2020 szeptember 2-án, vagyis valamivel több mint négy hónappal ezelőtt közöltünk a fradi.hu-n interjút az FTC-Telekom magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatának támadójával, Farkas Simonnal, aki az egyik augusztusi edzésen egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően Achilles-ínszakadást szenvedett, és meg is műtötték. Az akkori diagnózis szerint úgy festett, hat hónapnak kell eltelnie a teljes felépülésig, játékosunk azonban már december 23-án, a Titánok elleni Erste Liga-mérkőzésen is ott volt a meccskeretben, egy héttel később pedig már komolyabb jégidőt is kapott, és azóta is teljes értékű munkát végez az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt.

„Az időm nagy részét az első három hétben, amíg fekvőgipszben kellett lennem, leginkább azzal töltöttem, hogy minél többet megtudjak a sérülésemről és az azt követő rehabilitációról. Emellett muszáj volt kitűznöm magamnak célul, hogy hat helyett öt hónap alatt ott lehessek a jégen, hogy ne törjek meg mentálisan. Azt, hogy ez még sokkal kevesebb időt vett igénybe, igazából a kemény munkának és a rengeteg szakszerű segítségnek köszönhetem” – avatott be minket a sérülés utáni időszak első nehézségeibe Farkas Simon.

De kik nyújtották a játékosnak a szakszerű segítséget? Ahogy a mérkőzések közti és utáni megfelelő, hatékony regeneráció, vagy az egészséges játékosok erőnléte, ideális fizikai állapota esetén, úgy a különböző mértékű sérülésekkel bajlódó hokisaink rehabilitációjakor is a szakmai stáb összehangolt munkájára van szükség. Ahogy pedig azt Farkas Simon, vagy a december elején még februárban szerzett súlyos térdsérüléséből lábadozva leigazolt, de januárban már bajnokin jégre lépő Kóger Dániel a tervezettnél jóval gyorsabb visszatérése is mutatja, ez az összehangolt munka kiválóan működik, Fodor Szabolcs vezetőedző remek szakemberekkel vette körbe magát, amikor kialakította stábját.

A sérültek gyors gyógyulásához vezető utat Vásárhelyi-Nagy Ildikó gyógytornász-fizioterapeuta, Valkay Balázs masszőr és Kiss Áron erőnléti edző kövezték ki, méghozzá rendkívül hatékonyan és eredményesen.

„Simi sérülése egy véletlen baleset folytán váratlanul ért mindenkit, de a szakmai stábtagok közötti folyamatos kapcsolattartásnak köszönhetően a rehabilitációja szinte már a baleset utáni pillanattól el tudott kezdődni. Az orvos utasításai alapján az egyes gyógyulási fázisokhoz tartozó fizioterápiás és a mozgásterápia témakörébe tartozó feladatok összehangolása és kivitelezése volt a szerepem a csapat masszőrével és erőnléti edzőjével közösen” – mondta Vásárhelyi-Nagy Ildikó a rehabilitáció alapjairól.

„Simi augusztus 18-án sérült meg edzésen és tőlem az első kezelést szeptember 22-én kapta. Ez idő alatt őt megműtötték, fekvő- majd járógipszet kapott, utóbbiban jött be hozzám az első néhány alkalommal” – mesélt a játékos gyógyulásáról a saját szemszögéből Valkay Balázs. „Eleinte a sok fekvés miatt hátpanaszokkal érkezett, majd áttértünk az egészséges végtagja lazítására, ami ilyenkor extra terhelést kap, így különösen vigyázni kell rá. Később ezt összekötöttük a sérült oldal kezelésével is, viszont itt is a műtött felülethez még hetekig nem nyúlhattam. Nagyjából egy hónappal az első kezelése után elkezdtük az elektroterápiát, ami végigkísérte a gyógyulását egészen első jeges edzéséig, november 17-ig. Az első jeges edzésekre úgynevezett kinesiotape-et raktunk fel a lábára, amit a mai napig minden jégre lépés során visel.”

A masszőr is kiemelte az összehangolt munkát a stáb tagjai között, ami nélkül nem mehetett volna végbe a gyors gyógyulás.

„Az én munkám csak egy részben segítette Simi gyógyulási folyamatát, ami nem alakulhatott volna ilyen jól, ha nincs a szakmai stáb egymásra épülő munkája. Ildikóval és Áronnal folyamatosan konzultálva kezeltük Simit, aki rendkívüli kitartással és szorgalommal dolgozik a mai napig, hogy régi formáját tudja hozni” – zárta gondolatait Valkay Balázs.

Farkas Simon a gyógytorna és a folyamatos kezelések mellett néhány hét elteltével már az erőnléti munkát is el tudta kezdeni.

„Három hét fekvőgipsz után úgynevezett mediwalker került a lábamra, ami egy kényelmesebb járógipsz, amit le lehet venni. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert egyből el tudtam kezdeni a gyógytornát fekvő helyzetben. Ildivel ilyenkor már folyamatos kapcsolatban álltunk és tudott feladatokat adni. Hatodik héten, bár még mediwalkerben, de már ráállhattam a sérült lábamra és innentől kezdve már nem volt megállás, minden nap lejárhattam a srácokhoz az edzésekre. Jó érzés volt mindenkit látni és újra együtt végezni a munkát. Az erőnléti edzőnk, Áron az első naptól kezdve ellátott étkezési tanácsokkal és amint megtudta, hogy munkára fogható vagyok, egyből elkészítette a személyre szabott edzéstervet. Az első pár hétben még a súlyokat is cipelte utánam, ahol tudott, segített. Ildivel is a hatodik héten kezdtük a munkát. Heti háromszor kezelt illetve mutatott új gyakorlatokat, amiket napi kétszer csináltam. Balázs pedig elektroterápiát biztosított illetve az izmok regenerálódását segítette a mindennapokban. Igazi profizmus vett körül, a hármójuk közötti állandó konzultáció hatalmas szerepet játszott a gyors gyógyulásomban. Az edzők és a csapattársak gondoskodtak róla, hogy a négy hónap alatt egyszer se érezzem magam kívülállónak.” – mesélte Farkas Simon a rehabilitáció későbbi szakaszáról, amelyben már Kiss Áron erőnléti edzőnek is komolyabb szerepe volt.

„Elsősorban a hozzáállását kell kiemelnem, mivel egy nagyon nehéz és hosszú folyamatot kezelt rendkívül profi módon” – mondta Farkas Simon rehabilitációjáról Kiss Áron. „A sérülés után a stábbal végigvettünk minden olyan lehetőséget, ami segítheti a felépülést és az optimális visszatérést. Természetesen az első lépés egy szakadt Achilles esetében a műtét, amely a labdarúgócsapat egyik orvosa, dr. Reha Gábor közbenjárásának köszönhetően rövid időn belül megtörtént. Az orvosi javaslatokkal összhangban innentől maradéktalanul betartotta a rehabilitációs és erőnléti programját, odafigyelt az étrendjére, ami szintén nem elhanyagolandó a gyorsabb rehabilitáció érdekében. Összességében nem siettettük a visszatérését, de jól reagált a fokozatos terhelésre, majd a jégen is egyre magabiztosabban tudta hozni azt, amit a sérülés előtt tőle megszokhattunk. Az első bő egy hónapot fekvőgipszben töltötte, ezért „megleptük” néhány olyan eszközzel, amelyekkel otthon is tudta a vállövét mozgatni és előkészíteni az első edzésperiódusra. Mivel a lábát még kímélnünk kellett, várható volt, hogy ez a terület nagy terhelést fog majd kapni. Az edzéseket öt hét után kezdtük el újra, döntően a felsőtestet terhelve, majd a stáb többi tagjával egyeztetve folyamatosan kerestük a lehetőséget és a különböző módosított gyakorlatokat a sérült végtag mozgatására. A rehabilitációnak jót tesz a rendszeres aktivitás, viszont a túlzottan nagy gyulladás kiváltása hátráltató is lehetett volna, így törekedtünk arra, hogy jól végezzük ezt a „kötéltáncot”. Minden folyamat egyéni, az első és legfontosabb lépés, hogy ne ártsunk, viszont ezzel összhangban hozzuk ki, amire az aktuális helyzetben a játékos képes.”

Erőnléti edzőnk is kitért rá, milyen fontos volt az összhang a három szakember között a gyors és megfelelő gyógyulás érdekében.

„A team folyamatosan kommunikál a játékosok állapotáról és igyekszünk egy pozitív, támogató légkört teremteni egy ilyen helyzetben is. Napi szinten egyeztetünk és arra koncentrálunk, hogy mivel tudunk továbblépni anélkül, hogy ésszerűtlen kockázatot vállalnánk. Egy hatékonyan működő rendszer alakult ki közöttünk, minden esetben kikérjük egymás véleményét Ildivel és Balázzsal. Együtt tervezünk, javaslatokat teszünk és kellőképpen kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben is, ha esetleg korábban biztosnak hitt dolgokat kell újraterveznünk.”

„Simi rehabilitációját két nagyon fontos tényező kísérte végig: a rendszeresség és az összehangoltság. Előbbi azt jelentette, hogy az állapotának megfelelően összeállított és a javulás függvényében időről időre módosított összes kezelésen részt vett. Az összehangoltság pedig nem csak a stábtagok rendszeres egyeztetésen alapuló munkáját jelentette, hanem azt is, hogy ebben a folyamatban a legfontosabbak a játékos visszajelzései voltak. Ebben Simi nagyon sokat segített nekünk és így teljesen személyre szabottan tudtuk őt kezelni” – egészítette ki kollégái gondolatait Vásárhelyi-Nagy Ildikó.

Ahogy korábban megemlítettük, a stábnak Kóger Dániel jégre való visszatérésében is fontos szerepe volt, de az ő esete nagyban különbözött Farkas Simonétól, hiszen már az újrakezdés fázisa előtt közvetlenül, egy felépített rehabilitáció végén érkezett a csapathoz.

„Saját erőnléti programot végzett, amelybe úgy döntöttünk, nem nyúlunk bele. A magam részéről szeretem, ha a játékos befejezi a hozott edzéstervet, ez egyrészt önbizalmat ad, másrészt nem szeretnénk elvágni a végigvitt program okozta fejlődést, amire később tudunk építeni. Néhány kiegészítő gyakorlat és új eszköz került a megszokott rutinba, majd december közepétől kezdtük el a közvetlen felkészülést új terv szerint, mert Fodor Szabolcs januártól már számított a játékára. Az aktuális erőnléti edzésünk elsősorban még a rehabilitáció utómunkálata, hogy az eddig elért eredmény tartós legyen, utána még lesz időnk a gyorsításra. Dani nem csak fizikálisan és játékintelligenciában, de a sporthoz való profi hozzáállásában is abszolút példamutató, komoly erősítés a csapatnak” – mondta a vele végzett munkáról Kiss Áron.

„Dani egy rendkívül tudatos és kitartó sportoló, igazi profi. Ahogy tudomást szerzett róla, hogy a csapat mellett dolgozom gyógytornászként, rögtön megkeresett és folytattuk a már megkezdett rehabilitációs folyamatot. Fontos kiemelni, hogy a vele korábban dolgozó szakemberek kiváló munkájának köszönhetően nekem már csak néhány kiegészítést kellett javasolnom, illetve a jégen történő munkához való sikeres adaptáció érdekében sokat stabilizáltunk és erősítettünk instabil közegben. Daninál és Siminél is többszintű szakmai egyeztetést követően határoztuk meg az első meccs időpontját, mert az elsődleges szempont a játékosok tartós egészsége volt. Mindezt maximálisan szem előtt tartva, az azóta mutatott formájuk alapján úgy tűnik, sikerült számukra megtalálni az optimális időpontot” – zárta gondolatait Vásárhelyi-Nagy Ildikó.

Az időszak az érintett játékosok számára rengeteg nehézséget és kihívást tartogatott, így érthető volt, hogy Farkas Simon is a szokottnál jóval nagyobb izgalommal várta az első mérkőzését.

„Éjszaka nem sikerült sokat aludnom, napközben a rajtláz sokat kivett belőlem. A srácok rengeteget biztattak egész nap, az első korongbedobásom előtt pedig teltház-hangulatot teremtettek számomra. Az első két meccsemen rotációban kaptam néhány cserét, fontos volt a fokozatos terhelés a lábaimnak illetve az is, hogy fejben visszaálljak a meccstempóra. Ez szerencsére egész gyorsan sikerült, és tudok teljesíteni a rám bízott szerepben.”

Ami a két játékos formáját illeti, Kóger Dániel első két ferencvárosi meccsét 2+1 ponttal kezdte, míg Farkas Simon 3 asszisztnál jár, megalkuvást nem tűrő munkája a jégen pedig meglátszik a sor teljesítményén is, amelyikben játszik, hiszen végre újra összeállt a Farkas-Roczanov-Tóth Gergő trió, vagyis a csapat „melós sora”. A csapat mögött dolgozó szakmai stáb kétségtelenül kiváló munkát végzett.

Boldizsár Márton