A férfi jégkorong Erste Liga döntőjében is folytatódott az az ebben a sportágban különösen furcsa sorminta, ami a magyar bajnoki döntőnek is minősülő, és a Ferencváros 30. megszerzett bajnoki címével véget ért elődöntőben kialakult, jelesül, hogy a négy győzelemig tartó párharcban csak idegenbeli győzelem születik. Így kezdődött a ligadöntő is, az FTC-Telekom hatalmas szívvel küzdve, óriási bravúrt bemutatva kettőből két győzelemmel tért haza az alapszakasz-második Gyergyói Hoki Klub otthonából, péntek este a Tüskecsarnokban több mint 2000 néző előtt viszont, bár megvoltak a mieink lehetőségei, hogy eldöntsék a meccset, végül a GYHK került ki győztesen a csatából, 2-1-re alakítva ezzel a párharc állását. A szombat esti negyedik meccsen így viszonylag egyszerű volt a képlet, ha a Fradi, megtörve rossz hazai sorozatát, nyerni tud, úgy a hétfői gyergyószentmiklósi ötödik meccsen már a ligagyőzelemért léphet jégre, míg vendégsiker esetén 2-2-ről és újra gyergyói pályaelőnnyel folytatódik a széria.

Pénteken is csak néhány belépő maradt a pénztárban, szombat este viszont telt ház, 2200 néző fogadta a csapatokat a Tüskecsarnokban, ezúttal is mindkét tábor kitett magáért, hogy döntőhöz méltó hangulatot teremtsenek. Fodor Szabolcs vezetőedző egy helyen változtatott az előző napi meccskereten, a Di Diometével szemben bemutatott ütközése miatt egymeccses eltiltást kapott Tóth Gergő helyére Kreisz Brúnó került be a csapatba.

A vendégek kezdték aktívabban a találkozót, az első percekben többször is beszorították a mieinket saját harmadunkba, Aranynak is bravúrokkal kellett nyitnia a mérkőzést. A 3. percben viszont fordult a kocka, Betteridge blokkolt hatalmasat egy gyergyói lövésnél, a róla lepattanó koronggal pedig Jari Sailio száguldott el szólóban, és megszerezte a Fradi vezető gólját (1-0). A gyergyóiakat rövid időre érezhetően kissé megfogta a gyorsan kapott gól, ezt pedig sikerült kihasználni, a 8. percben Sailio adott balról laposan tanári passzt a védőjéről ellépő, a kapu elé berobbanó Matias Sointunak, aki kapásból a hálóba továbbított (2-0). Arany Gergely pillanatai következtek ezután, előbb Imre Patrik szólójánál fogott ziccert, majd Fejes lövésébe kapott bele remek mozdulattal. A 11. percben emberelőnybe került a Gyergyó, miután Galántai gáncsolta ellenfelét, de ebből sem jött ki jól ellenfelünk, Kulmala csent el egy korongot, majd indított, a visszakorcsolyázó gyergyói játékos pedig hiába próbált belekapni a kiemelt indításba, így lett tökéletes a passz Nagy Gergőnek, aki rendkívül higgadtan megvárta, amíg Rinne elmegy a lövőcselre, majd a hálóba emelt, emberhátrányos góllal már hárommal vezettünk (3-0)! A 15. percben Sylvestre szabálytalankodott, de nem sikerült élnünk az emberelőnnyel, ez pedig megbosszulta magát, egy váratlan egyéni villanással a harmad hajrájában szépített a GYHK: Silló Arnold húzott hirtelen középre jobbról, a palánktól, megvert két embert is, majd a hálóba lőtt (3-1). A góltól vérszemet kaptak a piros-fehérek, így Aranyra is szükség volt ahhoz, hogy a szünetig már ne csökkenjen tovább a szépen felépített előny.

Óriási vendéghelyzettel indult a második harmad, Aranynak kellett Imre lövésénél, majd ismétlésénél hatalmasat védenie. Viszonylag sok hibával játszott mindkét csapat, látszott, hogy a rájátszásban jellemző elképesztő sorozatterhelés azért nem marad nyom nélkül. Ezt viszont nem sikerült kihasználni egyik félnek sem, pedig a 25. percben például Turbucz egyedül törhetett kapura, végül azonban utolérték. Komoly tempóban zajlottak az események, de nagy helyzetig nem jutottak a csapatok, egészen a 28. percig, amikor Sylvestre rázta le magáról Tóth Adriánt, majd laposan kapura pöccintette a korongot, Arany lábbal védett. A 30. percben Bodó lökte bottal palánkra a mieink kapuja mögött Mesikämment, így emberelőnybe kerültünk, amit a vendégek hevesen reklamáltak, mert Orban nagy helyzetből lőhetett volna a sípszó pillanatában. Jól álltunk bele a fórba, de végül nem sikerült kihasználni, öt az ötben pedig már Aranynak kellett nagyot fognia Silló lövése után. A harmad utolsó perceiben parázs jelenetekben sem volt hiány, az ügyeletes gyergyói bajkeverő, az idei alapszakaszban nem kevesebb mint 143 büntetéspercet összeszedett Di Diomete állt bele előbb Borosba, majd a vendégek kispadjánál Sointuba is, egyik esetből sem lett sem bunyó, sem kiállítás. Ami pedig ennél is fontosabb, gól sem született már a harmad végéig, így sikerült az utolsó játékrészre megőrizni a kétgólos előnyt.

A záró harmad első perceiben ellenfelünk megpróbálta növelni a nyomást, a mieink viszont remekül kontrollálták az eseményeket. A 45. percben emberelőnybe került a GYHK, miután Boros gáncsolta Császárt, de remekül védekeztünk. Támadott becsülettel az ellenfél, de amikor kellett, mindig ott volt a megfelelő helyen egy zöldmezes játékos. Érződött a fáradtság mindkét oldalon, de a fontos pillanatokban mindig jött egy-egy blokk, vagy jó helyre odapiszkáló ütő. Az 54. percben aztán egyszer nem ért oda a védekezésünk egy gyergyói akciónál, ezt pedig azonnal kihasználták a vendégek, Sylvestre tolta Arany mellett a hálóba a korongot (3-2). Ez pedig azt jelentette, hogy garantált volt az idegőrlő csata a hajrára, a GYHK játékosai vérszemet kaptak, a mieinknek egyre hősiesebben kellett védekeznie, ekkor már csak a Fradi-szív vitte előre a zöldmezeseket, ahogy már annyiszor ebben a rájátszásban. Két perccel a vége előtt egy hazai harmadbeli buli előtt Szilassy Zoltán, a vendégek edzője időt kért, de még nem vitte le kapusát. Ez 1:20-szal a vége előtt következett be, de nagyon rossz ütemben, a vendégek elvesztették a korongot a kapunk mögött, az indításból Turbucz lőhetett üres kapura, mellé. Elképesztő másodpercek következtek, Aranynak is óriásit kellett védenie, de végül lepergett a hátralévő idő, megnyertük a döntő negyedik meccsét! 

Idegtépőre sikerült a vége, de az FTC-Telekom hosszú idő után végre hazai jégen is meccset nyert a rájátszásban, de még milyen fontosat: a Fradi ezzel 3-1-re vezet a négy győzelemig tartó párharcban, így hétfőn Gyergyószentmiklóson már az Erste Liga trófeájának elhódításáért lép jégre. Ahogy pedig ez a szezon festett november táján, ha a harmincadik bajnoki cím szenzáció volt, ez maga lenne a történelem - egy újabb aranybetűs zöld-fehér fejezet a magyar hoki történelemkönyvében!