A Ferencváros szempontjából nem vártnak megfelelően alakult a Fehérvári Titánok elleni, négy győzelemig tartó Erste Liga-negyeddöntős párharc. A fehérváriak rögtön az első meccsen elvették a címvédő pályaelőnyét, majd a második körben már a zöld-fehérek diadalmaskodtak. Ezt követően a párharc két idegenbeli mérkőzését nagy küzdelem árán, de behúzta Fodor Szabolcs együttese, így egy győztes meccsre volt az elődöntőtől. A pesterzsébeti ötödik mérkőzésen jött az újabb meglepetés: a Titánok másodszor is legyőzték a Ferencvárost, ezzel kiharcolva a hatodik, újabb székesfehérvári összecsapást. Fodor Szabolcs gárdája így igencsak felpaprikázott hangulatban várta a párharc soron következő összecsapását.

A mieink legutóbb sérültektől és betegektől igencsak megtizedelve futottak ki a jégre, de a hatodik összecsapásra valamelyest megoldódtak a gondok: ott volt a keretben Farkas, Juusela, Kulmala, Tóth Gergely. A képet azonban árnyalja, hogy a két csapat legutóbbi, pesterzsébeti találkozóján megsérült Arany Gergely, akinek helyén ezúttal Nagy Kristóf kezdett a kapuban, míg másodikszámú hálóőrként Maros Botond volt a kertben. Már a mérkőzés előtt is sejteni lehetett, hogy a két idegenbeli győzelem után komoly szurkolótábor fogja kísérni a hazaiakat, akik az első perctől kezdve próbálták megnehezíteni a dolgunkat, de játékosainkat nem lehetett kibillenteni. A kezdő korongbedobást a Titánok hozták el és csupán fél perc kellett nekik, hogy helyzetbe kerüljenek, de Nagy Kristóf könnyedén hárította a hazaiak első próbálkozását. Nekünk sem kellett több, szinte azonnal fokozatot váltottunk, így nagyon gyorsan ott teremtek a hazai harmadban és Gyenesnek kellett rátenyerelnie a korongra, még mielőtt komoly veszélyhelyzet alakulna ki. A felek harciasságára ezúttal sem lehetett panasz, talán az iram volt az, ami kissé elmaradt az eddig megszokottaktól. Ezt mindkét csapat megérezte, de következő két helyzetet a hazaik nevéhez írhattuk, azonban fiatal kapusunk állta a sarat. Ezután ismét sikerült magasabb fokozatra kapcsolnunk és jött is az első komoly helyzet, de Gyenes résen volt. A következő percek már rólunk szóltak, így bő egy percen belül többször is sikerült helyzetbe kerülni: előbb Roczanov, majd Boros, Pavuk és Németh is célba vette a hazaiak kapuját, de nem sikerült megtalálni Gyenes ellenszerét. Az egymást követő gyors Fradi-helyzetek után a hazaiak is képesek voltak ritmust váltani és egy korongszerzés után veszélyeztettek is, de Nagy Kristóf egy remek mozdulattal hárított. Egy perccel később már a betegségből visszatérő Juusela is helyzetbe került, de Gyenesen ezúttal sem sikerült átjuttatni a korongot. A harmad feléhez közeledve ismét a ferencvárosiak akarata érvényesült, de Kulmala nem volt elég pontos. Ahogy azt a párharc eddigi mérkőzésein is megszokhattuk minden egyes korongért nagyon komoly harc alakult ki a csapatok között. A harmad felén túllépve Császár vette célba Nagy Kristóf kapuját, de ő továbbra sem adta meg magát, sorra nagyszerű védéseket mutatott be. Négy és fél perccel a vége előtt Kulmala kapott egy remek passzt a jobb szélen, finn támadónk első lövését még sikerült blokkolni, a lecsorgót azonban kíméletlenül vágta Gyenes kapujába (0-1). A Fehérvárnak nem kellett több, ismét sikerült ritmust váltaniuk, amit egy ideig remekül állított meg a ferencvárosi védelem, azonban egy ízben Tóth Gergő volt kénytelen szabálytalan eszközökhöz folyamodni, így két perces büntetéssel sújtotta a játékvezető. A legutóbbi összecsapáson láthattuk, hogy Kiss Dávid csapata remek százalékkal használja ki az emberelőnyös szituációkat. Most sem volt ez másként: Császár találatával egyenlített a Fehérvár (1-1). A bekapott gól tüzet lobbantott a címvédőben, így ismét odaszorította a hazaiakat Gyenes kapuja elé; hiába a nagy nyomás, nem sikerült bevinni az újabb vezetést jelentő találatot. A Ferencváros ugyan javarészt dominált az első harmadban, aminek meg is lett az eredménye, de a Titánok egy emberelőnyös szituációt kihasználva egalizáltak, így 1-1-gyel vonultak pihenőre.

