Azt már a keddi ötödik mérkőzés előtt tudtuk, hogy egészen biztosan történelmi tettre lesz szüksége a Ferencváros férfi jégkorongcsapatának ahhoz, hogy a 2020/21-es idényben kiharcolja a döntőbe jutást. A nagy rivális Sportklub Csíkszereda elleni elődöntő első megnyert meccse után ugyanis a Fradi zsinórban három vereséget szenvedett, így a kiesés szélére sodródott. Zsinórban három vereség után zsinórban három győzelmet aratni már önmagában véve is nagy bravúr lett volna, ám ha hozzávesszük, hogy az Erste Liga története során még egyetlen csapat sem fordított meg nem csak 0-3-ról, de 1-3-ról sem négymeccses párharcot, máris érthetővé válik a történelmi távlat.

Aki azonban testközelből végigkövette az FTC-Telekom elmúlt közel három szezonját, pontosan tudja, hogy ez a csapat szeret történelmi távlatokban gondolkodni, és évtizedek óta elmaradt, vagy korábban soha nem látott tetteket végrehajtani. Ennek megfelelően be is húztuk az ötödik meccset kedden a Tüskecsarnokban, méghozzá úgy, hogy a harmadik harmad kezdetekor még ellenfelünk vezetett, így lényegében húsz percre voltunk a búcsútól. Ennek ellenére meglett a siker, így elutazhattunk Csíkszeredába a hatodik mérkőzésre, amelyen az egyenlítésért és a mindent eldöntő hetedik meccs kiharcolásáért léptünk jégre csütörtök este.

Ami a sorainkat illeti, nem volt változás a keddihez képest, ami viszont a mérkőzés első két percében történt, az elég nehezen magyarázható. Alighogy elhoztuk ugyanis a kezdő korongbedobást, a saját harmadunkban Ellerby nemes egyszerűséggel Tousignantnak adta a korongot, aki kihagyhatatlan helyzetbe hozta John Anthony Combst a kapu előtt, ő pedig, igazolva kiváló formáját, elfektette Aranyt és élt is a lehetőséggel. (1-0) Azonnal támadásba lendültünk a 25 másodperc alatt kapott gól után, de hogy fokozzuk a hidegzuhany-érzést, eladtuk a korongot egy teljes csapatos letámadás közben, minek következtében Tousignant és Combs léptek ki, és utóbbi ezúttal Arany alatt csúsztatta el a korongot. (2-0) Két perc alatt két gólt ajándékoztunk a Sportklubnak, és ekkor be kell vallani, igen távolinak tűnt a döntőbe jutás lehetősége… Az 5. percben közelebb zárkózhattunk volna, miután Kuljas adott el egy felszabadításnak szánt korongot a saját harmada határán, amivel három az egyben indulhattunk, de Hajós nem tudta befejezni az akciót, Szamankov parádés vetődéssel ért át a hosszú oldalra. A 7. percben aztán szerencsére amilyen hirtelen adtuk a két gólt ajándékba az ellenfélnek, olyan váratlanul szépítettünk. Kóger lőtt egyet laposan, ütemtelenül a jobb oldalról, a korong pedig pont úgy pattant, hogy becsapta Szamankovot, és a kapuba csúszott. (2-1) A 13. percben Gecse Hugó vitte a jégre a palánknál Pavukot, így a mérkőzés első emberelőnye a miénk volt. A fór első felében megvoltak a lehetőségeink, a gól viszont nem jött össze, ezután pedig magabiztosan kivédekezte a második percet a Csíkszereda. Az utolsó két percben mindkét oldalon eshetett volna gól, Taratuhin nem tudta átpréselni Aranyon a korongot, majd Kulmala találta magát egy az egyben Szamankovval, de utóbbi nyerte a párharcot, végül Tousignant távoli lövése pattant vissza a feladó elé, másodszorra pedig jóval veszélyesebb volt, de Arany ismét nagyot védett.

