játékrész, kialakult egy komoly tömegverekedés, Mihail Anyiszin agya teljesen elborult, a tömegből őt kihúzó játékvezetőt is lökdösni kezdte, így azonnal megkapta a végleges fegyelmit is. Az eset nyomán még Rantanen kapott két perc kiállítást. (7-2)

A harmadik harmadra már a megérdemelt, kiharcolt magabiztossággal jöttünk ki, a szeredaiakon pedig az látszott, hogy a hátuk közepére nem kívánják már a hátralévő húsz percet. Nagyon nem ízlett nekik, hogy a kemény, fizikai játékból, a sok ütközésből is jobban jöttünk ki, és kezdték elveszíteni a fonalat is. Nem lehet mondani, hogy ennek arányában túlságosan sok kiállítást kaptak volna, talán még a legvérmesebb szurkolók közül sem lehetett egyik félnek sem kivetnivalója a játékvezetéssel kapcsolatban. Főleg, hogy Farkas, Pavuk majd Jászai révén sorrendben a mieinktől szórtak ki három játékost is, de hűen kiemelkedő emberhátrányos játékunkhoz, mindhárom hátrányt kivédekeztük. Ugyan újabb gólt nem szereztünk, de ötgólos előnyben nem is volt rá semmi szükség. Teltek a percek, a lelátón pedig a Ferencváros szurkolói elképesztő hangulatot teremtettek, megkockáztatjuk, a legjobb produkciót nyújtották, amióta Pesterzsébet a Fradi hokisainak "albérlete". Az 57. percben még jött egy páros kiállítás, Kärmeniemi és Valchar akadtak össze, majd tíz másodperccel később Bíró Tamást is kiszórták. A legvégén még látni lehetett egy ijesztő jelenetet, Gecse Hugó támadt fejre saját kapuja közelében Dósával szemben, ám végül ő esett át játékosunkon, és úgy érkezett meg a palánkba az ütközést követően, hogy még ő sérült bele... A hírek szerint szerencsére nem komoly a baj, közben pedig leteltek a hátralévő másodpercek. (7-2)

A Ferencváros így fantasztikus hangulatú mérkőzésen 7-2-re győzött, ezzel begyűjtötte története első Erste Liga döntős győzelmét, kiegyenlítette a párharcot, és komoly sikerélménnyel telve indulhat el a kétmeccses csíkszeredai túrára.

A mérkőzést követő ünneplés remek szurkolóinkkal:

A mérkőzést követő sajtótájékoztató: