Magyar bajnok és Erste Liga-győztes férfi jégkorongosaink a nemzetközi szünetről visszatérve újabb kemény darálásba kezdett, karácsony előtt kétnaponta jönnek a ligamérkőzések. Ahogy azt sajnos lassan már-már megszokhattuk, a válogatott mérkőzések utáni találkozók rendre nehezen mennek, ez látszott az ünnepi sorozat első, szerdai mérkőzésén is. Persze az sem könnyített a dolgunkon, hogy a rivális Dunaújváros volt az ellenfél. Azt a meccset Kulmala góljának köszönhetően a hosszabbításban sikerült megnyerni. Most pedig itt volt az újabb megmérettetés, a Fehérvári Titánokat fogadtuk.

A mieink keretében továbbra sem volt ott Farkas, Rantanen és Tóth Richárd sem, valamint csatlakozott hozzájuk Hegyi Ádám is, aki a DAB ellen szedett össze egy sérülést. Ott volt azonban a Pesterzsébeti HC játékosa, a kettős igazolással ismét a Fradi keretébe meghívott Szabó Kornél Ákos, aki az idei szezonban egyszer már szerepelt Fodor Szabolcs csapatában.

A két nappal korábbi mérkőzéssel ellentétben a kapuban ezúttal Nagy Kristóf kezdett. A kezdést megelőzően Mickiewicz Tibor, a jégkorong szakosztály ügyvezetője köszöntötte Nagy Gergőt, aki a Fehérvár ellen játszotta 200. ligamérkőzését a Ferencváros színeiben.

A kezdést nekünk sikerült elhoznunk, gyorsan támadásba is lendültünk, amit Kulmala lövése zárt, de a Titánok kapujában kezdő Gyenes jó helyen volt. A gyors kezdés után egy kicsit visszavettünk, de így is sorra dolgoztuk ki a helyzeteket: Roczanov és Sarcia is Gyenesbe lőtte, majd a harmadik perc legvégén Tóth Gergely lőtt vasat. Nagyon közel voltunk a vezetéshez, de az első gólra egészen a hetedik perc végéig kellett várni, amikor Campbell kiállítása miatt emberelőnybe kerültünk, ezt pedig Hajós köszönte szépen, a DAB után a Titánoknak is beköszönt, másodpercek alatt kihasználtuk a fórt (1-0). Alig fél perccel később Nagy Gergő is kapott egy kétperces büntetést testre ütésért, de a vendégek helyzetet sem tudtak kialakítani az előnyükből. A harmad felén túllépve kellett Nagy Kristófnak először komolyabban játékba avatkoznia, de ez nem okozott gondot a fiatal portásnak. A tizenegyedik percben Pozsár is kapott egy két perces kiállítást, de a fehérváriak nem tudtak mit kezdeni ezzel az előnnyel sem, Nagy Kristóf védte a lövéseket. Három és fél perccel később Balogh Bence tudott egyenlíteni az első komolyabb helyzetből egy megpattanó lövéssel (1-1). Nem kellett sokat várni, egy levegőből lekapott korongot Császár tett maga elé, majd lőtte a kapuba, így gyorsan jött a fordítás (1-2). Fél perccel a játékrész vége előtt Nagy Gergő ért bele remek ütemben egy távoli lövésbe, a korong pedig a kapuba került, így 2-2-vel mentünk pihenőre - a Fradi kapitánya ezzel egyetlen gólra került attól, hogy 200. ligamérkőzésén 100. ligagólját ünnepelhesse. A kapura lövésekben elképesztő hazai fölény mutatkozott, és a harmad első felében ez a játékban is meglátszott, ám utána zsinórban három kiállítás visszahozta a meccsritmusba a fehérváriakat, akik elképesztő helyzetkihasználással dolgoztak, mindössze kilenc lövésből szereztek két gólt, így végül ha ez a játék képén nem is látszott meg, még a Fradi örülhetett a döntetlennek.

