Magyar bajnok férfi jégkorongcsapatunk péntek este a szezon első „igazi” idegenbeli mérkőzésén Debrecenben is összességében magabiztos, 4-1-es győzelmet aratott, így zsinórban öt veretlenül megvívott találkozóval a háta mögött várta a DVTK Jegesmedvék elleni vasárnap délutáni összecsapást, immáron újra hazai jégen, a Tüskecsarnokban. A Fradi ráadásul péntek esti sikerével a tabella élére ugrott, így minden előjel szerint magabiztosan készülhetett az első miskolciak elleni ligameccsre 2018 januárja óta – a Jegesmedvék együttese ugyanis az elmúlt három idényét a szlovák Extraligában töltötte.

A Ferencváros kapujában ezúttal Nagy Kristóf kezdett, a sérüléssel bajlódó Pavuk Attila pedig továbbra sem volt bevethető állapotban, így Tóth Gergő maradt a harmadik sor tagja, ahová visszatért Hajós Roland is, a negyedik sort pedig Galántai Richárd egészítette ki, míg a fiatal Komáromy Botond ezúttal 13. támadóként lett nevezve a meccskeretbe.

Lendületes játékkal kezdődött a mérkőzés, a miskolciak igyekeztek már mélyen, a támadó harmadban letámadni a mieink játékosait és megnehezíteni a gyors korongkihozatalt. Ez a lendületük kissé alábbhagyott, amikor a Fradi csapatkapitánya, Nagy Gergő a 4. percben egyedül indult meg egy koronggal, és egy remek csel után higgadtan helyezte azt Duschek kapujába, megajándékozva saját magát 32. születésnapja alkalmából egy vezető góllal. (1-0) A gyors gól meghozta a mieink támadó kedvét, és gyors egymásutánban több lehetőségünk is volt az előny növelésére, a legnagyobb talán Hajós előtt adódott, aki Tóth Adrián középről jövő remek passzát a bal oldalon berobbanva nem váltotta végül gólra. A 9. percben Tóth Gergő vesztette el a korongot a támadó harmadban, és a kelleténél nagyobb elánnal próbálta visszaszerezni, kiállítás lett a vége. Ezúttal is remekül működött az idén nagyon összeállt hátrányos speciális játékunk, a DVTK nem tudott nyomást helyezni a kapunkra, sőt, egy korongszerzéssel Nagy Gergő és Farkas Simon léptek ki ketten, végül utóbbi próbálkozását fogta Duschek, így bár nem lett meg a szezon hatodik hátrányos gólja, kiegészültünk. Egyenlő létszámban is volt nagy lehetőségünk, a rendkívül motiváltan játszó Nagy Gergő szép cselekkel húzott a kapu felé, majd balról visszatette a korongot az érkező Bohunickynek, aki a keresztvasat találta telibe. Összességében a mieink dominálták a játékot, de a miskolciak lendületes kontrái is komoly veszélyeket rejtettek magukban, Nagy Kristófnak többször kellett résen lennie. Második számú kapusunk viszont, ahogy korábban eddig a szezonban, ezúttal is magabiztosan tette a dolgát, így egygólos előnnyel mehettünk szünetre.

Egy kicsit visszafogottabb tempóban kezdődött a második játékrész, mint az első, sem a mieink nem támadtak akkora lendülettel, sem a miskolci kontrák nem jöttek olyan ütemben, mint korábban. A 26. perc elején megjött az első hazai emberelőny is, miután Walker magas botja találta arcon Bohunickyt, aki a fejét fogva korcsolyázott le a jégről, de szerencsére folytatni tudta a játékot. Hiába az idén a tavalyihoz képest nagyot fejlődő emberelőnyös játék, ezúttal bár felállni hamar fel tudtunk az ellenfél harmadában, nagy nyomást nem helyeztünk Duschek kapujára, és a miskolciak védekezése is jól működött, így kiegészültek. Sőt, a jégre visszatérő Walker a semleges harmadban elcsípett egy keresztpasszt, és egy az egyben húzhatott a kapunkra, Nagy Kristóf azonban megnyerte a párbajt. A játékrész felénél egyre nagyobb nyomást helyezett a kapunkra a DVTK, sőt, egy saját harmadban eladott korong után óriási helyzetbe kerültek, a megpattanó korongot azonban a jobb oldali kapuvas állította meg, utána pedig sikerült takarítani, így elmaradt az egyenlítés. Hosszú percekig nem volt játékmegszakítás, izgalmas oda-vissza játék zajlott a jégen, mindkét oldalon veszélyes lövésekkel, aminek a végén Tóth Gergő találta magát egyedül szemben Duschekkel, de telibe lőtte a miskolci kapust. A harmad utolsó 5-6 percében a DVTK teljesen átvette az irányítást, és nyomás alatt tartotta a harmadunkat, de csapatunk ezúttal is megcsillogtatta azon erényeit, amit már Debrecenben is láthattunk. Nem szokványos, hogy az ellenfél nyomjon a Fradi meccsén, és a mieinknek a védekezésre és a kapusteljesítményre kelljen támaszkodnia, de ezúttal is működött ez is, így maradt a második harmad után is az egygólos előnyünk.

A harmadik harmad elején folyamatosan érkeztek a miskolci támadások. A nyomás pedig góllá érett, igaz, ehhez kellett egy egyéni hiba. A saját kapunk mögül adtuk el a korongot a harmadunk közepén, erre Galajda lecsapott és köszönte az ajándék passzt és kiegyenlített. A vendégek lendületben maradtak, de sikerült sebességet váltanunk és visszavertük a támadásaikat, sőt, több ígéretes helyzetet is kidolgoztunk. A Fradi nyomása az 50. perc végére pedig újabb góllá érett, amikor Kóger indult meg a jobb széles, mindenki arra várt, hogy kapura tör, ehelyett egy finom passzal Tamminent hozta nagy helyzetbe, finn játékosunk pedig a kapus kicselezése után bevágta a második, mint később kiderült a győztes ferencvárosi gólt.

A hajrában még jónéhány kiállítást kiszórtak a játékvezetők mindkét oldalon. Előbb Szabad akaszkodott össze Tóth Adriánnal a kispadunk előterében, utóbbi a jégre került, majd Boros érkezett elégtételt venni. A miskolci játékos kétszer két percet, míg Tóth és Boros két-két percet kapott, majd egy perccel később a szintén egymás ellen szabálytalankodó Kóger és Walker is csatlakoztak társaikhoz a büntetőpadon. Négy a négy ellen, majd az utolsó percben a kapusukat is lehozva sem tudtak a miskolciak túljárni a fradisták eszén, Elgestal az utolsó másodpercekben centerből a kapunk mellé húzta a korongot, így 2-1-re nyertünk. Ezzel elképesztő izgalmak után szereztük meg sorozatban a hatodik sikerünket az Erste Ligában, és megtartottuk vezető helyünket a tabella élén.

Ez volt sokáig az utolsó hazai mérkőzés, ugyanis a jövő héten a csapat elutazik a szezon első erdélyi túrájára, majd jön október 22-e és 24-e között a Tüskecsarnokban az IIHF Kontinentális Kupa, amire már kaphatóak a belépők.