Hosszú és fárasztó úton vagyunk túl, hiszen közel tizenkét órát utaztunk Erdélybe, hogy farkasszemet nézzünk előbb tavalyi döntős ellenfelünkkel, a Csíkszeredával, majd szombaton a Gyergyóval. Már jócskán a találkozó előtt tudni lehetett, hogy pokoli hangulat fogad majd bennünket a Vákár Lajos Műjégpályán, hiszen nem csak a csíki játékosok, de szurkolóik is szeretnének visszavágni a tavalyi döntős vereségért, és ezért alighanem mindent meg is fognak tenni.

De nem csupán csíkszeredaiakat fűtötte a bizonyítási vágy, hanem a mieinket is, hiszen a két csapat legutóbbi mérkőzését néhány hete Pesterzsébeten 4-2-es előnyről, a hosszabbításban buktuk el. Így nem volt kérdés, hogy mi is a célja Fodor Szabolcs tanítványainak. A találkozót a hazaiak egy rendkívül kedves gesztussal indították, ugyanis a két csapat felsorakozása után odajöttek, és mindenkit megajándékoztak egy szalmakalappal. Innentől azonban nem volt kedvesség a rendkívül hideg csarnokban. Ötvenhat másodperc után meg is volt az első komoly hazai helyzet, de gól nem született. Alig több, mint egy perccel később mi is helyzetbe kerültünk, de Szamankov könnyedén oldalra ütötte a korongot. Jó két percig nem alakult ki komoly helyzet, sokkal inkább a kemény mezőnyjáték dominált. Három és fél perc után Nagy Gergő elé került a korong, de a csíki portás ezúttal is résen volt. Nem mondhatjuk, hogy az első bő tíz percben sok helyzetet láttak volna a szurkolók, annak ellenére, hogy Pavuk fél percen belül kétszer is próbálkozott. Tíz percnyi játék után jött az első emberhátrány: Pulli kapott két percet. A hátrány első percét nagyszerűen kivédekeztük, Aranynak csak egyszer kellett játékba avatkoznia, de tizenöt másodperccel a vége előtt Belov és Rokaly Szilárd passza után Becze megszerezte a vezetést a hazaiaknak (1-0). A kapott gól után próbáltunk magasabb fordulatszámon pörögni. Meg volt a helyzete Tóth Renátónak is, de éles szögből nem talált kaput, majd bő egy perccel később Pavuk továbbított Roczanovnak, aki belelőtte a kapusba. De nem csak mi, a Csíkszereda is támadott, de Arany útját állta a próbálozásoknak. A hátralevő időben változás már nem történt, így egygólos hátránnyal mentünk pihenőre.

A második játékrészt mi kezdtük jobban, ráadásul másfél perc után megfogyatkoztak a hazaiak, Taratuhin ált ki két percre. Az előny birtokában ott voltunk a kapujuk előtt, ennek ellenére másfél percet kellet várni az első lövésre: Fitzgerald készítette vissza Pullinak, aki lőtt is, de Szamankov védeni tudott. Húsz másodperccel később Switzer lódult meg, de a kapus ezúttal is hárított. Alighogy kiegészültek Pavuk eresztett meg egy lövést, de célt tévesztett, amiből eljöttek a csíkiak: két védő között kiugrott a hazai támadó, de faultolták, így jöhetett a büntető, ami Rokaly Szilárd kihagyott. Valamivel több, mint öt perc telt el a játékrészből, amikor egy szerencsétlen mozdulattal ellőttünk a korong felett, erre Bíró lecsapott, és nem kegyelmezett (2-0). Két gólos volt a hátrányunk, így kissé feljebb toltuk sorainkat, aminek köszönhetően sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, de a gól nem jött össze. Egészen a tizenkettedik perc végéig, amikor is emberelőnyben támadhattunk, a lövésünk levágódott a kapusról, de Tóth Adrián résen volt, és bekotorta a korongot (2-1). Alig két perccel később jött is a hazaiak válasza: Kuljas készítette vissza a korongot, amire érkezett Pelley, és belőtte a harmadik Csíkszereda-gólt (3-1), visszaállítva a kétgólos differenciát. A hazaiak ezt követően magasabb fokozatra kapcsoltak, de Arany az útját állta a lövéseknek. Bő egy perccel a játékrész vége előtt azonban már ő sem tudott segíteni: ismét visszakészítették a csíkiak, Kuljas pedig a kék vonalról lőtte a negyediket (4-1), így háromgólos hátránnyal fordultunk rá az utolsó harmadba.

A záró játékrész eleje is a miénk volt, mentünk a szépítésért, de az első lövésre két percet kellett várni, amikor Kärmeniemi tesztelte Szamankovot. Egy perccel később már a hazaiak jöttek, ők Arany tudását tették próbára. Másfél perccel később ismét ott voltak a kapunk előtt, és tíz másodpercen belül háromszor is komolyan veszélyeztettek, mindhiába. A hatodik percben Kulmala próbálkozott bal szélről, de jó volt a csíkszeredai blokk. Egy perccel később Sándor egy az egyben mehetett Aranyra, de kapusunk kiválóan helyt állt. Húsz másodperc múlva nagyon odaszorultunk a kapunk elé, sehogy sem tudtunk felszabadítani, minden próbálkozásunk hozzájuk került. A harmad felén épphogy túllépve Kärmeniemi tette le Rantanennek, akinek nem is kellett több: irgalmatlan bombát eresztett meg a hosszú irányába, a korong pedig a vasat érve a hálóba került (4-2). Folyamatosan mentünk előre, hátha vissza tudunk kapaszkodni egy gólra. Az utolsó két percbe lépve lehoztuk Aranyt, így kapus nélkül támadtunk. A hazaiak egy perccel a vége előtt megszerezték a korongot, és szinte a saját kapujuk elől lőttek a miénkbe (5-2).

A találkozó végén olyat láthatott a telt házas közönség, amire nagyon rég nem volt példa, és ami nagyon szívmelengető volt a két csapat között kialakult, néha feszültségektől sem mentes rivalizálás közepette: a két együttes együtt hallgatta végig a levonulás előtt a jégen a Székely Himnuszt.

Nem játszottunk rosszul, de a végén a Csíkszereda örülhetett, így a szezonban már másodszor maradtunk alul ellenük. Holnap azonban meg lesz az esély a javításra, magyarországi idő szerint 17.30-tól a Gyergyó otthonában lépünk jégre.