Nem kezdődött jól az alapszakasz első három helyéről döntő, és így – Fodor Szabolcs vezetőedzőnk szavaival élve – egyfajta „mini középszakasznak” is beillő négymeccses erdélyi túra magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatunk számára. Az FTC-Telekom a túra első mérkőzésén a Sportklub Csíkszereda otthonában lépett jégre. Elnézve a 2019-es egymás elleni ligadöntőt, és a 2019/20-as, megosztott ligagyőzelemmel véget ért versenyfutást, valamint a két csapat erejét, túlzás nélkül állítható, hogy mára a szurkolói szemmel hagyományos párharcokon túl a Fradié és a Sportklubé a mezőny legkiélezettebb rivalizálása. Így van ez a presztízs tekintetében is, de akkor is, ha az aktuális tabellára pillantunk. Nos, ami az első összecsapást illeti, bár a mezőnyben mutatott játék képét és a lövésszámokat nézve végig versenyben voltunk, köszönhetően főleg a második harmadban bemutatott egyéni hibáknak és a gyenge helyzetkihasználásnak, a vége 6-4-es vereség lett.

A javításra rögtön kevesebb mint 24 órán belül megvolt a lehetőség, ugyanis öt napon belül négy rangadót játszunk a bajnokság első szakaszát záró erdélyi túrán, és két napon belül kétszer találkoztunk a nagy riválissal. Most már viszont nem csak lehetőség, de szükség is volt a javításra, hiszen kizárólag pontszerzéssel őrizhettük meg matematikai esélyünket az alapszakasz második helye, és ezzel a rájátszásra való második kiemelés megszerzésére – a Brassó utolérésére reális esélyünk már nem maradt a tegnapi vereség után. Győzelemmel viszont jó pozícióba kerülhettünk a második helyért éppen a Sportklubbal vívott harcban, így kettőzött erővel kellett küzdeni a csütörtöki második találkozón.

A mai mérkőzésen sem nevezte Fodor Szabolcs vezetőedző a meccskeretbe Arany Gergelyt, így ezúttal is Nagy Kristóf kezdett a Ferencváros kapujában, míg a túloldalon a szerdán remek teljesítményt nyújtó László Arnold ezúttal csak cserekapus volt, Makszim Szamankov kezdett a Sportklub ketrecében.

