Magyar bajnok, Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk nemrég tökéletes zárást adott az óévnek, hiszen az utolsó két 2019-es mérkőzésünket rendre behúztuk, ráadásul komoly rangadókat. Előbb az ősi rivális Újpestet, majd a Dunaújvárost fektettük kétvállra, mindkettőt sok lőtt góllal, utóbbit kifejezetten felszabadult, remek játékkal, váratlanul nagy fölénnyel, így jó előjelekkel és pozitív hangulatban várhattuk a DEAC elleni összecsapást, a 2020-as évek első Ferencváros-mérkőzését, amelynek tétje az alapszakasz tabelláján a második hely megerősítése, valamint a fájó decemberi vereséget követő visszavágás volt.

A pozitív hangulatot tovább növelte, hogy visszatért Anssi Rantanen, aki még a Csíkszereda elleni december eleji győztes összecsapáson sérült meg. Fodor Szabolcs azonban most már játékra alkalmasnak találta finn védőnket, így már csak a közben ismét megsérülő Hajós és a kezével bajlódó, hosszabb ideje harcképtelen Farkas nem volt bevethető. A lelátón foglalt helyet csapatunk frissen igazolt finn légiósa, Aki Juusela is, aki ezen a mérkőzésen még nem léphetett jégre, de talán a hétfői, Gyergyó elleni összecsapáson már ott lehet a meccskeretben.

A mérkőzést megelőzően Mickiewicz Tibor, az FTC-Telekom Jégkorong szakosztály ügyvezetője köszöntötte a 100. ligamérkőzésén szereplő fiatal védőnket, Tóth Gergelyt. A mérkőzés kezdő korongbedobását ezúttal is egy igazi ferencvárosi legenda, Komáromi Tibor háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok korábbi birkózó végezte el.

A mieink kapujában ezúttal is Arany Gergely kezdett. A kezdést követő bő másfél percben nem sok veszélyes esemény történt azt leszámítva, hogy igen hamar magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. Ezután emberelőnybe kerültünk, Novotny kapott két percet kései ütközésért. Nagyon gyorsan támadásba is lendültünk: előbb Kulmala középre lőtt korongjába kapott bele Tóth Adrián, de Hetényi védett. Ezután Hegyi is próbálkozott, de a vendégek kiváló kapusának ez nem okozott komoly gondot. Sikerül-e feltörni a Hetényi-reteszt? Ezúttal is ez lehetett a mérkőzés egyik legnagyobb kérdése - az elmúlt három egymás elleni mérkőzésen a DEAC klasszisa rendre több mint 50 lövést kapott, ám összesen csak hétszer kapitulált a több mint 150 próbálkozásból. Alighogy kiegészültük, Pulli is tesztelte Hetényit, majd a hatodik perc legvégén támadásba lendültek a debreceniek is. Elrobogtak a jobb oldalunkon, majd jött egy passz a hosszú oldalra, ahol érkezett Léránt, és az első helyzetükből megszerezték a vezetést (0-1). A meccs forgatókönyve kísértetiesen hasonlított a december 22-ei rangadóéra: a Fradi támadott, nyomott, sorozta Hetényit, de nem tudott betalálni, a DEAC pedig egy kontrából kihasználta lényegében az első lehetőségét. Ha lehet, még nagyobb fokozatra kapcsoltunk, Sarcia lőtte a kapu irányába a korongot, amibe Jászai ért bele és így lett veszélyes, de Hetényi egy bravúrral oldalra ütötte. A harmad felén túllépve Pulli kapta a korongot, húzott is befelé, majd a debreceni kapus lábai között ellőve a korongot egyenlített (1-1). Ezúttal nem kellett több mint egy harmadot várnunk az egyenlítésre, ami kifejezetten bíztató, ahogy az is, hogy nem jött egyből a vendégek válasza. Sőt, fél perccel később Kozma kapott két percet gáncsolásért, így ismét emberelőnyben támadhattunk a vezetés megszerzéséért. Hiába dolgoztunk nagyon keményen, a gól sehogy sem akart összejönni. Alig ötven másodperccel a játékrész vége előtt azonban Németh Attila továbbította Tóth Adriánnak a korongot, aki elképesztő higgadtsággal indult el befelé, majd egy laza mozdulattal megverte Hetényit, elhúzta előtte a korongotígy már nálunk volt az előny (2-1). Támadónk remek egyéni villanással mutatta meg, hogyan billenthető ki a debreceni kapus mégis az egyensúlyából. Ez maradt az erdmény a szünetig, az első harmadban így sokkal több helyzetet dolgoztunk ki, mint a vendégek, és bár mégis ők szerezték meg a vezetést az első helyzetükből, ez nem vetett vissza minket, csak nagyobb elánnal folytattuk az mérkőzést, aminek meg is lett az eredménye: egygólos Fradi-előnnyel mehettünk a pihenőre.

