Megérkeztünk Európába – ez volt a legfontosabb megállapítás bajnoki és Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk tegnapi, SonderjyskE elleni mérkőzése kapcsán. Azt előre tudni lehetett, hogy a nemzetközi porondra tizenkilenc év kihagyás után visszatérő Ferencvárosnak az októberi, ritteni hőstett után novemberben Dániában még nehezebb dolga lesz az IIHF Kontinentális Kupa harmadik körében, a legjobb nyolc csapat között. Az erőviszonyokról a sorozatot és a magyar KK-történelmet részletesen bemutató cikkünkben ITT már írtunk bővebben, de röviden: mindent elmond ellenfeleink erejéről, hogy mind a dán, mind a brit, mind a francia bajnok az európai elitben, a Bajnokok Ligájában szerepel… Ehhez képest méltó, egyenrangú ellenfelei voltunk péntek este a hazai közönség által is hajtott vendéglátóknak mind keménységben, mind sebességben, pedig a tempó még a Dél-Tirolban tapasztaltaknál is felfokozottabb volt. Arany Gergely egészen elképesztő kapusteljesítményt tett a jégre, a harminc fogott lövés és a 93,75%-os mutató nem is tükrözi kellőképpen hárításai minőségét, nem véletlenül választották a mérkőzés végén az FTC legjobbjának. Nem volt szabad tehát csalódottnak lennünk, még akkor sem, ha bár sokáig egy gól volt a különbség mindössze, sőt, egyszer egyenlíteni is sikerült, másodszorra ez már nem jött össze, és végül egy üres kapus találattal a hazaiak 3-1-re behúzták a meccset.

Ha azonban a dánok ellen nehéz dolgunk volt, szombati ellenfelünk, a brit Nottingham Panthers ellen még keményebb összecsapásra számíthattunk. Az előzetes ismeretek alapján is talán a szigetországiak kerete tűnt a legerősebbnek a torna előtt, ráadásul népes és lelkes szurkolósereg is elkísérte őket Vojensbe, péntek délután pedig meg is villantották erejüket: magabiztos, 4-2-es győzelmet arattak a francia Amiens Gothiques ellen. Nem volt tehát mese, egyszerűen muszáj volt pontot, pontokat elvenni tőlük, ha életben akartuk tartani továbbjutási reményeinket – mert azokat természetesen életben akartuk tartani, még akkor is, ha hangsúlyoztuk a torna előtt, hogy már a második körből való továbbjutás is bravúr volt, és elsősorban tanulni jöttünk Dániába, és azért, hogy amikor hazamegyünk, jobb csapat legyünk, mint előtte voltunk.

Ami a keretünket illeti, maradt a tegnapi felállás, vagyis a sérüléssel bajlódó Németh Attila és Hajós Roland a lelátóról figyelték a társakat. Történt azonban egy apró változtatás a top sorokban: Rasmus Kulmala és Tóth Adrián helyet cseréltek, utóbbi csatlakozott Nagy Gergő és Pavuk Attila mellé az első egységbe. A britek a miénknél hárommal kevesebb játékost neveztek a találkozóra, mindössze tizenkilences kerettel vágtak neki a meccsnek.

