Sokan emlékezhetnek még rá, hogy férfi jégkorongcsapatunk Corona Brassó elleni, előző szezonbéli Erste Liga-döntőjének utolsó mérkőzésén magar bajnoki címvédő együttesünk védője, Seregély Máté komolyabb sérülést szenvedett, ami miatt, ahogy később kiderült, játékosunkat meg is kellett műteni. Öröm az ürömben, hogy a műtétet követő rehabilitáció pont a nyári időszakra esett, így hokisunk és az őt segítő szakemberek minden figyelme a felépülésre koncentrálódhatott. A nyár folyamán hírt adtunk arról, hogy Máté felépülése jól halad, a szezonkezdést követően pedig részletesebben is kifaggattuk, hogyan telt a nyár és milyen érzések kavarogtak benne az elmúlt időszakban.

- Az Erste Liga döntőjében, Brassóban nagyon szerencsétlenül ütköztél, amiből egy elég komoly sérülés lett. Hogyan élted meg ezt akkor ott a helyszínen?

- Nem is tudatosult bennem akkor, hogy mennyire súlyos a sérülésem. Csak akkor kerültem képbe, amikor mondták, hogy műteni kell. Már amikor a brassói kórházban voltam, akkor futott át az agyamon, hogy a teljes felépülésem bizony úgy néz ki, nem lesz egy rövid procedúra. De szerencsére nem küldött nagyon padlóra a hír. Amikor megtudtam, hogy műtétre lesz szükség, akkor már azon gondolkodtam, hogy jó, akkor műtsenek meg, az sikerüljön jól és akkor utána viszont koncentráljunk teljesen a felépülésre, a gyógytornára és minden egyéb orvosi protokoll szerinti tényezőre, amivel jobbá tudom tenni a vállamat.

- Ahogy említetted, a műtét után hosszabb rehabilitáció várt rád. Ez lényegében az egész nyaradat lefoglalta, de hogyan is nézett ez ki pontosan?

- Emiatt nagyon más nyaram volt, mint az előző években. Nemrég volt öt hónapja, hogy megműtöttek, egészen pontosan április 17-én. Az első másfél hét, még a varratszedés előtt, nagyon szenvedős volt. A kezem végig fel volt kötve, a testemhez volt rögzítve. Maga a műtét is megviselte a szervezetemet, azon át kellett lendülni. A varratszedés után már ott lebegett a szemem előtt annak a reménye, hogy hamarosan elkezdhetem mozgatni a vállamat, ami persze még mindig legalább másfél hétnyi távolságra volt akkor. Négy hétig volt felkötve a kezem, de három hét után már elkezdhettem gyógytornász segítségével bemozgatni a vállam, hogy újra mobilizáljuk. Egy kicsit elkezdtük mozgatni az elernyedt izmokat, hiszen három hétig egyáltalán nem mozoghattak, nem terhelhettem. Négy hét után kerülhetett le rólam ez a kötés, utána folytathattam a gyógytornát. Azt fontos hozzátenni, hogy egész nyáron nem volt visszaesés, ilyen szempontból szerencsés vagyok, jó kezekben voltam. A mai napig járok gyógytornára, de az elején, hat-nyolc hétig heti háromszor jártam külön gyógytornázni, otthon is csináltam a feladatokat kötelező jelleggel, hiszen az egészségem volt a tét. Júliustól elkezdhettem a rehab mellett edzeni is, viszont csak alsótestre. Nagyjából másfél hónapba telt, mire az erőnléti edzőnk, Kiss Áron segítségével újra elkezdhettem óvatosan terhelni a vállamat is, ami előtte nagyjából három hónapig egyáltalán nem kaphatott terhelést, csak gyógytornás feladatokat csinálhattam vele. Közben csak alsótestre edzhettem, minimálisan a törzsemre, de a felsőtest szóba sem jöhetett.

- Mikor térhettél vissza a teljesértékű edzésekhez?
- A nyár végén jött el az az időpont, amikor teljes értékűen ráfordulhattam a száraz felkészülésre. Az erőnléti edzőnkkel elkezdtük szépen lassan súlyokkal is terhelni a vállamat. Szerencsére, ahogy említettem, az öt hónap rehabilitáció során nem volt komolyabb fennakadás vagy visszaesés, így lényegében hétről hétre folyamatosan jobban éreztem magam, javult a vállam. Szeptember elején ült össze újra az orvosi és rehabilitációs stáb, és arra jutottak, eljött az az időpont, hogy a vállam készen áll. Tehát újra teljesértékű edzésmunkát végezhetek a jégen is, játszhatok mérkőzéseken és ütközhetek. Ez nagyjából másfél héttel ezelőtt történt. Szóval, nagyon hosszú időszakot hagyhattam magam mögött, ami monoton volt, de az egészségem és a jövőm érdekében mindenképpen lelkiismeretesen kellett végigcsinálnom.

- Ahogy láthattuk is, játszol a mérkőzéseken. Mennyire érzed másnak magadat a meccseken és az ütközéseknél, van bármilyen rossz érzésed, vagy van óvatosság benned?

- Szerencsére nem érzem másnak a mérkőzéseket, mint korábban. Nem alakult ki bennem mentális blokk a sérülés miatt, pedig egy olyan testrészről van szó, amit ebben a sportágban különösen sok kontakt ér. De szerencsére nem féltem magam. Sőt, nagyon pozitívan alakult minden, meglep, hogy mennyire jól bírja a vállam a terhelést, főleg annak fényében, amit átéltem az elmúlt hónapokban, és hogy a rehabilitáció legelején szó szerint hozzá sem érhettem, hiszen teljesen össze kellett forrnia mindennek a műtét után. De tényleg meglepően jól és gyorsan ment minden a felépülésem alatt. Amint megkaptam a zöld lámpát, megyek előre, és próbálok legalább úgy játszani, ahogy abbahagytam a Brassó elleni sérüléskor.