A második húsz percet sokkal nagyobb elánnal kezdte a Fradi, így már egy perc után helyzetet jegyezhettük fel, de Switzer lövése nem okozott különösebb gondot Gyenesnek. A zöld-fehérek nem vettek vissza a nyomásból, sőt, rendre sikerült odaszorítani a hazaiakat a kapujuk elé, akik csak elvétve tudtak felszabadítani, de a címvédő szinte azonnal lecsapott a korongra és újfent sikerült felállnia az ellenfél harmadában. A nagy nyomást sok helyzettel sikerült megspékelnie a vendégeknek, de hiába a megannyi helyzet, nem találták meg a rést a Gyenes által húzott falon. Hét perc után sikerült úgy kijönniük saját harmadukból, hogy helyzetig is eljutottak, sőt, a Nagyról kipattanó korongot Zion húzta el a kapu előtt, majd végül lőtte a hálóba (2-1), így már a hazaiaknál volt az előny. Ugyanebben a pillanatban Tóth Gergely és Vincze kapott két-két percet durva játékért, így négy a négy ellen folytatódott a játék. Pillanatokkal később azonban Mihály is szabálytalan volt, így már a Fradi támadhatott emberelőnyben, amit nyomban meg is próbált kihasználni, de Nagy Gergő és Kärmeniemi lövése sem talált utat a kapuba. Miután Tóth Gergelyék kiállítása letelt a Ferencváros továbbra is létszámfölényben rohamozhatott. Ezúttal is szélsebesen ott voltunk a kapujuk előtt, amit Kulmala nagyon gyorsan ki is használt. A játékvezetők azonban kimentek és hosszas visszanézés után végül érvénytelenítették a finn támadó találata, maradt az egygólos Titán-vezetés. Hét másodperccel később már nem volt kérdés: sikeresen elhoztuk a bulit, ami Nagy Gergőhöz került, a kapitány pedig kíméletlenül bevágta a hazai kapuba (2-2). Ugyanebben a pillanatban Tóth Adrián sportszerűtlen magatartásért kapott egy tíz perces büntetést, így ebben a harmadban már nem láthattuk támadónkat a jégen. A folytatásban kiegyenlítődtek az erőviszonyok, de mindkét oldalon voltak életveszélyes támadások és próbálkozások. Hat perccel a játékrész vége előtt egy kékvonalról megeresztett lövést saját játékosuk blokkolt, amiből indíthattuk az ellentámadást, de Rasmus hiába tette tovább estében a korongot a jobbján érkező Nagy Gergőnek, Gyenes már túl közel volt és védeni tudott. Két perccel a vége előtt az EBEL-csapatból lejátszó Stipsicz akaszkodott össze Switzerrel és Rantanennel, így mindhárom játékos két-két percet tölthetett a büntetőpadon durva játékért. A második harmadot szinte teljes egészében a Ferencváros uralta, ennek ellenére a hazaiak szerezték az első gólt. A nagy Fradi-nyomásnak azonban meg lett az eredménye, így 2-2-es állásról várhatták a csapatok a végjátékot.

A harmadik harmad az előzővel ellentétben fehérvári korongtartással indult, így a Ferencváros az első percekben csak nyomozta a játékszert. A második percben azonban sikerült megszerezni a pakkot, így Tóth Richárd lőhetett, akinek próbálkozásába a kapu előtt álló Hajós kapott bele, de Gyenesnek volt annyi szerencséje, hogy a megpattanó korong pont az ő ölébe került. A zöld-fehérek lassan, de biztosan ismét átvették a mérkőzés irányítását, így nem egyszer szép összjátékkal sikerült megmozgatniuk a hazaiak védelmét, amiből sokszor életveszélyes lövést is sikerült leadni, de Gyenes továbbra sem adta meg magát. Hatalmas nyomás alatt játszott a Fehérvár, de sehogy sem sikerült áttörni a kapusuk által húzott falat, pedig szinte minden lehetséges szögből próbáltak veszélyeztetni a Fradi játékosai. A harmad felén túllépve Császár kapott két percet magas bottal való játékért, így a vendégek ismét létszámfölényben próbálkozhattak visszaszerezni a vezetést. Eddig is komoly presszing alatt játszottak a Titánok, de hátrányban még inkább odaszorultak a kapu elé. Huszonöt másodperc után Pulli előtt volt egy óriási üres terület. Finn védőnk nem is gondolkozott túl sokat, egyből meglódult, majd tüzelt is, de Gyenes védett. Öt másodperccel később sikerült elhoznunk a bulit, mely után Tóth Adrián megtörte a jeget, ismét előnyhöz juttatott minket (2-3). A hazaiak nagy bajban voltak, hiszen bármennyire is küzdöttek, bármennyire is voltak partiban, a kiesés szélére sodródtak, így Kiss Dávid csapatának komoly javulást kellett bemutatnia, ha továbbra is szerette volna versenyben maradni. Az utolsó perceket nagyon megnyomta a hazai csapat, így sikerült egy-egy komolyabb helyzetet kialakítaniuk. Alig másfél perccel a vége előtt Zion egy szép mozdulattal fordult le védőjéről, majd készítette vissza a korongot társának, aki egyből tüzelt, de Nagy Kristóf egy elképesztő mozdulattal, az utolsó pillanatban védeni tudott, így maradt a ferencvárosi előny. Ezt követően a hazaiak trénere időt kért, aminek lejárta után azonnal lehozta kapusát, hat az öt ellen támadhatott a Fehérvár, melynek sikerült a kapuja elé szögeznie a zöld-fehéreket. Fél perccel a vége előtt azonban sikerült felszabadítani, de Switzer nem elégedett meg ennyivel, azonnal letámadta a Titánok védőjét, majd a korongot is sikerült megszereznie, amit okosan továbbított a hosszú oldalon érkező Kulmalának, aki az üres kapuba passzolt, ezzel lezárva a lényegi kérdéseket (2-4).

A Ferencváros ismét hatalmas mentális erőről és küzdőszellemről tett tanúbizonyságot, hiszen a pesterzsébeti vereség után ezen a találkozón is hátrányba került, de nem tört meg, hanem sokkal nagyobb fokozatra kapcsolva legyűrte a Fehérvári Titánokat. Fodor Szabolcs csapata hat kőkemény mérkőzés után összesítésben 4-2-re verte negyeddöntős ellenfelét, mely minden dicséretet megérdemel a bravúros helytállásért. A Ferencváros az elődöntőben a nagy rivális Újpesttel mérkőzik meg, ahol nem csupán az Erste Liga-döntő lesz a tét, hanem a magyar bajnoki cím megszerzése is.