A tegnapi napon az első harmadban a mieink kezdtek jóval lendületesebben, sokáig jól működött az idén már sokszor látott mélységi letámadás. Ezúttal a Sportklub megpróbálta elkerülni azt, hogy beszoruljon a meccs elején, és nekirontott a Fradinak. Az első nagy helyzetre is csak másfél percet kellett várni, Combs kapott nagy korongot a kapunk közvetlen előterében, azonban nem tudta átpasszírozni a pakkot a nagyot védő Nagyon. Nem sokkal később Casaneanu a kaput megkerülve próbálta meg behúzni a gólvonal mögé a korongot, ám nem tudott túljárni hálóőrünk eszén. A 4. percben még ennél is közelebb kerültek a hazaiak a gólhoz, Wishart kapott óriási korongot a harmad közepén, egyedül léphetett ki, ám telibe lőtte a bal oldali kapuvasat. Ami az egyik oldalon nem jött össze, az sikerült a másikon, az ellentámadásból Tóth Adrián száguldott el a jobb oldalon, és már a támadó harmadban fonákkal varázslatos passzt tett a túloldalon érkező Somogyi elé, aki ziccerben nem hibázott, megvolt a vezetés! (0-1) Sőt, fél perccel később már kettő volt az előnyünk! Nagy Gergő fordulásból adott félig háttal, fonákkal hatalmas korongot a második hullámban érkező Tóth Gergelynek a hazai harmadban, aki egy remekül eltalált lövéssel felvarrta a pakkot a rövid felsőbe a keresztvas alá. (0-2) A remek meccskezdés érthető módon óriási lendületet adott a mieinknek, nem sokkal később Hodgman is elcsípett egy rossz átadást a csíkszeredai harmadban, azonban csak belepiszkálni tudott a kapu előtt a korongba, Samankov bárddal védett, majd a Sportklub fehérorosz kapusa Hajós távoli bombájánál is nagyot védett. Maradt azonban a nyomás a hazaiakon, ennek eredményeképp pedig elcserélték magukat, majd alig fél perccel később a centerben a korongot váró Némethnek ütöttek oda, így másfél percig kettős emberelőnybe kerültünk. A hatalmas lehetőséget fél perc alatt kihasználtuk, remek korongjáratás után Nagy Gergő bombázott középről gyönyörűen a kapuba, kihasználva a takarást. (0-3) Itt azonban még korántsem volt vége az első harmadbeli Fradi-parádénak, bár a második kiállítás letelt, és kiegészült a Csíkszereda, öt az öt ellen is növeltük az előnyünket: Hegyi kékvonalas bombája kijött Szamankovról, a kipattanót viszont Hajós könyörtelenül a hálóba juttatta. (0-4) A 12. percben a kapunk előtt a korongot váró Becze esett hatalmasat, a játékvezetők úgy ítélték meg, hogy Nagy Kristóf bárddal szabálytalankodott ellene, így jöhetett az első hazai emberelőny. Ezzel azonban nem tudtak élni a csíkiak, sőt, amint kiegészültünk, újabb gyönyörű gólt szereztünk. Hajós tört be a jobb oldalon a hazai harmada, majd lövésnek is beillő korongot tett a hosszú sarok felé, amibe Kóger ért bele a kapu előterében mesterien. (0-5) Teljes volt a hidegzuhany hazai oldalon, aki a tegnapi mérkőzés második harmadából indult ki, most alaposan leesett az álla, és az is kiderült, Fodor Szabolcsnak volt igaza, a helyzetkihasználás ellenére játékban egyenrangú felek voltunk tegnap is. Nos, mára a helyzetkihasználáson is sikerült nem kicsit javítani, sőt, az első harmadot újabb góllal zárhattuk volna, Farkas Simon kapott nagy korongot a hazai kapu előtt, Szamankov azonban védte a közeli fonákos próbálkozást.

A második harmadra, ahogy arra számítani lehetett, kapust cserélt a Sportklub, László Arnold érkezett a jégre. Az első percek kiegyenlített játékkal teltek, a Csíkszereda próbált közelebb zárkózni, a mieink viszont tették, amit ekkora előnyben tenniük kellett: magabiztosan kontrollálták a védekezést, és igyekeztek minél veszélyesebb kontrákkal elmenni. A játékrész első nagyobb helyzetére egészen a 27. percig kellett várni, amikor Yellow Horn kapott egy ajándékkorongot a harmadunk közepén, nem tudta azonban eltenni Nagy Kristóf lábai között, fiatal kapusunk számított rá, és szépen védett. Az ezt követő percekben is hasonló maradt a játék képe, mint az egész harmadban, a Sportklub támadott, a mieink védekeztek és kontráztak. Egy ilyen kontrával ment el a 31. percben Nagy Gergő, aki gyönyörűen tálalt a túloldalon érkező Roczanov elé, László azonban a kapujából kivetődve szépen védett. Két perccel később ismét Roczanov került nagy helyzetbe, Tóth Gergő szerzett harcosan és szépen egy korongot a hazai kapu mögött, majd remekül tálalt a kapu elé a társnak, László mozgásával ellentétesen vetődve nagyot védett. Lassan csordogáltak az események, sok volt a játékmegszakítás – igaz, teljesen érthető, hogy 5-0-s vezetésnél már nem rohamozott akkora lendülettel a Fradi, mint az első húsz percben, a Sportklub pedig hiába erőlködött, ment előre bőszen, nem tudta feltörni a zöld-fehér védelmet. Sokat játszottak mindkét oldalon a harmadik-negyedik sorok – az, hogy ez a hazaiaknál is így volt, azt mutatja, hogy talán némileg elengedték a mérkőzést az első harmad után. Érthető a spórolás, a Csíkszereda bár ezzel a meccsel befejezte az Erste Liga alapszakaszát, rendkívül fontos mérkőzések várnak rájuk Galacon a román bajnokságban, míg a Ferencváros szombaton Gyergyóban és vasárnap Brassóban az alapszakasz második helyéért küzd majd. Alig egy perccel a harmad vége előtt egy remek Farkas-korongszerzés utáni ferencvárosi kontránál Láday akkora lendülettel érkezett meg védekezni, hogy elsodorta saját kapusát. László nekiesett a kapuvasnak, ápolni is kellett, végül szerencsére sérülés nélkül tudott folytatódni a játék. A harmadból hátralévő másodpercekben már nem változott az eredmény, így nem született gól a második harmadban.

