Az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata a 2023/2024-es szezonban megszerezte története 31. magyar bajnoki címét, emellett bezsebelt a szezonban egy Szuperkupa-győzelmet, egy Magyar Kupa-bronzérmet és egy Erste Liga-ezüstérmet, így minden sorozatban, amelyben csapatunk elindult, sikerült a dobogón végezni, az OB I megnyerésével pedig a Fradi zsinórban hatodszor harcolta ki a jogot az IIHF Kontinentális Kupában való szereplésre, így a mieink 2024 őszén is kiléphetnek majd a nemzetközi porondra.

Csapatunk egy kiegyensúlyozott, remek játékkal, 2019 után ismét megnyert alapszakaszt követően, a DEAC és az SC Csíkszereda búcsúztatásával zsinórban harmadszor jutott be a magyar-erdélyi közös Erste Liga döntőjébe, ahol az előző két idényhez hasonlóan ismét erdélyi ellenféllel, a Corona Brassóval találkozott. A döntőt végül 4-0-s összesítéssel a Brassó nyerte, amely bezsebelte története első ligagyőzelmét, a mieink pedig zsinórban harmadszor is ezüsttel zárták a ligaszereplést.

De kanyarodjunk kicsit vissza az alapszakaszhoz! Az előző idényben az elmúlt években példátlan hullámvölgyet hozott a bajnokság első része a Ferencváros számára, ezen 2023 őszén feltétlenül sikerült túllépni, a magabiztos játékkal 4-0-ra megnyert idénynyitó Szuperkupa-döntő után az Erste Liga-szereplés is jól indult, a DEAC elleni budapesti 10-2-es sikert további győzelmek követték, a sokkal kiegyensúlyozottabb szereplés pedig végül alapszakaszgyőzelmet eredményezett. Az első fázis 36 meccséből 25-ször győztesen hagyták el a jeget a mieink, ebből három hosszabbításban és két szétlövésben szerzett győzelem mellett húsz rendes játékidős győzelmet könyvelhettünk el. 36 mérkőzésen 72 pontot szerezve az első helyről vághattunk neki a nyolcmeccses második fázisnak, ami összehasonlítva a 2022/23-as 60 ponttal, jól mutatja, hogy nem véletlenül lépett előre a csapat a tabella ötödik helyéről az elsőre egy idény alatt.

Erre a szezonra némileg változtatott a versenykiíráson az Erste Liga és a Magyar Jégkorong Szövetség, korábban sohasem látott rendszerben 44-re bővült az alapszakaszban lejátszandó meccsek száma. Az első fázis után az úgynevezett, azóta sokat emlegetett „kígyóelv” szerint osztották két részre a mezőnyt, az 5-5 csapat pedig még 1-1 teljes kört lejátszott saját csoportján belül, az eredményeket pedig hozzáadták az első 36 mérkőzésen elért számokhoz. A kígyóelv alapján a mieink a Gyergyói HK-val, az SC Csíkszeredával, a DEAC-cal és a Dunaújvárosi Acélbikákkal játszottak még 2-2 mérkőzést. Ami az alapszakasz első fázisát illeti, a GYHK-val egy túlórás mérkőzésünk sem akadt, az első fázisban pedig négyből háromszor legyőztük a címvédőt. Az évek óta hatalmas rivális Csíkszereda ellen a bajnokság elején rendkívül szoros meccseket játszottunk, végül két-két győzelem és vereség lett a mérleg az alapszakasz első fázisának végére, igaz, egy szétlövéses sikerünk miatt pontszámban négy kör után jobban állt egymás ellen a Sportklub. A DEAC-ot is az első négy meccsből háromszor sikerült legyőzni, egyszer ráadásul a már emlegetett tíz lőtt gólos meccsen, míg a DAB, amely ellen kisebb meglepetésre szezonbeli első vereségünket szenvedtük el idegenben, ezt követően szintén háromszor kapitulált a Fradi ellen.

Az alapszakasz második fázisában annak ellenére is stabilan teljesítettek a mieink, hogy az utolsó néhány mérkőzésnek már nem sok tétje maradt, a nem túl szerencsés lebonyolításból következően. Ennek ellenére a maximálisan megszerezhető 24 pontból így is 17-et bezsebelt az FTC-Telekom.