A második játékrészt mindkét csapat nagy lendülettel kezdte, a debreceniek nem akarták elengedni a mérkőzést. Az első helyzet Kärmeniemi nevéhez köthető, de finn védőnk lövése Hetényiről levágódott. Egy perccel később Novotny kapott két percet könyökhasználatért. Fel is álltunk a vendégek harmadában, és alig ötven másodperc telt el, amikor egy Hetényiről lecsorgó korongot Kulmala passzolt a félig üres kapuba (3-1). A kiállításokat elnézve ekkor már jól látszott, hogy a speciális játékok döntőek lehetnek, erre Fodor Szabolcs vezetőedző is utalt a mérkőzést követő sajtótájékoztatón, meg is volt az előnyös gólunk. A vendégek ezt követően érezhetően nagyobb fokozatra kapcsoltak, és a hibáink, szabálytalanságaink is a malmukra hajtották a vizet a meccs ezen periódusában. A hatodik percben Rantanen kapott kétszer két percet gáncsolásért, illetve bottal lökésért. Meg is próbálták kihasználni a debreceniek a hosszú előnyt, de lám, ismét a speciális játékok: ezúttal az emberhátrányos védekezésünkre volt szükség, és működött is, ahogy egyébként az egész szezonban kiváló a hátrányos játékunk. Nem csak a védelem zárt jól, Arany Gergely többször is remekül védett. Sokkal több dolga volt a második harmadban, főleg az emberhátrányok alatt, mint ahogy az a DEAC elleni meccseken megszokott (a második harmadban a kapura lövést meg is nyerték 14-11-re a vendégek), de rendre a helyén volt, és többször kiváló produkcióval akadályozta meg, hogy a hogy a Debrecen vissza tudjon jönni a meccsbe. Sőt, önfeláldozó is volt válogatott kapusunk: egy alkalommal az egyik vendég támadó nekilökte a kapuvasnak, amit érthető módon kisebb kakaskodás követett. Ennek eredménye az lett, hogy Tóth Richárd és Markov is kapott két-két percet a büntetőpadon. A Rantanen kiállítása révén még mindig tartó emberelőny birtokában tovább támadott a DEAC, de Novotny kísérlete csak az oldalsó vasat találta telibe - amikor már a bravúrokat bemutató Arany sem segíthetett, szerencsénk is volt, igaz, alaposan meg is dolgoztunk érte. Alighogy kiegészült mindkét csapat, Pavuk is a büntetőpadon találta magát magas bottal való játékért. Az „egyetemisták” ismét odaszorítottak minket a kapunk elé, de újabb remek védekezésünknek köszönhetően nem tudtak hérdemi elyzetet kialakítani. Ezután sokáig csak a mezőnyben gyűrték egymást a játékosok, a harmad vége egy kicsit leült a játék képét tekintve, igaz, a mieinknek ez kétgólos előny birtokában nem jött rosszul, abszolút kézben tartottuk az eseményeket. Kevesebb, mint két perccel a vége előtt Hegyi kapott két percet, majd nem sokkal később Essery is csatlakozott hozzá, így négy a négy ellen folytatódott a játék, gól azonban már nem esett a dudaszóig. Ebben a harmadban a vendégek előtt adódtak a nagyobb helyzetek, azonban Arany Gergely parádés védéseinek köszönhetően mindegyik kihasználatlan maradt, míg mi Kulmala korai góljával kettővel el tudtunk lépni, így 3-1-es előnyből várhattuk a végjátékot.