A záró játékrész elejére kiderült, mégsem úszta meg László kapus sérülés nélkül az előző harmad végi esetet, ugyanis Jason Morgan visszacserélte Szamankovot a kapuba. A harmadik harmad ugyanolyan mederben folyt, mint a második, a Sportklub küzdött a becsületgólért és a felzárkózásért, de nem tudtak komoly nyomást tenni az eseményeket remekül kontrolláló Ferencvárosra. A 47. perc elején elcserélték magukat a mieink, ám nem sokáig lehetett emberelőnyben a Sportklub, ugyanis Nagy Gergő lépett ki egy korongszerzés után, az őt üldöző Casaneanu pedig szabálytalankodott vele szemben. Négy a négyben folytatták a felek, majd közel fél percig emberelőnyben voltunk, de komolyabb esemény nélkül pergett le ez a periódus, kiegészültek a csapatok. Az 52. percben Rokaly Norbert szabálytalansága miatt újabb emberelőnyhöz jutottunk, sőt, kicsit több mint egy perccel később Yellow Horn vakoldalról tette a palánkra Hodgmant, így több mint fél percig kettős előnyhöz jutottunk. Ezzel nem sikerült élni, sőt, a második kiállítás még le sem telt, amikor Ellerby is szabálytalankodott, így négy a négy, majd egy percnyi hazai előny következett. Nem sikerült élniük vele, kiegészültünk, így egyenlő létszámban csordogált tovább a mérkőzés. Talán az első harmad után nagyobb küzdelemre lehetett számítani a hazaiaktól, ám a harmadik játékrész végére egyértelművé vált, a Sportklub azok után, hogy a második harmadban nem sikerült zárkózni, elengedte ezt a mérkőzést. Ez azonban egyáltalán semmit nem von le a mieink érdemeiből, akik tudták, hogy győzelemre van szükségük ahhoz, hogy legyen esély megszerezni a tabella második helyét, és azt is, hogy miben kell javulni az egy nappal korábbi mérkőzéshez képest. Az pedig csapatunk erejét mutatja, hogy éltek is a kínálkozó utolsó lehetőséggel, és amikor igazán kellett, akkor rukkoltak elő a legjobb formával. Az 58. perc végén ugyan szépített a Sportklub – Becze lövése Nagy Kristóf fejvédőjét találta telibe, aki bár jelezte, hogy meg kellene állítani a játékot, ez nem történt meg, így Blackwater a hálóba juttatta a pakkot –, ezen maximum fiatal kapusunk bosszankodott, akinek így önhibáján kívül, de nem jött össze a bravúros shutout a legnagyobb rivális otthonában… (1-5)

A lényegen azonban a hazai szépítő gól sem változtatott: a Ferencváros óriási karakterről tanúbizonyságot téve a tegnapi sajnálatos vereség után hatalmasat javulva megragadta az egyetlen lehetőséget, és 5-1-es győzelmével nagy lépést tett a tabella második helye, és ezzel a rájátszásra való második kiemelés megszerzése felé. (Sőt, bár az már nem csak rajtunk múlik, de így még matematikai esély maradt az alapszakasz megnyerésére is.) Ehhez nem kell mást tenni, „csupán” összesen legalább két pontot szerezni az utolsó két mérkőzésen Gyergyóban és Brassóban, szombaton és vasárnap.