Az alapszakasz első és második fázisának összpontszámai alapján alakult ki az alapszakasz végleges sorrendje, csapatunk a 44 meccs során szerzett 89 ponttal zárt az élen. 25 rendes játékidős győzelmünk holtversenyben a legtöbb volt a mezőnyben, ehhez társult 5 ráadásos győzelem. A Tüskecsarnok igazi katlannak bizonyult a bajnokság első részében, a 22 hazai alapszakasz-meccs alapján a Ferencvárosé volt messze a legjobb hazai mérleg, 54 pontot szereztünk hazai pályán, 11-gyel többet, mint a hazai tabellán minket követő GYHK és Csíkszereda.

A jó alapszakasz-szerepléshez szükség volt természetesen a remek kapusteljesítményre is. A Fradit hat éve szolgáló Arany Gergelyre, az öt éve zöld-fehérben szereplő Nagy Kristófra és a saját utánpótlásunkból fellépő, még az U21-es csapatban is stabilan szereplő Földes Lászlóra pedig abszolút nem lehet panasz e téren. Első számú kapusunk, Arany Gergely összesen 39 alapszakasz-meccsre volt nevezve, amiből 28 alkalommal kezdett a vasak között. Ezen a 28 meccsen összesen 952 lövést kapott, amelyből 889-et hárított, és a kapusok között másoddiként zárt az alapszakaszban, 93,38% védési hatékonyságával. Nagy Kristóf, bár kevesebb lehetőséget kapott, hasonlóan jól teljesített, az alapszakaszban 19 alkalommal védte a Fradi kapuját, ez idő alatt 597 lövésből 556-ot védett ki, így, hasonlóan Aranyhoz, 93% feletti védési hatékonysággal zárt. Ha a két legtöbb meccsen szerephez jutó kapuspárokat vesszük alapul, a Fradié volt a liga legjobban teljesítő duója. Hozzájuk társul még harmadik számú kapusként Földes László, aki bár az alapszakaszban egyetlen meccsen védett, és akkor sem kímélte őt az ellenfél, fiatal hálóőrünk állta a sarat, és 32 lövésből 29-et megfogott. Ehhez társult egészen parádés beugrása a rájátszásban, a DEAC elleni negyeddöntő ötödik meccsén a hosszabb ideje hiányzó Arany után a bemelegítés során Nagy Kristóf is megsérült, így szinte minden előzetes rákészülés nélkül Földes került a kapuba, és pályafutása első felnőtt rájátszás-mérkőzésén rögtön shutouttal zárt, amivel a Fradi le is zárta a párharcot, és továbbjutott az elődöntőbe.

A rájátszásra is maradtak változtatások a versenykiírásban a mögöttünk hagyott idényre. Az elmúlt években a negyeddöntő párosításai választással alakultak ki, ezúttal viszont az alapszakaszban elért helyezések határozták meg a párharcokat a negyed- és az elődöntőben. Az alapszakaszgyőztes FTC-Telekom így a nyolcadik helyen zárt DEAC-cal került össze, először azóta, hogy 2019 tavaszán, a történelmi Erste Liga-győzelemmel zárult idényben az elődöntőben söpréssel búcsúztattuk az akkor a ligában ezen a néven első szezonjukat töltő debrecenieket.

A párharc során zömében a papírforma érvényesült, hiszen egymás után hármat nyert a Fradi, bár azt meg kell hagyni, hogy nem adta könnyen magát a DEAC, szorosan tudták tartani a meccseket, hiába volt rendre minimum 10 kapura lövéssel kevesebbje meccsenként a debrecenieknek, helyzetkihasználásban jobbak voltak, helyzeteiket 20,14%-ban tudták kihasználni, míg a Fradi csupán lövéseinek 13,65%-át tudta gólra váltani. Ezek persze csalóka számok, hiszen az is benne van, hogy sokkal többet lőttünk kapura, vagyis lövésekben és helyzetek kialakításában domináltuk a mérkőzéseket, ennek eredménye az is, hogy pontosan 10 góllal lőttünk többet a párharc során (17-7).

