Magyar bajnok, Erste Liga-címvédő és Magyar Kupa-győztes férfi jégkorongozóink kedd este magabiztos, 8-1-es győzelemmel vágtak vissza a Fehérvári Titánok csapatának az egy nappal korábbi, váratlan és fájó hosszabbításban elszenvedett 2-1-es vereségért. A nagyszerű győzelem után a játékosok jó hangulatban várhatták a pénteki, székesfehérvári kiruccanást, ahol az a nem titkolt célja volt Fodor Szabolcs csapatának, hogy a saját javukra fordítsák a négy győzelemig tartó párharc állását, valamint, hogy visszaszerezzék a pályaelőnyt.

A mieink keretében ezúttal ott volt az a Tóth Renátó, aki még a középszakaszban, a Csíkszereda elleni hazai mérkőzésen vált harcképtelenné. Fiatal támadónk azonban felépült sérüléséből, vezetőedzőnk pedig azonnal csatasorba állította. Így már csak Rasmus Kulmala és Hegyi Ádám maradtak ki továbbra is a meccskeretből.

A kapuban ezúttal is Arany Gergely kezdett, aki nem csupán védéseivel tűnt ki a két csapat előző egymás elleni mérkőzésén még Pesterzsébeten, de feliratkozott a pontszerzők közé is egy gólpasszal. A találkozó első perceiben a két csapat ugyanazt a kőkemény játékot mutatta be, amit a negyeddöntő első mérkőzésén is láttunk tőlük. A Titánok az első meccshez hasonlóan ismét nagyon elszántan, lelkesen és gyorsan próbáltak rohamozni, de érezni lehetett, hogy a mieink koncentrációja ezúttal sokkal inkább a keddi, mint a hétfői állapotunkhoz hasonlít. Ez az együttállás szoros, izgalmas, jó mérkőzést vetített előre, aki pedig ezt jósolta, nem is kellett csalódnia. Az első komolyabb helyzetre egészen a negyedik percig kellett várni, amikor Kärmeniemi vette célba Gyenes kapuját, de hiába. Alig egy perccel később újabb ferencvárosi helyzetet jegyezhettünk fel: Tóth Adrián is lövéssel próbálkozott, de Gyenes ezt is védeni tudta, akárcsak pillanatokkal később Tóth Gergely távoli bombáját. A hetedik percben Kiss kapott két percet bottal lökésért, így a találkozón mi támadhattunk először emberelőnyben, amit nagyon gyorsan sikerült kihasználni: Tóth Adrián lövése után kisebb kavarodás alakult ki a fehérváriak kapuja előtt, amit Tóth Richárd köszönt szépen, megszerezte a Ferencvárosnak a vezetést (0-1). Fél perccel később jöhetett volna az újabb zöld-fehér ünneplés, de Rantanen lövését Gyenes az utolsó pillanatban oldalra tudta tessékelni. A kilencedik percben ismét létszámfölénybe kerültünk, de nem tartott sokáig, ugyanis Pavuk kapott kettő plusz kettőt, amit Mangone révén pillanatok alatt sikerült is kihasználnia a hazaiaknak, négy a négy ellen egyenlített tehát a Fehérvár (1-1). Mivel Pavuk kettő plusz kettőt kapott, maradtak négy a négy ellen a jégen a felek, de nem sokáig: Kiss egy újabb szabálytalanság után tovább ismerkedhetett a büntetőpaddal, így szűk nyolcvan másodpercig négy a három ellen támadhattunk. A hosszú emberelőnyt becsülettel próbáltuk kihasználni, de Kärmeniemi, Nagy Gergő és Tóth Adrián helyzete is kihasználatlan maradt. A találkozó hihetetlen iramban pergett, sorra jöttek a helyzetek zöld-fehér oldalon, de nem tudtuk feltörni a Gyenes által húzott falat. Ez egészen a tizennegyedik perc feléig volt így, amikor Németh lövése kipattant a hazai kapusról, pont Switzer elé, aki nem kegyelmezett (1-2). Az aranysisakos kanadai támadónak ez volt az első gólja az idei rájátszásban. A második gól feltüzelte Fodor Szabolcs tanítványait, szerettek volna ellépni a házigazdától, hogy sokkal kényelmesebb helyzetben folytassuk a találkozót. A helyzeteink megvoltak, Némethnek jó lövőhelyzete is adódott, de Gyenes védeni tudott. Négy perccel az első harmad vége előtt Horváth kapott két percet a játék késleltetése miatt, így szűk egy percig kettős emberelőnyben támadhattunk, de nem sikerült kihasználni a helyzeteinket, pedig azok akadtak bőven. Egy perccel később a mi oldalunkról Tóth Richárd is kapott két percet. Alighogy kiegészültek a hazaiak, Kovács egy remek ütemű beleéréssel beköszönt Arany kapujába, újabb előnyös gól született tehát (2-2). Nem álltunk meg, szerettünk volna vezetéssel a pihenőre vonulni, ebben pedig komolyan segédkeztek a Titánok, ugyanis az utolsó percben a saját kapujuk előtt adták oda a korongot Nagy Gergőnek, kapitányunk pedig köszönte szépen, kegyetlenül lőtt a jobb felsőbe (2-3). Az első húsz perc hatalmas küzdelmet hozott, egyértelmű volt, hogy egyik csapatnak sem lesz egyszerű dolga, ha le szeretné győzni a másikat. A nagy iram öt gólt eredményezett, amiből a Ferencváros jött ki átmenetileg jobban, így 3-2-es előnyből várhattuk a második játékrészt.

