Elkezdődött – ahogy azt a mérkőzést felvezető írásunkban többször is hangsúlyoztuk, ez a tény jelenleg a legfontosabb magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatunk számára, amelynek augusztus elején kezdődött jeges felkészülése teljesen a feje tetejére állt, majd mivel szeptember elején kiderült, hogy a Fradi csapattagjai is érintettek a koronavírus-járvány által, így az is biztossá vált, hogy a csapat csak csúsztatva, szeptember 25-én kezdi meg az Erste Liga 2020/21-es idényét.

Eljött a régóta várt nap, a Ferencváros kereken 200 nap után játszott ismét tétmérkőzést, méghozzá az átigazolási szezonban korábbi erősségeit és edzőpárosát is megtartó, keretét pedig tovább erősítő DEAC otthonában. Az is biztos volt, hogy ex-NHL-es igazolások oda, jól összerakott, szintén erősödő keret oda, nem azt a Fradit láthatjuk majd a jégen, amit mondjuk majd 1-2 hónappal a bajnokság rajtja után, hiszen a teljes keretnek mindössze napjai álltak rendelkezésre arra, hogy együtt készüljenek, a játékosok pedig teljesen eltérő fizikai állapotban vannak, nem beszélve a taktikai elemek gyakorlásáról és a meccsrutinról, míg a debreceniek lábában már ott volt a számos felkészülési találkozó mellett egy ligameccs is.

Ennek ellenére jól kezdte a találkozót a Fradi – még ha nem is a tervezett módon 18.30-kor, a bemelegítés során ugyanis egy lövés ripityára törte az egyik plexielemet, amelynek cseréje okozott jónéhány perc csúszást. Tudvalévő, hogy a Debreceni Jégcsarnok jege az egyik legkisebb felületű az egész ligában, ezt pedig a hazaiak igyekeznek egy a kapuban magabiztos Hetényi-teljesítményre alapozott gyors támadójátékkal kihasználni, ezúttal azonban nem sikerült meglepni a meccs elején címvédő együttesünket. Bár az első harmad kapura lövési mutatója kiegyenlített játékról tanúskodik (12:11 a javunkra), a mieink a kapu előtt veszélyesebbek voltak. Ennek már a harmad felénél meglett az eredménye: egy bődületes egy az egy elleni Arany-bravúr ágyazott meg az akciónak, amely után elhoztuk a kapunk előtti bulit, majd Tóth Richárd szlalomozott végig a pályán egy remek szólóval, egy Hajóssal való váltást követően pedig tette be középre Tóth Gergőnek, akinek szép lövésével megvolt a vezetés, egyben az új idény első Fradi-gólja. (0-1) Ezután egy kihasználatlanul maradt emberelőny, majd Tóth Adrián kiállítása révén egy kivédekezendő hátrány következett. Sikerült kivédekezni, sőt, hét másodperccel a vége előtt Szűcsöt is kiszórták a hazaiak részéről, így hamarosan előnnyé vált a hátrány. Tóth Adrián pedig, ha már visszatért a büntetőpadról, négy másodperccel a harmad vége előtt megduplázta a mieink előnyét – Nagy Gergő szép mélységi passzával az első Fradi-meccsét játszó, a német élvonalból érkező ex-NHL-es Justin Hodgman korcsolyázott be a hazai harmadba a jobb oldalon, majd szépen centerezett, 22-esünk pedig nem hibázta el a lehetőséget (0-2). Megvolt tehát a 73-as mezben játszó Hodgman első pontja.