Ahogy már említettük, a rájátszásra kényszerből átalakult a kapusaink felállása, ugyanis a Gyergyó elleni utolsó alapszakasz-meccsen Arany Gergely megsérült, a teljes felépülés érdekében pedig kihagyta a negyeddöntőt. A feladat tehát Nagy Kristófra és Földes Lászlóra hárult, Földes a már említett ötödik meccsen shutouttal ugrott be, míg Nagy Kristóf az első négy meccsen 93,64%-os hatékonysággal tette le a névjegyét, 110 lövésből 103-at hárítva.

A DEAC legyőzésével, valamint azzal, hogy a másik három negyeddöntő mindegyikéből erdélyi csapat jutott tovább a négy közé, újabb mérföldkőhöz érkeztünk. A ligában legtovább jutó magyarországi együttesként ugyanis csapatunk folytatta a sorozatot, és zsinórban hatodszor, összességében pedig 31. alkalommal hódította el a magyar bajnoki címet. Talán sokan bíztak benne, hogy a liga elődöntője lehet akár egy klasszikus magyar bajnoki döntő is – micsoda élmény volt hétmeccses párharcot idegenben behúzva elhódítani a történelmi 30. bajnoki címet 2023 tavaszán -, ám végül egy végletekig kiélezett párharc során a Csíkszereda búcsúztatta a BJA HC-t, így ezúttal ez elmaradt. Sőt, korábban ilyen felállásban még nem dőlt el az OB I aranyérmének sorsa, eddig mindig legalább két magyarországi együttes ott volt a legjobb négy között azóta, hogy az Erste Ligába integrálva dől el a magyar bajnoki cím sorsa.

A rekordbajnoki pozíciónkat megerősítő 31. magyar bajnoki cím megszerzésével egy egyéni csúcsot is ünnepelhettünk, ugyanis Tóth Adrián megszerezte pályafutása 13. magyar bajnoki aranyát, amivel a vonatkozó örökrangsorban megelőzte a tavaly utolért Palkovics Krisztiánt, és innentől kezdve ő a teljes magyar jégkorongtörténet legtöbbszörös magyar bajnoka. Külön öröm, hogy a címek közel felét, összesen hatot Fradi-mezben ért el az Erste Liga örökrangsoraiban is rendkívül előkelő helyen álló támadó.

Az elődöntőben az SC Csíkszereda együttese várt a mieinkre. Az elmúlt éveket figyelembe véve hosszúra nyúlik a két csapat rivalizálása, amely 2019 tavaszán, az egymás ellen vívott Erste Liga-fináléban kezdődött, és azóta igencsak kiéleződött, a jégen a csapatok között, és a lelátón a szurkolótáborok között is. Egyértelműen a liga két meghatározó csapatáról van szó az elmúlt éveket figyelve, a 2018/19-es idény óta a Fradi négyszer, a Sportklub háromszor döntőzött, valamint ott van a 2020-as, a koronavírus-járvány miatt félbeszakadt rájátszás is, amelyben a két csapatot megosztott ligagyőztesnek hirdették ki, emellett a Fradi három ezüstön túl 2019-ben diadalmaskodott, míg a Csíkszereda 2021-ben és 2022-ben nyerte a finálét. Ezekben az években több parázs, nagy vihart kavart esemény tarkította a két csapat közös történetét a jégen és azon kívül egyaránt, ráadásul egy felpaprikázott Csíkszereda érkezett az elődöntőbe, hiszen az egész szezonjuk viharosan alakult. A minden, az MJSZ által szervezett versenysorozatban eltiltott vezetőedző, Kevin Constantine alkalmazásával komoly konfliktusba kerültek a szövetséggel és a ligával is, de volt itt játékos jogosulatlan szerepeltetése miatt kialakult ügy, légiósok furcsa körülmények között, ki nem fizetett bérekre hivatkozva való távozása, és a Sportklub által egyébként megnyert, de játékvezetői műhiba miatt óvott, végül újrajátszott negyeddöntős mérkőzés is. A Fradi-Csíkszereda elődöntő is parázs módon alakult, a budapesti ötödik, és a csíkszeredai hatodik mérkőzésen is vettek el videózás után gólokat a szeredaiaktól, míg hasonló körülmények között adtak is meg találatokat a Ferencvárosnak. A vonatkozó, érvényben lévő IIHF szabályok szerint a döntések utólagos vizsgálat alapján is jogosnak bizonyultak, azonban a csíki „népharag”, megtámogatva néhány nyilatkozattal és újságcikkel, ezt nem fogadta el. Olyat talán már minden hokikedvelő látott, hogy egy mesterhármast követően sapkák repülnek a jégre, vagy éppen egy győztes mérkőzés után, rendkívül szimpatikus hokis szokásként, jutalomcsokikat dobnak be a játékosoknak. Az azonban rendkívül ritka eset bármilyen sportágban, hogy egy vitatott játékvezetői ítélet után, legyen szó bármily kiélezett helyzetről is, komplett nézőtéri székek landoljanak a jégen. A megengedhetetlen viselkedés végül nem fizetődött ki, a Ferencváros két meccset is idegenben nyerve 4-2-re megnyerte a párharcot, és bejutott az Erste Liga fináléjába, zsinórban harmadszor.

