Az utóbbi másfél évben szinte már hozzászoktunk ahhoz, hogy magyar bajnok és Erste Liga-címvédő férfi jégkorongosaink sorra döntik meg klubtörténelmünk eddig utánozhatatlan sikereit. Legutóbb csaknem napra pontosan egy hónappal ezelőtt, a dél-tiroli Rittenben jött össze. 19 év. Ennyi kellett ahhoz, hogy a Ferencváros ismét nemzetközi porondon bizonyíthasson. Csapatunk fennállása során most először mondhatta el magáról, hogy továbbjutást ünnepelhetett Európa második számú kupasorozatában, az IIHF Kontinentális Kupában. Fodor Szabolcs tanítványai hibátlan mérleggel vívták ki a legjobb nyolc közé kerülést, így novemberben a dániai Vojensbe utaztak, a sorozat harmadik körének E csoportjába.

Mint ismert, a Fradi elképesztő teljesítményt nyújtott a jóval magasabban jegyzett ligákból érkező házigazda dán, valamint brit és francia ellenfelek ellen, sőt, a KK 2017-es győztesét, a Nottingham Pantherst egy a szakosztály aranykönyvébe illő mérkőzésen rendes játékidőben le is győzte, így az utolsó meccsig maradt esélyes a négyes döntőbe kerülésre.

A csapat hétfő délután landolt a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, kedden pedig már edzésbe is állt, hiszen szerdán következik a Magyar Kupa negyeddöntőjének első mérkőzése, idegenben, az Újpest ellen. Két játékosunkat azonban ez előtt még arra kértük, értékelje az emlékezetes dániai hétvégét.

Csapatunk rutinos támadója, a nemrégiben 400. ligamérkőzését játszó Roczanov Dezső azt mondta, hogy a torna előtt valószínűleg az egész csapat kiegyezett volna a három ponttal, valamint a mutatott játékkal. Ellenben így utólag belegondolva, van hiányérzete. Emellett beszélt arról is, hogy milyen célokkal utazott ki a csapat az indulás előtt.

„A torna alapvető célkitűzése az volt, hogy jobb csapatként térjünk vissza, mint ahogy elmentünk. Azt hiszem, ezt maximálisan sikerült is teljesítenünk. Egy sokkal keményebb mezőnyben kellett helyt állnunk, ahol nem mi voltunk a csoport esélyesei. Az első összecsapáson kellett egy kis idő, amíg felvettük azt a tempót, azt a ritmust, ami ott kint várt ránk, de utána sikerült felpörögnünk.”

Természetesen nem mehettünk el szó nélkül a második, a Nottingham Panthers elleni összecsapás mellett, ahol a csapat hatalmasat küzdött, és végül 3-2-re legyőzte a csoport legnagyobb esélyesét, így joggal reménykedhetett az újabb bravúros továbbjutásban.

„Hatalmas skalpot sikerült begyűjtenünk, amihez elképesztő teljesítményt kellett nyújtanunk a jégen. A találkozó után elhittük, hogy sikerülhet a továbbjutás, ezért pedig mindenki mindent megtett.”

Támadónk mellett a válogatottban és a klubcsapatában is nagyszerű teljesítményt nyújtó, majd a tornán remekelő Arany Gergely is megszólalt:

„A lefújást követően elindult a matek, hogy hogyan is sikerülhetne a továbbjutás, de aztán gyorsan lehiggadtak a kedélyek, és mindenki csak a következő mérkőzésre koncentrált. A Nottingham elleni meccs volt ennek a tornának a fénypontja. Nem tudnék kiemelni egy embert, aki hozott volna valami pluszt, hiszen itt mindenki kiadott magából mindent a pályán, szívvel-lélekkel küzdöttünk.”

Szóba került az Amiens elleni összecsapás is, amelyet megelőzően joggal reménykedhettünk abban, hogy egy újabb bravúrgyőzelemmel sikerül kiharcolni a legjobb négy közé kerülést. Mint ismeretes, a franciák végül többek között két üreskapus gólnak köszönhetően, a játék képét nem tükrözően nagy különbségű, 5-1-es győzelmet arattak, így búcsúzni kényszerültünk a sorozattól.

„Az Amiens elleni meccs után nagyon csalódott, nagyon mérges voltam, hiszen nem csak én, de a csapat minden tagja szeretett volna továbbjutni a következő körbe. Azonban így visszagondolva az egészre, azt kell mondanom, hogy remekül helyt álltunk az egész torna folyamán” – folytatta Roczanov.

Arany Gergely azt mondta, hogy természetesen csalódottak voltak a meccs után, hiszen sportemberek lévén csak a győzelmet, vele pedig a továbbjutást tudták elképzelni lehetséges forgatókönyvként. A vereség ellenére azonban rendkívül büszke a csapatra, hiszen hatalmas teljesíményt nyújtottak mindhárom mérkőzésen, ahol egyáltálán nem ők voltak az esélyesek, így minden tiszteletet megérdemelnek.

Egy ilyen nagyszerű, és remek tempójú torna után aligha jöhettek haza a játékosok úgy, hogy valami ne maradt volna meg bennünk. Erre egyhangúan azt mondták, hogy az ott lévő csapatok sebessége volt az, ami leginkább megfogta őket, és ezt szeretnék átültetni a ligameccsekre is. Azt is hozzátették, hogy itt nekik kellett megugraniuk az ellenfél által diktált tempót, ellenben az Erste Ligában már ők azok, akik diktálnak, és mindent meg fognak tenni azért, hogy ez egyre jobb és jobb legyen.