Imponáló magabiztossággal, két győzelemmel, két hazai mérkőzésen a liga legjobb mutatójú kapusának ütött 12 góllal kezdte története első Erste Liga elődöntős párharcát az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata a DEAC ellen. Szombat este a Debreceni Jégcsarnokban az volt a nagy kérdés, hogy idegenben, az egyébként is defenzív jégkorongot játszó, és a mezőny talán legkisebb jégfelületének adottságait a még szigorúbb védekezéshez, visszazáráshoz alaposan kihasználó debreceniek ellen sikerül-e folytatni a menetelést, egy esetleges győzelemmel ugyanis Fodor Szabolcs együttese karnyújtásnyira kerülhetett volna a négy győzelemig tartó széria megnyeréséhez, és ezzel a hőn áhított bajnoki döntőbe jutáshoz.

A meccs felvezetőjében is említettük, ahhoz, hogy ez sikerüljön, elsősorban arra az elsöprő tempóra lesz szükség, amit leginkább az elődöntő első meccsének első felében láthattunk, valahogy ugyanis át kell törni a sárga-feketék védekezésre épülő játékát, és a kapu elé Hetényi Zoltán által húzott falat. Emellett a korábbiaknál is jobban oda kellett figyelni a DEAC gyors kontráira, ugyanis visszatért a keretbe az első két mérkőzést kihagyó házi pontkirályuk, az alapszakasz kanadai táblázatának élén végző, aranysisakos Hugo Turcotte.

Látszott, hogy a Debreceni Jégcsarnokban nagyon készültek a Fradi vendégjátékára, és a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club történetének első hazai Erste Liga elődöntőjére: látványos, fénytechnikával megtámogatott bevonuló show fogadta ugyanis a jégre érkező csapatokat, a mind a hazai, mind a vendég oldalon tömött lelátók népének nagy örömére.

Az első kérdésre hamar megkaptuk a választ: óriási tempóban kezdtük a mérkőzést, és komoly rohanásra késztettük a debreceni csapatot az első pillanatoktól kezdve. Bár nem sokat jöttek ki a harmadukból a hazaiak, az első komolyabb lövésünkre egészen az 5. percig kellett várni, ekkor egy körbelőtt korongot Walls tett vissza jobbról a középen érkező Pavuknak, akinek életerős lövése Hetényi kapuja mellett csattant a palánkon. Ekkorra már túl voltunk egy páros kiállításon, Nagy Gergő és Berta akadtak össze a palánknál, majd a debreceniek jutottak emberelőnyhöz, Tóth Gergőt küldték ki két percre. Jól mutatja csapatunk mezőnyfölényét, és a tempót, amiben játszottunk, hogy emberhátrányban is eljutottunk a hazai kapuig, sőt, tilos felszabadításra kényszerítettük ellenfelünket. Érezhető volt, hogy hiába a szűk pálya, hiába Hetényi, ennek a nyomásnak meg kell, hogy legyen előbb vagy utóbb az eredménye. Előbb azonban még következett egy újabb páros kiállítás, Hetényi tenyerelt rá egy korongra, majd a kapu előtt vadászó Tóth Gergőt ütközte le a kelleténél keményebben Andrej Markov, támadónk pedig beleállt, sőt, viszonozta a pofonokat. Alig egészültek ki a felek, Markov ismét nem bírt magával, egy újabb Hetényi-védés után ezúttal Hardiba kötött bele a hazai kapu előtt, most viszont elmaradtak a kiállítások. Egyre nagyobb lett a nyomásunk, a harmad második felére már több alkalommal is csak Hetényi klasszisán múlott, hogy még nem vezettünk. A 14. percben ő sem tudott hozzáérni a koronghoz, amikor Tóth Adrián egy debreceni védő hibája után egyedül törhetett kapura, támadónk azonban mellé-fölé vágta a ziccert. Rögtön ezután megjött az első emberelőnyünk, az első meccsen összeszedett sérülése miatt még mindig rácsban játszó Switzert akasztotta Berta a kapu közvetlen előterében. Nem sikerült élnünk a fórral, egy távoli Rantanen-lövés bizonyult a legveszélyesebb lehetőségnek a két perc alatt. Továbbra is fölényben maradtunk, belül jártunk a harmad utolsó három percén, amikor megérkezett az első komolyabb hazai lehetőség, Németh Attila tört egy jó indítással kapura, de nem sikerült élnie a lehetőséggel. A 19. perc legelején Berta brutálisan, vak oldalról ütközte le a felezővonalnál Wallst, amit Perrier érkezett megtorolni, védőnk megkapta a jogos két percet, a hazaiak játékosa viszont a kijáró kettő plusz kettőből csak a felét kellett, hogy leülje. Ez a két perc volt a harmad egyetlen olyan szakasza, amiben a DEAC veszélyesebb volt, Izackynak volt is egy komoly kapura törése és lövése, Arany azonban amikor kellett, bemutatta a bravúrt, majd nem sokkal később bárddal takarított el szépen egy a kapu felé nagy sebességgel pattogó korongot. Letelt az első harmad, a páros büntetésből maradt hat másodperc a középső játékrészre, gól egyelőre nem született. (0-0)