Sportos közhely, hogy a kétgólos előny csapatsportágakban általában a legrosszabb – kellően megnyugtatja, elkényelmesíti a vezető csapatot, ám nem elég nagy ahhoz, hogy az ellenfél ne tudja akár pillanatok alatt eltüntetni. Nos, a Ferencvárossal szerencsére nem ez történt a második harmadban, hiszen bár bőszen támadtak a debreceniek, talán picivel több kockázatot is vállaltak, mint az első játékrészben, ám akcióikat vagy a védelem hatástalanította hatékonyan, vagy Arany védett remekül. Meg is nyerték a második harmadot kapura lövésben 14:7-re a hazaiak, gólt azonban mégis a Ferencváros szerzett ismét: Izacky még a 25. percben kapott 2+10 percet palánkra lökésért, amelynek kétperces része éppen lejárt, így kiegészültek a hazaiak, de még támadásban maradtunk. Nem sikerült felszabadítania a DEAC-nak, Hegyi eresztett meg a kékről egy bombát, amelyet Hetényi bár bravúrral védett, de kipattant róla. A kapu jobb oldalánál Filbrandt próbált meg felszabadítani, ám olyan szerencsétlenül ért a koronghoz, hogy az a másik oldalról már át nem érő Hetényi által üresen hagyott bal sarkába csorgott a kapunak. Mivel a hokiban öngól nincs, és Tóth Adrián ért bele centerben utoljára a támadók közül a kipattanóba, így övé lett ez a gól is. (0-3) Amolyan minden mindegy alapon magasabb fokozatra kapcsolt a DEAC, ez persze érthető háromgólos hátrányban, amikor sok veszítenivaló már nem maradt. Ahhoz persze, hogy mindez hazai gólban testesülhessen meg, kellett Kärmeniemi zsinórban két kiállítása is. Az elsőt még kivédekeztük, a második előnyét viszont kihasználta a Debrecen. Felálltak, körbeadogatták majd Kloz kapu mögötti passza ajtó-ablak helyzetben találta a kapuval szemben álló Novotnyt, aki nem hibázott. (1-3) A gól visszahozta a debreceniek életkedvét, a kiállítások pedig még inkább: a harmad végén ugyanis előbb Hegyi kapott két percet játék késleltetéséért, majd 36 másodperccel a vége előtt Kärmeniemi kapta meg 12 percen belül a harmadik büntetését is – mintha kissé kipécézték volna maguknak a sporik a Fradi finn hátvédjét… A kettős előnnyel pedig köszönte szépen, élt a DEAC, még ha szerencsésen is, Izacky ugyanis a harmad utolsó másodpercében vágott be közvetlen közelről egy távoli lövés utáni kipattanót. (2-3)

Borítékolható volt, hogy nem vár könnyű záró harmad az érthető okokból talán picit fáradó, de oroszlánként küzdő csapatunkra. Ez így is történt, és az ítéletekkel sem volt továbbra sem szerencsénk. Bár a mieink kerültek először előnybe a harmadik harmadban, ez kihasználatlanul maradt, nem sokkal később pedig menetrendszerűen jött a túloldalon is az ítélet, Boros ellen. Ezt sikerült kivédekezni, majd megint egy kihasználatlanul maradt fórunk következett. Nem sikerült eldönteni a meccset, ez pedig végül megbosszulta magát, öt és fél perccel a vége előtt egy villámgyors kontrából kialakult akció végén Kuleshov egyenlített (3-3).

Bár mindkét oldalon voltak lehetőségek, nem született újabb gól, így jöhetett a hosszabbítás. Ha pedig valamit átkozhatunk ezen a szezonnyitó találkozón, azok a kiállítások, ugyanis a ráadásban is sikerült összeszedni egyet, mindössze egy perc után – Tóth Adrián mellett húzott el ellenfele, kétgólos támadónk pedig kétségtelenül elkésett botjával, így jöhetett a 4 a 3 elleni emberhátrány, amit mint tudvalévő, sokkal nehezebb kivédekezni, mint az 5 a 4 ellenit. Ezúttal, bár sokáig úgy tűnt, meglesz a hősies védekezés eredménye, nem is sikerült megállni kapott gól nélkül, Hári Norbert döntötte el a találkozót. (4-3)

A Ferencváros küzdelemben nem okozott csalódást, a végsőkig harcolt, ám az, hogy három gólos előnyt másfél harmad alatt eladott, azért azt mutatja, amelyre Fodor Szabolcs vezetőedző is felhívta a figyelmet a rajt előtt, hogy bőven van még mit gyakorolni, és fizikailag is a megfelelő szintre kell hozni a keretet a kiesett edzésnapok, sőt, hetek után. Ez persze semmit nem von le a meccset remekül megfordító debreceniek érdemeiből. Az pedig, hogy a nehézségek és a fáradás ellenére egy pontot azért sikerült hazavinni, mindenképpen dicséretes, a jelen helyzetet ismerve különösen, és jó kiindulási alap lehet a MAC HKB Újbuda elleni vasárnapi hazai szezonnyitó előtt.

Ezt erősíti meg vezetőedzőnk, Fodor Szabolcs mérkőzést követő nyilatkozata is:
"Ha valaki azt mondja nekem egy héttel ezelőtt, hogy most egy pontot szerzünk Debrecenben, akkor azonnal elfogadom. Mégis kicsit keserű a szánk íze, mert háromgólos előnyről veszíteni nem jó érzés, ezzel együtt el kell fogadnunk, nem volt több bennünk. Fejben fáradunk el előbb, hiszen olyan gyermeteg hibákat követtünk el hátul, ami normális körülmények között nem jellemző ránk, aztán elfáradtak a lábak is, egyre csak lassultunk. Ilyen felkészülés után ez volt a maximum, amit ebből a meccsből kihozhattunk."