A franciák ellen már láthattuk, hogy a Panthers nem sokáig kóstolgatja ellenfelét, kőkeményen, elképesztő sebességgel mennek bele a meccseikbe az első perctől kezdve, ez történt most is. A mustársárga mezes britek szinte azonnal megszállták a harmadunkat, és nagyjából mindenhonnan lőttek – ez hol mellé ment, hol Arany Gergely zárt remekül (úgy festett, szerencsére átmentette formáját péntekről), mindenesetre ahhoz tökéletes volt, hogy folyamatos nyomás alatt tartsák a mieinket. Nagyjából látszott, hogy ezúttal még a tegnapinál is hangsúlyosabban a villámgyors kontráinkra építhetünk, ebből volt a második perc elején Rasmus Kulmalának egy megugrása, amelyből középre adni nem tudott, távoli lövése pedig elkerülte a botos felsőt. A britek úgy próbáltak ez ellen védekezni, hogy folyamatosan igyekeztek birtokolni a korongot, és elöl egy-egy kiugrásra kész emberükkel lefoglalni a védőinket. Továbbra is elképesztő mennyiségű lövést eresztettek meg, ezek minősége azonban szerencsére nem volt a legjobb – ami viszont kaput talált, azt Arany magabiztosan védte, így telt el gól nélkül az első öt perc. Alig telt viszont el, mindössze tizenkét másodperccel később, némileg váratlanul, de megszereztük a vezetést! Tóth Gergely lőtte kapu elé nagy erővel a korongot a kékről, Nagy Gergő pedig remek ütemben ért bele, a Pavuk takarásában semmit nem látó Panthers-kapusnak, Whistle-nek nem volt esélye hárítani. (0-1) A bekapott gól néhány percre megfogta a Nottinghamet, ekkor egy rövid időre mezőnyben is magunkhoz tudtuk ragadni a kezdeményezést, ám ellenfelünk hamar felocsúdott a pofonból, sőt, a 9. percben az egyenlítés is megérkezett: Jake Hansen egy remek egyéni akcióval kígyózott át a védelmünkön a jobb oldalon, ezúttal sajnos lemaradtunk róla, majd laposan középre tálalt, ahol Brett Perlininek már nem volt nehéz dolga a kapu üresen maradt felébe passzolni. (1-1) Az egyenlítés után mintha mindkét csapat szorosabbra zárta volna a védelmi vonalakat, percekig nagy helyzet nélkül telt a mérkőzés, a tempó azonban ezalatt is hatalmas volt, rengeteget korcsolyáztak a felek. A 14. perc hozott ebben változást, amikor megérkezett a mérkőzés első kétperces kiállítása: Jere Pullit küldték ki a büntetőpadra. Nem igazán sikerült azonban felállniuk a briteknek, a hagyományosan remek emberhátrányos védekezésünk ezúttal is működött, a hátrány első percét magabiztosan védekeztük ki. A másodikban már letáborozott a harmadunkban a Panthers, és a lövések is megérkeztek, ám Arany és a blokkok együttes erővel remek munkát végeztek, kivédekeztük a két percet. A harmad hátralévő perceiben visszatért a kiállítás előtti játék: zömében a britek birtokolták a korongot, hatalmas tempó volt kevés játékmegszakítással, és igazán nagy helyzet nélkül, így csorgott le a szünetig hátralévő idő. Panaszunk semennyi sem lehetett, egyetlen igazán nagy helyzetünkből gólt szereztünk, és döntetlenre álltunk húsz perc után!

A második játékrész elején sikerült elhoznunk a korongot, és rövid időre a brit harmadban tartani azt – jól mutatja a meccs tempóját, hogy azonnal fordult a kocka, és a Panthers veszélyeztetett kontrával. Samuel Herr ki is ugrott egy az egyben, azonban Arany nyerte a párharcot. Fél perccel később kapusunk már mamuttal védett nagyot Hansen közeli próbálkozásánál – nos, nem csökkent a mérkőzés intenzitása szemernyit sem! A nyomás viszont valamelyest igen, a harmad első öt percében sikerült többet birtokolni a korongot, mezőnyben is kiegyenlítettebbé vált a játék. Valamelyest csökkent a rengeteg lövés is, nagy helyzetig sem jutottak el a harmad első felében a csapatok, az eddiginél több volt a pontatlan átadás, a tilos felszabadítás mindkét oldalon. Ismét egy kiállítás hozott változást a játék képébe, ezúttal is mi kerültünk hátrányba: Rantanent küldték ki a 29. percben botfogásért. Ebből már gyorsan felállt a Panthers, sőt, Herr révén hamar veszélyeztettek is, Arany azonban nagyot védett. A hátrány második felében egy kiütött korong után lendületből érkezett meg a harmadunkba a Panthers, és Bulmer telibe verte a bal vasat, nem sokkal később pedig hatalmas kavarodás alakult ki a kapunk előtt, Arany többször is óriásit védett. A játékrész legnagyobb nyomása nehezedett a kapunkra ezekben a pillanatokban, de kiegészültünk, és sikerült felszabadítani – a maroknyi Fradi-tábor éltetni is kezdte hálóőrünket! A helyzet nélküli periódusunknak egy villámgyors kontra, és egy jó Kulmala-lövés vetett véget, amely után Whistle azonban lehúzta a pakkot. Emlegettük a pénteki meccsel kapcsolatban, hogy picit több szerencsénk is lehetett volna, nos, ez hatványozottan igaz volt erre a találkozóra is a 32. percben, amikor egy brit hiba után korongot szereztünk ellenfelünk harmadában, ami Nagy Gergő elé került, ő pedig szinte kettétörte lövésével a vasat… Ami viszont nem sikerült, összejött egy perccel később: Roczanov tört be nagy lendülettel a brit harmadba, lövése kijött Whistle-ről, a kipattanóra pedig remek ütemben érkezett Farkas Simon, és az üresen tátongó hálóba lőtt, hihetetlen, másodszor is vezettünk! (1-2) De itt még nem volt megállás! Kihasználtuk, hogy a Nottinghamet megfogta a gól, két perccel később Tóth Adrián tört kapura, az ő lövése is kijött Whistle-ről, a jobbról berobbanó Pavuk kapura kotorta, ezt még fogta a hálóőr, harmadszorra viszont nem volt ellenszer: Nagy Gergő bevágta önmaga második, csapatunk harmadik gólját! (1-3) A britek egy picit megzuhantak, érezni lehetett a tanácstalanságot, azt, hogy nagyon nem erre számítottak. A mieink viszont eksztázisba kerültek érthető módon, jöttek a letámadások, megnyertünk szinte minden párharcot. A 39. percben Brian Connellynél el is szakadt a cérna, csúnyán palánkba gyalulta Fitzgeraldot, 2+10 percet kapott érte.

