A magyar férfi jégkorongmezőny nyári átigazolási időszakának egyik legnagyobb szenzációjaként jelentette be az FTC-Telekom Jégkorong szakosztály, hogy szerződést kötött a korábban a világ legrangosabb ligájában, az észak-amerikai NHL-ben több mint 200 mérkőzésen szerepelt, később a legerősebb európai ligákban játszott kanadai Keaton Ellerby érkezését. A 2007-es drafton az első kör 10. helyén kiválasztott védő a Ferencvárosba érkezésekor kisebb sérüléssel bajlódott, a szeptember 25-ei debreceni szezonnyitón még nem is lépett jégre, majd a csapaton két hullámban végigvonuló koronavírus-járvány sem segítette abban, hogy visszanyerje legjobb formáját. Ennek ellenére rengeteg energiát fektetett abba, hogy megfeleljen a vele kapcsolatos elvárásoknak, a kemény munka pedig kifizetődött: már a szombati, Titánok elleni győri mérkőzésen is remekül játszott, kedden a listavezető MAC HKB Újbuda ellen pedig a hosszabbításban ő szerezte a győzelmet jelentő gólt.

Keaton Ellerbyt első ferencvárosi gólja után a Fradiban töltött első másfél hónapjáról, eddigi tapasztalatairól és budapesti életéről kérdeztük.

- Először is gratulálunk pályafutásod első Fradi-góljához! Az első találat egy új csapatban mindig fontos pillanat, különösen, ha győztes gólról van szó. Ez a találat is adhat neked egy lökést?
- Rendkívüli érzés volt gólt szerezni! Nagyon sokat vártam erre a pillanatra, de megérte, hiszen egy szurkolói szemmel remek meccset döntöttem el vele a hosszabbításban, ez különleges! Az elmúlt hónapok nem voltak a legkönnyebbek számomra, amihez a mögöttünk hagyott néhány hétben tapasztaltak csak rátettek egy lapáttal, de igen, talán ez egy olyan pillanat volt, ami elindít a helyes irányba.

- A tervezettnél kissé hosszabbra nyúló sérülésből kellett visszatérned, de az elmúlt néhány mérkőzésen egyre jobban játszottál. Hogy érzed, kezded visszanyerni az eredeti formádat?
- Nagyon kellemetlen térdsérülésen vagyok túl, valóban nem számoltam azzal, hogy ennyi ideig tart majd a rehabilitációm. De a Fradinál is nagyon jó kezekbe kerültem, sokat segítettek abban, hogy újra a jégen lehessek. Ezt pedig igyekszem a lehető legjobb játékkal meghálálni. Már sokkal jobban érzem magam, és kijelenthetem, hogy mérkőzésről mérkőzésre közelebb kerülök a száz százalékos formámhoz. Mire a legnagyobb szükség lesz rá, el fogom érni!

- A koronavírus-járvány alaposan megnehezítette a Ferencváros és az egész liga dolgát az elmúlt hónapokban, a csapat még október közepén is idény eleji formában volt kénytelen szerepelni. Az elmúlt két meccsen viszont már lehetett látni néhány olyan pillanatot, ami megmutatta, mire is képes az együttes valójában. Hol tartotok csapatszinten a csúcsformához képest?
- Igen, ez az év az egész világ számára kaotikus az ismert helyzet miatt, nem csak a jégkorongéletet forgatta fel fenekestül a járvány. Az intézkedések önmagukban megnehezítik egy sportoló, egy csapat életét, kizökkentenek a megszokott, fontos napi rutinból. A mi csapatunknak az elmúlt hónap még ezen túl is nehéz volt, lényegében egyetlen olyan edzés sem akadt, amin a teljes keret teljes intenzitással tudott volna dolgozni. De most már mindenki visszatért, és szépen lassan el tudtuk kezdeni azt a munkát, amit eredetileg augusztus végére-szeptember elejére ütemeztünk. Kétségkívül nehéz, hogy sokkal kevesebb időnk van olyan dolgokra, amiket normál esetben lett volna időnk finomítani, de így is úgy érzem, hogy olyan küzdős, gyors csapat leszünk idén is, amelyik ellen nagyon nehéz játszani. Rengeteg potenciál van még bennünk, ami fokozatosan ki is fog jönni. Ha minden a terv szerint alakul, ez is egy remek év lesz!

- Soha nem könnyű új országba, új városba költözni. Most már több mint egy hónapja Magyarországon jégkorongozol, mik az eddigi benyomásaid a ligával, az ellenfelekkel, a szurkolókkal, a hangulattal kapcsolatban?
- Egy nagyon jó, tempós, küzdős, hajtós ligába érkeztem! Ugyan a koronavírus-járvány a legtöbb csapatot érintette, ezért mindenki messze van a top formájától, de a játék sebessége és a színvonal már most remek. A szurkolók is nagyon jó hangulatot teremtenek, bízom benne, hogy ahogy élesedik a küzdelem, még a mostaninál is nagyobb létszámban buzdítanak majd minket a lelátón, nagy szükségünk van rájuk! De eddig elégedett vagyok, jó helyre kerültem!

- És mi a helyzet az edzéseken, mérkőzéseken kívüli hétköznapokkal? Hogy tetszik Budapest, és a magyarországi élet?
- A feleségemmel már eddig is imádtuk járni a világot, és minél alaposabban megismerni minél több új helyet. Szinte beleszerettünk Budapestbe, egészen gyönyörű város, és az is tetszik, hogy rengeteg mindent lehet megnézni és csinálni! A járványhelyzet egyelőre sajnos korlátozza a lehetőségeket ezen a téren is, de azért igyekszünk kihozni belőle, amit lehet, és azt hiszem, már most a kedvenc helyünk Európában! Tényleg imádjuk!

Boldizsár Márton