A szünetben megérkező statisztikák alapján több mint kétszer annyiszor találtuk el az első húsz percben a hazai kaput, mint ők a miénket, ám hiába a 18:9-es kapura lövési mutató, ha ebből nem sikerült egyet sem értékesítenünk. Ideje lett volna már megszerezni az idegnyugtató első gólt, ugyanis az utolsó két percben jól láthattuk, a DEAC bármelyik kósza kontrája veszélyt rejt magában, és egy a vezetés megszerzésétől vérszemet kapó hazai csapatot még nehezebb lett volna áttörni. A második húsz perc is remek hangulatban kezdődött, a telt házas közönség alaposan befűtött, és remekül szólt a mintegy ötvenfős ferencvárosi tábor hangja is! A jégen azonban ezúttal a hazaiaknak jött ki jobban a lépés, az első két percben két életveszélyes helyzetük is volt, de előbb kimaradt a kettő az egy elleni lerohanás, majd Németh nem talált kaput - egyértelműen látszott azonban, hogy mindent megtesz a DEAC azért, hogy ne kerüljön olyan nyomás alá, mint az első húsz percben. Hamar felvettük azonban a játék tempóját, ennek pedig az lett az eredménye, hogy mivel a játékvezetők ebben a periódusban szinte mindent engedtek, elképesztő tempóban száguldoztak fel-le a csapatok a két kapu között, és mindkét oldalon adódott ziccer. Előbb Turcotte egy szóló után lőtt nagy erővel mellé, majd a túloldalon Tóth Adrián ismét egyedül ugorhatott ki, de ezúttal sem sikerült elhúznia Hetényi mellett, végül Németh törhetett szintén egyedül kapura, de Perrier beérte, és a lövés pillanatában fantasztikus blokkot mutatott be. Nem sokkal később Walls húzta kapura, de Hetényi védett, majd Arany mutatott be bravúrt egy takarásból érkező, távoli lövésnél, majd Molnár ismétlését is megfogta. Nem ért véget a tüzijáték, a feszültség pedig egyre nőtt, ekkortájt nem lehetett eldönteni, melyik csapat fogja megszerezni a vezetést, melyik csapat jön ki hamarabb góllal az őrületből. A közönség is élvezte a látottakat, mindkét tábor egyre nagyobb elánnal hajtotta az övéit. Szerencsére ezúttal is a mieink bírták jobban szuflával, és a 29. percben, miután már közel egy perce a saját harmadába szorítottuk a hazaiakat, megszereztük a vezetést! Nagy Gergő korcsolyázott egy körbeadogatás végén jobbról befelé, majd takarásból, gyönyörűen lőtte ki Hetényi mellett a bal felsőt! (0-1) A gól valóban idegnyugtatóan hatott, a sárga-feketék ugyanis egy kicsit elvesztették a fonalat, így maradt a Fradi támadásban. A következő veszélyes akció a 32. percben jött el, Nagy Gergő kevergetett a hazai harmadban egy kapu mögül visszakapott koronggal, lövés helyett letette Kärmenieminek, finn bekkünk bombáját azonban Hetényi bravúrral botossal fölé ütötte. A 34. percben emberelőnyhöz jutott a DEAC, Turcotte szokásához híven eljátszotta a nagyhalált Tóth Adriánnal szemben, akit kiküldtek akasztásért. A hazaiak egyből megnyomták emberelőnyben, előbb Turcotte kapu mögül visszatett korongjáról maradt le Kovács Bronson, majd az aranysisakos debreceni közeli próbálkozását fogta bravúrral Arany. A hátrányunk első felében beszorultunk, de ezután rögtön egy nagy helyzettel sikerült kitörni, a kettő az egy végén azonban Roczanov nem talált kaput. Sikerült viszont kizökkentenünk a hazaiakat a ritmusból, és le is telt az emberhátrány. Nem sokkal később zseniális mozdulatnak lehetett szemtanúja a csarnok, Rantanen és Izacky sprintelt egy korongért, rutinos finn bekkünk érte el hamarabb, majd óriási fékezéssel megfordult, a hazaiak támadója pedig nagyjából tíz métert hason csúszva a palánkban kötött ki. Majdnem szét is törte a botját a kispad ajtaján cserénél... Két és fél perccel a vége előtt a mieink kerültek előnybe, miután Molnár indokolatlan mozdulattal felborította a kapunk mögött a korongot a bárddal elpasszoló Aranyt. Hamar felálltunk a hazai harmadban, de újabb gólt már nem sikerült szerezni. Walls nagyon közel járt a kapuhoz, de végül a kavarodásdban ki tudták ütni a korongot, így egygólos vezetéssel vonultunk el a második szünetre. (0-1)