A második játékrész első percét a vendégek megnyomták ugyan, de nem kerültek helyzetbe. Ellentétben Németh Attilával és Switzerrel, akik fél perccel később már veszélyeztettek, de Gyenes résen volt. A buli után azonban már ő is tehetetlen volt: az előbb még helyzetet rontó Switzer kíméletlen volt, ismét nálunk volt az előny (3-2). A gól után kissé visszaesett az iram, sokkal inkább a mezőnyben harcoltak a játékosok, ott azonban nem kímélték egymást. A harmad felét átlépve Mangone bottal akasztásért állt ki két percre, de egy Kulmala-lövésen kívül nem sok minden történt. A kiegészülés után két perccel ismét előnyben támadhattunk, amikor Szabó Pál Krisztián is bottal akasztás miatt tölthetett egy rövid időt a büntetőpadon, az egyedül kapura törő Nagy Gergőt állította meg kétségbeesetten. Három perccel a játékrész vége előtt mi is megfogyatkoztunk: Sarcia akadályozásért állt ki, de hiába az emberelőny, a Titánok néhány távoli lövésen kívül nem tudtak veszélyeztetni. Abban pillanatban, hogy Sarcia visszaállt, remek ütemben csapott le egy hátrafelé csorgó korongra, és már roboghatott is a kapu irányába, de nem tudta növelni az előnyünket, Gyenes nagyot védett. Húsz másodperccel a vége előtt Tóth Adrián bottal akasztásért kapott két percet, így több, mint másfél perces áthúzódó hátrányból indítottuk a záró harmadot. Érdekes, hogy bár a kapura lövési mutató ebben a játékrészben sokkal szorosabb volt, és a kiállítások száma is kiegyenlített volt, játékban a harmad végére egyre inkább a mieink kerültek fölénybe, igaz, kihagyták a helyzeteket, így a vendégek lőtávolon belül maradtak.

A harmadik játékrészt ismét a vendégek kezdték némileg jobban, az első helyzet is az ő nevükhöz köthető, de Nagy Kristóf fogta Mangone próbálkozását. Húsz másodperccel később Kulmala húzott el a védők mellett, majd lőni is tudott, de csak Gyenest találta el. Átvettük az mérkőzés irányítását, és sorra dolgoztuk ki a helyzeteket: előbb Pavuk passzára Nagy Gergő érkezett nagy elánnal, de mellé lőtt, majd Tóth Gergely is tüzelt, de ezúttal is csak a vasat találta el. Németh kapott egy nagyszerű passzt a bal oldalon, majd robogott is a kapu felé, de már nem tudott elég erőt belevinni a lövésbe, így Gyenesnek nem volt nehéz dolga. Óriási nyomás alá helyeztük a Titánok kapuját, de egyszerűen nem tudtunk élni a legnagyobb adódó lehetőséggel sem, hiába a rengeteg szép akció és lövés. Hét és fél perc után aztán kiszabadultak a vendégek a nagy nyomás alól, elmentek egy villámgyors kontrával, az első lövést még Nagy védeni tudta, de a kipattanóra érkezett Campbell, amire már nem érhetett oda, így ismét döntetlen állt az eredményjelzőn (3-3). A fehérváriak megmutatták, hogy hiába a hazai fölény játékban, ha a Ferencváros elleni meccsről van szó, nem számít a tabella állása, mindig presztízsnek tekintik, és az óriási küzdelemnek, amit bemutattak, ismét meglett a gyümölcse. A bekapott gól felpörgette a mieinket, ismét nekiestünk a Titánoknak, de Gyenes szinte mindenre odaért, hiába szögeztük őket a harmad végére teljesen a kapujukhoz. Négy és fél perccel a játékidő vége előtt Roczanov talált a kapuba, de a játékvezető mindenki nagy döbbenetére érvénytelenítette a találatot. Ugyan elmozdult a kapu az akció során, ám egyik játékvezető sem fújt a sípjába, így pedig nehezen érthető, utólag miért annulálták a találatot, hiszen a szabályok értelmében minden akció sípszóig tart. A folytatásban már nem esett gól, így jöhetett az öt perces hosszabbítás három a három ellen. Itt nem kellett sok a Fehérvárnak, elég volt tizenhét másodperc, és Zion góljával megnyerték a mérkőzést, aki a korong megszerzése után azonnal egyedül kapura tört, és szép lefordulás után lőtt a hálóba (3-4).

A fehérváriak joggal ünnepeltek hatalmasat a meccs vége után, a Ferencvárosnak pedig ugyan megvoltak a helyzetei, ezeket azonban nem sikerült kihasználnia, és ahogy az lenni szokott, ez meg is bosszulta magát, ugyanis a fehérváriak rendkívül kíméletlenek voltak, ők belőtték az előttük adódó lehetőségeket, ami végül döntőnek bizonyult. Így egyetlen pont maradt zsebben, ez azt jelenti, hogy jelenleg 17 pont a Csíkszereda előnye a tabella élén, és három meccsel játszottak többet, vesztett pontok alapján tehát nyolcra hízott a Sportklub előnye. Nincs idő azonban sokáig rágódni a történteken, folytatódik az ünnepi hajtás, rögtön két nappal később, vasárnap meg lesz az esély a javításra, ugyanis a DEAC-t fogadjuk 18 órától Pesterzsébeten. Az sem lesz könnyebb mérkőzés, sőt...