A büntetés kétperces része is áthúzódott a záró harmadra, nem sikerült élni a fórral, de érezhető volt a játék képén, hogy nálunk a momentum – elképesztő, még az eddiginél is nagyobb elánnal küzdöttünk, és a harmad első perceiben először a meccsen tartósan az irányítást is sikerült átvenni. Érezhető volt, hogy a britek, hiába jött a második szünet nagyon jókor nekik, továbbra sem találják a ritmust, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Sőt, a 47. percben mi jártunk közel az újabb gólhoz, Pulli kékről kapu elé tett korongjába Tóth Adrián ért bele remek ütemben, Whistle ezúttal azonban a helyén volt. A túloldalon Arany továbbra is sziklaszilárdan állta útját minden próbálkozásnak, többször éltette a közönség. A lelátón is érezhető volt, ami a jégen: az egy egész kanyart megtöltő nottinghami szurkolósereg időnként síri csendben figyelte az eseményeket, míg az alig húszfőt számláló Fradi-tábor egy szál dobbal remekül hallhatóan és elképesztően lelkesen szurkolta végig a harmadot. Ami a mérkőzést illeti: a britek brusztoltak, erőlködtek, de nem tudták tartósan visszavenni magukhoz a kezdeményezést. A mieink dominálták a játékot, uralták az eseményeket, sőt, kontrák végén viszonylag gyors egymásutánban Switzer, Tóth Adrián és Tóth Richárd is közel állt a gólszerzéshez – előbb Whistle fejvédője hárított, a második, beleérős próbálkozás mellé-fölé ment, míg utóbbinál egy védő ért vissza remekül. Az 54. percben megkapta az esélyt a Nottingham, Roczanovot küldték ki két percre magas botért. Azonnal jött a lövés, Hansen vette célba a botos alsót, Arany ismét nagyot mentett. Amit viszont ezután láttunk, előrevetítette, milyen lelkiállapotban is van a két csapat: a britek másfél percig nem tudtak felállni a harmadunkban, hátrányban is letámadtuk, zaklattuk őket. Annak rendje és módja szerint ki is védekeztük a hátrányt, a Panthers pedig mindent egy lapra feltéve kezdett rohamozni, Arany és a blokkok azonban mindent hárítottak, hősies volt, amit bemutattunk! Az 58. percben góllá érett a teljes erőből érkező brit nyomás, az első próbálkozások még kijöttek Aranyról, de Samuel Herr közvetlen közelről a hálónkba vágta a korongot, így izgalmas lett a vége. Bő egy perccel a vége előtt, ahogy arra számítani lehetett, Tim Wallace időt kért, és szinte egyből le is hozta kapusát. A Nottingham azonban nem tudott hat az öt ellen sem veszélyes lenni, több lehetőségünk is lett volna ellőni a korongot az üres kapu felé, okosan lejátszottuk a hátralévő másodperceket, és megnyertük a mérkőzést!

Az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata olyan tettet hajtott végre, amilyenre története során még nem volt példa: mérkőzést nyert az IIHF Kontinentális Kupa harmadik körében! Ráadásul rendes játékidőset, három pontot érőt, ráadásul a négyes torna egyik favoritja, a pénteken még magabiztos győzelmet arató Nottingham Panthers előtt! Ezzel pedig a Fradi amellett, hogy alaposan megkavarta a csoport erőviszonyait, megőrizte esélyét a vasárnapi zárás előtt a továbbjutó első két hely valamelyikének megszerzésére!

A mindent eldöntő találkozó vasárnap 15.00-kor kezdődik, a francia Amiens Gothiques ellen.