A középső harmad ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: rögtön a kezdés után hatalmas iramban egymásnak estek a csapatok. Az első két helyzetre sem kellett sokat várni, szinte azonnal próbálkoztak a fehérváriak, de a lövések nem jelentettek veszélyt Arany kapujára. Egy gyorsan végig vitt kontra után mi is helyzetbe kerültünk, de Gyenes is állta a sarat. Egy perccel később Vashoz került a korong, aki a kék vonalon állva azonnal tüzelt, egyenesen Arany kapujába (3-3). Az újabb hazai egyenlítés után alig egy perccel jött az újabb hidegzuhany: Campbell kapott egy remekbe szabott passzt, amivel egy az egyben mehetett a kapura, kicselezte Aranyt, majd szépen a kapuba passzolt (4-3). Újabb egy perc elteltével Császár kapott két percet gáncsolásért. Azonnal támadásba lendültünk, előbb Switzer vette célba Gyenes kapuját, de kanadai támadónk próbálkozását védeni tudta a hazai hálóőr. Pillanatokkal később Péter is kapott egy kétperces büntetést, így kettős emberelőnyben folytattuk a találkozót, majd másodpercekre rá Mangone is pályán kívül találta magát. Nagyon sokáig lehettünk volna kettős emberelőnyben, ám egy talán elkerülhető támadó harmadbeli szabálytalanság után Tóth Richárd is kiállt, így több, mint egy percig "csak" négy a három ellen mehettünk. Azonban ezt is sikerült gólra váltani: a hazai harmadban szépen megjárattuk a korongot, Rantanen átadását pedig Juusela középtávolról kapásból lőtte Gyenes kapujába, így ismét egálban volt a két csapat (4-4). Az újabb egyenlítés után sem vettünk vissza a nagy iramból, így gyors egymásutánban háromszor is veszélyeztettünk: előbb Switzer és Tóth Gergő, majd Pavuk tüzelt, de egyikük sem találta meg Gyenes ellenszerét. A harcossággal egyik csapat sem maradt adós, a hazai játékosok több esetben is kőkeményen léptek fel, de a zöld-fehérek állták a sarat, felvették a kesztyűt a fehérváriakkal. A harmad felén túllépve jött a Titánok egyik legnagyobb helyzete az egész meccsen: Campbell centerezett, amibe Almásinak sikerült beleérnie, de Arany jó helyen volt és védeni tudott, amit pillanatokkal később kétszer is meg kellett ismételnie. A játékrész végéhez közeledve még feszültebbé vált a küzdelem, mindkét csapat előnyből szerette volna várni az utolsó húsz percet. De hiába a hazai rohamok, ugyanis másfél perccel a vége előtt Nagy Gergő ismét előnyhöz juttatta a Ferencvárost (4-5). Az utolsó pillanatokban még Juusela előtt is adódott egy lehetőség, ám finn támadónk centikkel ugyan, de tévesztette a kaput. A második harmad ugyanolyan kemény és harcias játékot hozott, mint az első húsz perc. A váratlanul bekapott két gól nem fogta meg Fodor Szabolcs csapatát, sőt, sokkal jobban felpörögtek, aminek előbb egy egyenlítés, majd az újbóli vezetés megszerzése lett az eredménye.

Nem indult jól az utolsó húsz perc, ugyanis rögtön az első percben Tóth Gergely kapott egy kettő plusz tíz perces büntetést, így a harmad első felére elvesztettük fiatal védőnket. A hazaiak a gyors emberelőnyt azonnal megpróbálták gólra váltani, de előbb Arany védett bravúrosan, majd a védelmünk szabadított fel az utolsó pillanatban a kapu torkából. Az első néhány percet nagyon megnyomta a Fehérvár, szinte mindent bevetettek, hogy ismét egalizáljanak, de hátsó alakzatunk nem adta meg magát. A hatodik percben jutottunk el először helyzetig, de Kärmeniemi próbálkozása nem jelentett igazi veszélyt a hazai kapura. A nyolcadik perc végén Pozsár kapott két percet gáncsolásért, így ismét beszorultunk a saját harmadunkba. Az egész szezonban remekül működő emberhátrányos védekezésünk ezúttal is nagyszerűen teljesített, a Titánok az utolsó másodpercekig szinte felállni sem tudtak a mi harmadunkban. A játékrész feléhez közeledve gyakorlatilag felváltva követték egymást a helyzetek, de a kapusoknak sehogy sem találták meg az ellenszerét a csapatok. Öt perccel a vége előtt Tóth Richárd kapott egy újabb két perces kiállítást, amit tizennégy másodperc után ki is használtak a fehérváriak: Mihály találta meg végül azt a rést, ahol befért a korong Arany kapujába (5-5). Kezdett meleg lenni a helyzet, kinézett a hosszabbítás, a ráadásokkal kapcsolatban pedig idén nincsenek jó emlékeink, ha a Fehérvári Titánokról van szó... A zöld-fehérek éppen ezért a gól után ismét magasabb fokozatra kapcsoltak, így ezúttal a hazaiak szorultak be saját harmadukba. A nyomásnak ezúttal is meglett az eredménye: Pulli lövése még lejött Gyenesről, de Tóth Adriánnak sikerült begyötörnie (5-6). Az utolsó percben a hazaiak még lehozták a kapusukat, hátha hat mezőnyjátékossal sikerül hosszabbításra menteni a találkozót, de ez nem jött össze.

A Ferencváros egy fordulatos, utolsó pillanatig kiélezett találkozón végül 6-5-re győzte le a Fehérvári Titánokat az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokban, ismét megdobbant a Fradi-szív! Ez a Fradi-siker azt jelenti, hogy a pályaelőny ismét a címvédőnél van, ráadásul összesítésben is sikerült megfordítanunk a párharc állását, így 2-1-es előnyből várhatjuk a szombati, negyedik negyeddöntős mérkőzést, amelyet 17.30-kor játszunk, szintén Székesfehérváron.