A harmadik játékrészt mindkét csapat áthúzódó emberhátrányban kezdte, de a mieink nagyon gyorsan, már négy másodperc után kiegészültek, így rögtön indítottuk is az első előnyös akciót, ám Kulmala szemből a kapu mellé tüzelt. Alighogy kiegészültek a vendégek, Tóth Adrián és Novotny akadt össze, amit a játékvezető nem nézett jó szemmel, így mind a ketten kiálltak két-két percre, bár elsőre úgy tűnt, a debreceni támadó gyalulta a jégbe a Fradi 22-esét. Nem kellett sokat várni a harmad első komoly helyzetére, ami rögtön góllal zárult: Pulli kapta a szélen a pakkot, majd két ember között kilépve mehetett a kapu irányába, ott pedig nem hibázott, játszi könnyedséggel passzolta el laposan, kissé ütemtelenül a korongot Hetényi mellett (4-1) - ismét a remek egyéni villanás segített túljárni a vendégkapus eszén, ezúttal ültek azok a váratlan, kreatív megoldások, amelyek decemberben hiányoztak. A negyedik percben mi is megfogyatkoztunk, Kärmeniemi fogásért állt ki, de hiába a debreceniek emberelőnye, nem találták a rést a remekül helyt álló hátsó alakzatunkon. Nem sokkal később Tóth Adriánt is kiküldte a játékvezető akadályozásért, de ezzel az emberelőnnyel sem tudott mit kezdeni a DEAC. A harmad felén átlépve Voklának sem kegyelmezett a játékvezető, így most mi támadhattunk előnyben. Végig domináltuk a következő két percet, szép összjátékokkal csalogattuk ki a vendégek védelmét, de ezúttal nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket. Gyorsan pörgött a nulla felé a meccsóra, négy és fél perccel a vége előtt Izacky húzott el két emberünk mellett két szép cselt követően, de lövésig nem sikerült eljutnia. Ezúttal a Ferencváros vezetett 4-1-re, decemberben ez épp fordítva volt, közeledtünk a véghajrához, ám David Musial talán nem érezte az erőt három sorral küzdő, fáradt csapatában a bravúrhoz, így nem húzta meg a korai kapuslehozatalt, mint kollégája, Fodor Szabolcs legutóbb, ami majdnem emlékezetes ferencvárosi csodát eredményezett akkor. Három perccel később viszont Tóth Adrián harcolt meg a korongért a vendégkapu mögött, majd centerezett a középen érkező Nagy Gergőnek, a kapitány pedig nem hibázott, feltette az i-re a pontot, lezárta a nyitott kérdéseket. (5-1).

A Ferencváros végig magabiztos játékot mutatva, ellentmondást nem tűrően vágott vissza a DEAC-nak a karácsony előtt elszenvedett hazai vereségért. Úgy tűnik, hogy az Újpest és a Dunaújváros ellen aratott magabiztos sikerek, és főleg a mutatott jó játék mentálisan nagyot dobtak a csapaton, és a gólzsákot ezúttal is sikerült kinyitni. Mivel a Csíkszereda hazai pályán győzni tudott, és ezzel megtartotta a két együttes közötti 15 pontos különbséget, a mieinknek viszont már csak öt meccse van hátra az alapszakaszból, az esetleges pontegyenlőség pedig az egymás elleni eredmények miatt a nagy riválisnak kedvezne, ez azt is jelenti, hogy ma este eldőlt: a Sportklub viheti haza 2020-ban az alapszakasz megnyeréséért járó Bíró László Vándorkupát. Azt azonban gyorsan szögezzük le: ha másodikként megyünk be a középszakaszba, és az ottani nyolc meccs alatt ledolgozzuk a bónuszpontokból adódó háromegységnyi különbséget, ugyanúgy első kiemeltként vághatunk neki a rájátszásnak, mint tavaly, a pályaelőny és az ellenfélválasztás szempontjából pedig igazi jelentősége ennek van. No meg persze azoknak a trófeáknak, amiket a playoff végén emelhet magasba a végső győztes...

Legközelebb hétfőn, 18 órától a Gyergyó ellen tehet csapatunk újabb lépést az alapszakasz második helye, és a három középszakasz-bónuszpont felé, ugyancsak a Pesterzsébet Jégcsarnokban.