A második játékrészben a statisztikák szerint még az elsőnél is nagyobb volt a fölényünk, két harmad után már 15:40 állt a kapura lövési mutató rovatban, de ez nem különösebben meglepetés azoknak, akik látták a szezon eddigi Fradi-DEAC mérkőzéseit. Szerencsére ebből a negyvenből egyet gólra tudtunk váltani, de elnézve a debreceni kontrákat, egyértelműnek tűnt, hogy minél hamarabb meg kell érkeznie a második találatnak. Ezt játékosaink is pontosan tudták, ugyanis komoly tempóban kezdték a záró játékrészt, Hetényinek egy percen belül kétszer is dolga akadt. A sovány, egygólos előnnyel azonban egy percre sem nyugodhattunk meg, a túloldalon egy kontrából Németh dolgoztatta meg Aranyt. A 45. percben emberelőnybe kerültünk, két-két hazai és vendégjátékos szorította a korongot a palánkhoz a debreceni kapu mögött, a tumultusban pedig Kovács Bronson taglózta le ellenfelét. Elhoztuk a bulit, és szinte azonnal helyzetbe kerültünk, Nagy Gergő tette a korongot a kapu elé érkező Switzernek, akinek nem volt sok helye, így szemtelenül próbált Hetényi mamutja mellett a jobb alsóba pöckölni, sikertelenül. Hamarosan öt a három ellen rohamozhattunk, Izacky ugyanis brutálisan gyalulta palánkba a rövid ideig lenn is maradó Tóth Richárdot, 2+10 percet kapott érte. A kettős előnnyel nem sikerült élni, alig tért vissza azonban az egyik debreceni a jégre, amikor Kärmeniemi keresztbe tett korongját Rantanen a hálóba vágta, megvolt a megnyugtató kétgólos előny! (0-2) A második gólunk megfogta a hazai csapatot a jégen, és a szurkolókat a lelátón is, a Debreceni Jégcsarnok a fantasztikusan szurkoló, csordultig telt vendégszektortól volt hangos ezekben a percekben! Az 50. percben Nagy Gergő az alapvonal közeléből, balról éles szögből telibe találta szemből Hetényi fejvédőjét, majd rendkívül sportszerűen azonnal ment is oda elnézést kérni a válogatott társhoz. Teltek a másodpercek, túljutottunk a záró harmad felén, és a debreceniek kezdtek egyre tanácstalanabbá válni, azonban szükség volt továbbra is arra, hogy tökéletes koncentrációval uraljuk az eseményeket a jégen, ugyanis egy talált góllal még bőven lett volna idejük visszajönni a meccsbe. Az 52. és az 56. perc között jött egy egészen hosszú játékmegszakítás nélküli menetelés, a DEAC-nak szinte csak az első két sora váltotta egymást a jégen, de nem tudtak komoly helyzetbe kerülni, remekül uraltuk az eseményeket. Ekkor megkapták az esélyt, Tóth Gergőt kiállították két percre, David Musial pedig időt kért, és jött a szokásos taktika: lehozták a kapust, és üres kapuval, hat a négy ellen támadtak. A kétségtelenül bátor húzás a második meccsen hat a három ellen sem hozott gólt, most újra megpróbálhatták ezt, ugyanis a meccsből két és fél perc, a kiállításból 16 másodperc volt hátra, amikor Hegyit is kiállították. Ez nem volt elég, hogy gólt szerezzen a DEAC, sőt, Aranynak volt egy gólveszélyes korongkiemelése a kapu mögül, ami nem sokkal ment az egész pályát átszelve mellé, így maradt a hat a négy, ebből pedig eldőlt a meccs, Nagy Gergő ugyanis korongot szerzett, és az üres kapuba emelt!!! (0-3)

Az FTC-Telekom ismét fantasztikus karaktert mutatva, remek szurkolói teljesítménnyel megtámogatva kapott gól nélküli, nagyon fontos győzelmet aratott, így 3-0-ra vezet a négy győzelemig tartó párharcban, és vasárnap, bármilyen hihetetlen is kimondani, leírni, az Erste Liga döntőjébe jutásért lép jégre ugyanitt, Debrecenben!

A lefújást követő pillanatok a jégen: