Minden várakozást felülmúlóan, kiütéses, 7-2-es győzelemmel kezdte meg története első Erste Liga elődöntős szériáját az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata a DEAC ellen hazai jégen, Pesterzsébeten. Sok elemzésre nem maradt idő egyik oldalon sem, ugyanis egy nappal később rögtön ismét összecsapott egymással a két fél, ezúttal is Budapesten.

Az borítékolható volt, hogy azt az öldöklő tempót, amit az első meccs első harminc percében a debreceniekre kényszerítettünk, nehéz lesz ismét hozni, ráadásul a negyedik hazai gól után lecserélt Hetényi Zoltán is rápihenhetett a második találkozóra, így nem volt meglepő, hogy nem kezdődött akkora ferencvárosi fölénnyel a mérkőzés, mint kedd este. Ráadásul, bár a most már szépen, lassan a jégkorongmeccsek vérbeli Táborának nevezhető szurkolói mag ezúttal is kitett magáért, a lelátóról sem buzdították olyan sokan a csapatot, mint előző este – sajnos a találkozó egybeesett labdarúgócsapatunk MOL Vidi elleni hazai kuparangadójával.

Ha a nyomás nem is volt akkora, azért ezúttal is a Fradi birtokolta a korongot a találkozó elejétől kezdve, és a mieink irányították az eseményeket. Sőt, lövéseink is akadtak, a debreceni kapuban Hetényi Zoltán azonban a tőle megszokott magabiztossággal tette a dolgát. Sőt, a vendégek Hugo Turcotte hiányában is a tegnapinál többször vezettek már a meccs elején gyors és veszélyes kontrákat, a zöld-fehérek viszont a támadás mellett a fegyelmezett visszazárásra is jól figyeltek. Bár már a harmadik percben emberelőnybe kerültünk, nem sikerült élni vele, de az első ziccer a mieink előtt adódott, a kedden szemgödörre beszedett ütés miatt ezúttal egész arcot takaró pleximaszkban játszó Brett Switzer azonban hiába ugrott ki egyedül, Hetényi nyerte a párbajt. Kivédekeztünk egy emberhátrányt, majd egyre inkább látszott, hogy ezúttal nem az első percekre időzítettük a rakéták begyújtását, de szépen lassan megérkezett a szükséges és várt nyomás, ennek pedig hamar gól lett az eredménye: Roczanov a 12. percben közelről megszerezte a vezetést a Fradinak! Hamar kiderült, hogy ennek a mérkőzésnek más lesz a forgatókönyve: négy perccel a harmad vége előtt Izacky lépett ki egyedül, Arany azonban remek bravúrt mutatott be, nem sokkal később a Perrier kiállítása miatt megítélt debreceni emberelőny alatt viszont Kovács Bronsonnal szemben viszont már ő is tehetetlen volt. Élni kellett volna az első tíz percben adódó lehetőségekkel, a DEAC ugyanis az egyenlítéstől vérszemet kapott, és egyre többször jutott el a hazai kapuig. A legveszélyesebb Novotny a 18. percben, takarásból leadott lövése volt, Arany szerencsére a helyén volt. A harmad utolsó percében még a mieinknek volt három életerős próbálkozása is, Hetényi azonban kettőt mamuttal, egyet fejvédővel hárított, így a szünetig maradt a döntetlen. (1-1)

A szünetben egyértelműen levonhattuk a tanulságot, hogy a DEAC nagyon sokat tanult a debreceni mérkőzésből. Nem engedte magára a mieinket, szorosan, határozottan védekezett a saját harmadában, és a tegnapinál jóval magasabban megkezdte a zavarást, letámadást. Sebességváltás kellett a Fraditól, ez viszont szerencsére meg is jött. Már a harmad második percében visszavettük a vezetést, Tóth Adrián egy rá jellemző határozott betörés után szépen lőtte a botos oldalon a hálóba a korongot. Közel sem volt akkora a tempó, mint a tegnapi meccsen, és ezúttal bár nem szorítottuk be a saját harmadukba a vendégeket, de a rájátszásban a Ferencvárosra jellemző módon tudatosan uraltuk az eseményeket. Igaz, egy-két debreceni gyors kontra így is átjutott a vonalainkon, a 10. percben például Silló lövésénél kellett Aranynak nagyot fognia. A 33. percben megint közel jártunk a gólszerzéshez, Dósa tört be a vendégek harmadába, balról leadott lövése kijött Hetényiről, összeszedte saját kipattanóját, de a debreceni kapus másodszorra is védett. A harmad hátralévő része viszonylag csendesen lecsorgott, a Fradi nem erőltette a tempó felpörgetését, a debreceniek pedig mintha ennél nagyobb nyomásra nem lettek volna képesek, az utolsó percek legizgalmasabb jelenete az volt, amikor Kovács Bronson kapott egy nagy, de vétlen pofont bottal, így fájdalmas arccal ment le a kispadra. Véget ért a játékrész, húsz percre kerültünk attól, hogy behúzzuk a párharc második mérkőzését is. (2-1)