A csata parázs volt, nem csak a lelátón és a médiában, de a jégen is, amit jól mutat, hogy a felek 28 illetve 22 kisbüntetést, és egy tízperces kiállítást szedtek össze a hat meccs során. A kapunkba visszatérő Arany Gergelynek elévülhetetlen érdemei vannak a sikerben, 94,65%-os hatékonysággal védett a hat rendkívül kiélezett rangadón, 187 lövésből 177-et hárított. 216 lövésünkkel ezt a párharcot is domináltuk, ezekből 17 gólt szereztünk.

Ligatörténelmi döntő következett, hiszen az alapszakaszt megnyerő Ferencváros és az alapszakasz-második Corona Brassó korábban még nem találkoztak a fináléban, igaz, mindkét csapat játszott már döntőt. A mieink nyertek is már Erste Ligát, a Corona viszont első sikerére készült a 2014-ben az Érsekújvár, és a 2021-ben a Csíkszereda ellen elvesztett finálét követően. A döntő mérkőzésein aztán, leszámítva az első meccs első harmadát, amelynek végén 3-0-ra vezetett a Fradi, dominált a talán az egész mezőny legrutinosabb, legértékesebb légiós sorait felvonultató Brassó, és imponáló magabiztossággal szerezték meg történetük első Erste Liga bajnoki címét sérülésektől tizedelt, és a Csíkszereda elleni, az említett okokból fizikálisan és mentálisan egyaránt rendkívül megterhelő elődöntőbe kissé belefáradt csapatunk ellen. A Corona győzelmének jogosságához a két csapat döntő előtti erőviszonyait megnézve nem fér kétség, még akkor sem, ha az alapszakasz után a Fradi háza táján azért talán többre számítottak – a söprés azért fájó pont marad a mieinknek.

Lehetett rá számítani, hogy a speciális egységek sok szerepet kapnak majd, hiszen mindkét döntős csapat alapvetően fizikális hokit játszik, ennek ellenére a döntő nem hozott kiemelkedően sok kiállítást, a csapatok igyekeztek fegyelmezetten játszani, és a játékvezetők is playoff-üzemmódban engedték folyni a játékot. Ezúttal már a kapusmágia sem segíthetett a mieinken, Aranyt most nem segítette olyan nagy mértékben a szorosan záró védekezés, mint korábban, így 147 lövésből 16-ot is góllal zártak a brassóiak, míg a Fradi 111 próbálkozásból csak hatszor tudta bevenni Alex Dubeau kapuját. Jól mutatja a döntő viszonyait, hogy ez volt az első olyan párharc idén, amiben lövések számában nem dominált a Ferencváros.