Húsz kőkemény percnek ígérkezett ez persze, hiszen a sárga-feketék kontráiban a második harmad egészében is mindvégig benne volt a gól lehetősége, szerencsére azonban vagy elvétették, vagy a védelmünk és Arany volt a helyén. Emellett Hetényi a keddi rövidzárlat után ismét ihletett formában védett, az első két harmad alatt 37 lövést kapott, ebből 35-öt megfogott. Szerencsére viszont a Fradi játékosai is érezték, hogy szükség van a tempóra, és a második játékrészhez hasonlóan most is megnyomtuk a harmad elejét: Pavuk – Nagy Gergő – Walls volt a korong útja, kapitányunk gyönyörűen tálalt a hosszún érkező aranysisakos támadónk elé, aki nagyon fontos gólt szerzett. Kicsit megnyugodhatunk – gondolhattuk, de elképesztő rövidzárlat jött, és alig egy perc alatt válaszolt a DEAC, Novotny révén, így mindent kezdhettünk elölről, igaz, legalább még kitartott az előnyünk. A harmad fele előtt nem sokkal olyat láthatott a Pesterzsébet Jégcsarnok közönsége, amire hirtelen nem is emlékszünk, mikor volt utoljára hazai Fradi-meccsen példa. A debreceni kapu mögött Marcus Perrier olyan erővel ütközött ellenfelével, és kenték egymást a plexire, hogy az egyik plexielem nemes egyszerűséggel kizuhant a helyéről, kanadai pitbullunk pedig kinézett a játékoskijáróra, akár egy ablakon a szobából az utcára... Tíz perc technikai szünet következett, a csapatok az öltözőbe vonultak, a pályagondnokok pedig helyreállították a plexit. A kényszerszünet, úgy festett, a mieinknek jött jobban, ugyanis hatalmas elánnal tértünk vissza a jégre, és nagy nyomás alá helyeztük a vendégek kapuját, sőt, emberelőnybe is kerültünk, ennek pedig szerencsére meglett az eredménye: az 52. percben remek korongjáratás után Marcus Perrier középtávolról elemi erővel lőtte ki a botos felső sarkot, a bombának Hetényi Zoltán kulacsa is majdnem áldozatul esett... Ez a gól megtörte a DEAC-ot, alig negyven másodperccel később Perrier tette a kapu elé a korongot, Pavuk közelről keresztbe adta, a túloldalon érkező Nagy Gergő pedig kapásból gyönyörűen vágta a hosszú sarokba, 5-2 volt ezzel ide! Úgy érezhettük, eldőlt, ám a vendégek becsületére legyen mondva, nem adták fel. A gól után nem sokkal Walls leült a büntetőpadra akasztásért, David Musial pedig időt kért, és úgy döntött, lehozza Hetényit, és üres kapuval, hat a négy ellen támadnak. Húsz másodperc után Tóth Richárd is szabálytalankodott, így egy perc negyven másodpercig kettős előnyben voltak a vendégek. Kockázatos módon lenn hagyták Hetényit, így üres kapuval, de hat a három ellen támadtak. Ritkán látható jelenetsor volt ez, a mieink pedig hősiesen védekeztek, állták a rohamokat, Arany pedig kétszer is hatalmasat fogott. Nem jutottunk levegőhöz, nem sikerült egyszer sem kiütni a harmadból, de ami sokkal fontosabb, gól sem lett, ezzel pedig eldőlt a meccs. Kevesebb mint négy perc maradt ugyanis, mire kiegészültünk - nagyon fontos emberhátrányos teljesítmény volt! Három perccel a végső dudaszó előtt még jött egy kettős kiállítás, Pavukot szórták ki akadályozásért, a túloldalról Kovács Bronson ült le, a korong pedig végig maradt nálunk - legalábbis addig, amíg nem ültették ki Perriert is, így a DEAC a meccs végéig előnyben támadhatott. Újra lehozták Hetényit, így kerültek kettős előnybe, de ez a recept ezúttal sem vált be. Lejárt az idő, megnyertük a meccset! (5-2)

Az FTC-Telekom ezúttal 5-2-re győzött, kettővel vezet a négy győzelemig tartó párharcban, ezzel mindössze két sikerre került a hőn áhított bajnoki döntőtől... Folytatás szombaton, Debrecenben!