A szezon statisztikáit böngészve érdemes megemlíteni a speciális játékot, amire az előző idény nem túl jó emberelőnyös mutatói után lehetett számítani, hogy a Fodor Szabolcs vezette szakmai stáb nagy hangsúlyt fektet majd. Ennek köszönhető, hogy idén az emberelőnyös játékunk az alapszakaszban kiemelkedően a leghatékonyabb volt, és az egész idényt nézve pedig a harmadik helyen zártunk, 25,82%-os hatékonysággal, 182 emberelőnyből 47-et zártunk góllal. Emberhátrányos védekezésünk ugyan nem volt a számok alapján kiemelkedő, ám egy fontos mutatóban így is jól muzsikáltak: a Fradi szerezte a szezonban a legtöbb emberhátrányos gólt. A teljes idényben nyolc gólunk született szimpla emberhátrányban, a hab a tortán pedig, ki ne emlékezne rá, Adam Brady kettős emberhátrányban lőtt gólja volt a Csíkszereda elleni elődöntő során.

Ha már gólok, csapatunk 168-szor talált be az ellenfelek hálójába az alapszakasz során, amit még 40-nel egészítettünk ki a playoff 15 meccse során. A szezonban jégre lépő ferencvárosi mezőnyjátékosok közül egy kivételével mindenkinek sikerült legalább egyszer betalálnia, és voltak igazán kiemelkedő pontgyárosok is. Az alapszakasz házi pontkirálya Adam Brady lett, aki 43 meccsen 26 gólt és 30 asszisztot jegyzett, ezzel a negyedik helyen zárta a liga kanadai táblázatát. Rajta kívül is többen termeltek pont per meccs átlag közelében vagy felette, Aku Kestilä 19+19, Nagy Gergő 33 meccsen 14+22, Kulmala Rasmus 18+17, Nolan La Porte 11+23, a liga harmadik legeredményesebb védőjeként Jake Crespi 9+24, míg Turbucz Martin 9+21 pontig jutott. Gólok tekintetében Bradyn kívül öten is átlépték a tízes határt az alapszakaszban, La Porte 11, Němec és Nagy Gergő 14, Kulmala 18, Kestilä pedig 19 gólt lőtt az alapszakasz során, de nem sokkal maradt el tőlük Turbucz Martin, aki 43 meccsen kilencszer talált be, illetve Jake Crespi, aki szintén kilenc gólt szorgoskodott össze 33 meccsen.

A rájátszásban szépen eloszlottak légiósok és hazai játékosok között a gólok és a gólpasszok is. A negyeddöntő során pontok tekintetében kiemelkedően játszott a csíkiak csatára, David Levin, gólokat nézve viszont Nolan La Porte is ott van az élmezőnyben a maga négy találatával és hat pontjával, ha pedig a házi pontlistát nézzük, akkor kiemelendő a 2+2 pontot szerző Kestilä és az egyaránt három pontot szerző Németh, Nagy Gergő, Turbucz, Seregély, Němec, Hrabal és Brady is. Érdekesség, hogy a DEAC elleni párharc során az alapszakasz pontkirálya, Adam Brady nem szerzett gólt, ezt viszont a Csíkszereda ellen orvosolta, akkor 3+3 ponttal zárta a hat meccset, lőtt kettős emberhátrányos gólt is, és ő zárta le a hatodik meccset és vele a párharcot a hosszabbításban a csíkszeredai pokolban. Aku Kestilä is hat ponttal zárta az elődöntőt, míg Crespi és a rájátszásban brillírozó La Porte 4, Németh Attila, Nagy Gergő és Hrabal 3 pontig jutottak. A nem túl jól sikerült döntőben a teljes playoffban 14 pontig jutó Kestilä 4-et tett hozzá, míg a rájátszást 13-mal záró La Porte 3 pontig jutott. A teljes szezont nézve Adam Brady 66, Aku Kestilä 52 ponttal voltak csapatunk legeredményesebb játékosai a rájátszással együtt 59 bajnoki mérkőzésre nyúló idény során.

Egyvalamiben azonban sikerült végül finn támadónknak felülmúlni csapatunk házi pontkirályát, méghozzá a lejátszott meccsek tekintetében. Az FTC-Telekomot két éve erősítő finn támadó ugyanis egyetlen meccset sem hagyott ki a szezon során, 59-ből 59 alkalommal öltött felszerelést és segítette a csapatot ponterős játékkal.