A második játékrész egy szerencsétlen csapatbüntetéssel indult, elcseréltük magunkat. Sőt, egy perccel később Versteeg is szabálytalankodott, a kettős emberelőnyt pedig könyörtelenül kihasználta a Sportklub, Ty Wishart bombázott a kapunkba, miután kimozgatták a védekezésünket. (3-1) Több mint egy percig szimpla előnyben támadhatott ezután is a hazai együttes, ezt már viszont sikerült kivédekezni. Egyenlő létszámnál is tovább növelhette volna előnyét a Csíkszereda, három az egyben törhettek kapura, végül Salló lövésébe az utolsó pillanatban kotort bele a visszazáró Kulmala, de ezek nem a mi perceink voltak. Szerencsére megráztuk magunkat, és elkezdtünk támadni, sokáig azonban meddő volt a fölényünk. A 30. percben a lendületből érkező Tóth Gergely bombája a vas tövét találta el, majd egy hosszú indítás után balról Pavuk emelt a kapu elé, Versteeg beleszúrásánál pedig bravúrral védett Szamankov. A 36. percben Farkas Simon ugrott ki egyedül, visszahúzták, így kaptunk mi is egy emberelőnyt. Sokáig úgy tűnt, egy távoli Németh-lövés lesz a legveszélyesebb momentumunk előnyben, ám az utolsó másodpercekre sikerült felállni, és Tóth Adrián közelről a kapuba passzírozta a korongot. (3-2) Rendkívül fontos találat volt, ezzel megmaradt a reális esélyünk a meccs megfordítására az utolsó harmadban.

Rögtön a játékrész elején Pavuk lövése után Sági előtt tátongott teljesen üresen a kapu a kipattanónál, fiatal támadónk azonban eltörte a lövést, így a korong lassan csúszott a gólvonal irányába, és úgy tűnt, Szamankovnak és egy védőnek sikerül tisztáznia. A következő játékmegszakításnál rendkívül hosszú videózás következett, de mivel végül nem találtak egyértelmű, perdöntő felvételt, helyben hagyták a jégen hozott ítéletet. A 46. percben viszont már semmi nem mentette meg az egyenlítésünktől ellenfelünket, Somogyi juttatott a kapuba egy újabb kipattanót Kärmeniemi kintről ellőtt korongja után. (3-3) Fokozódtak az izgalmak, pattanásig feszültek az idegek, és mindkét oldalon érződött, hogy nagyon feszesen próbálnak meg játszani a csapatok, talpalatnyi helyet sem engedve a másiknak. Egy picit a mieink tudtak többet támadni, a nagy egyenlítés és a négysorozás miatt és érthető volt a nagyobb lendületünk. Előbb Somogyi kapott az 54. percben Kóger és Nagy Gergő összjátéka után utóbbitól ziccerpasszt, de sajnos fölé vágta, majd Kulmala robbant be, lövését pedig Szamankov védte bravúrral. Négy és fél perccel a vége előtt Nagy Gergő késett el Taratuhinnal szemben, emberelőnybe került a Sportklub, de hősiesen sikerült ezt is kivédekeznünk. Másfél perccel a vége előtt Tóth Adrián ütőjében maradt a rendes játékidős győzelem, aki álompasszt kapott a bal oldalon Németh Attilától, ám Szamankov ismét hatalmasat védett. Jöhetett a hosszabbítás, és vele a pokoli izgalmak…

Mindössze 14 másodperc alatt megnyerhettük volna a hosszabbítást, Ellerby szólózott végig a korongbedobás után a megszerzett koronggal a teljes pályán, majd nagy passzt adott Hajósnak, aki kihagyta az óriási lehetőséget. Nem sokkal később már a túloldalon volt riadalom, egy korong, bár senki nem látta, átcsúszott Arany alatt, és perdült a gólvonalunk felé, szerencsére a mieink eszméltek hamarabb, és tisztáztak. A 65. percben Becze borította fel Aranyt egy támadás végén, elsőre úgy nézett ki, kiállítják a Sportklub közönségkedvencét, végül megúszta az esetet a hazai csapat. Kulmala ment el lendületből, remek passzt tett vissza Nagy Gergőnek, aki már el is fektette Szamankovot, de a kapus valahogy ezt is ki tudta tornázni végül. A túloldalon az ellentámadásból Wishart tette kapura a korongot, Arany is bravúrt mutatott be, majd két újabb gyors védéssel tartotta meccsben a mieinket. A következő percek az idegtépő oda-vissza játékról szóltak, bármelyik pillanatban mindkét oldalon eldőlhetett volna a találkozó. Végül a 73. percben sajnos az ellenfélnek jött ki jobban a lépés, Papp Szabolcs lőtt távolról egy korongot a kapunk elé, a berobbanó Gyenyisz Kuljas pedig lezárta a mérkőzést, és ezzel a párharcot is. (4-3)

Győzelmével a Sportklub Csíkszereda megszerezte a továbbjutáshoz szükséges negyedik győzelmet, és 4-2-es összesítéssel bejutott az Erste Liga döntőjébe, míg az eddig megosztott címvédő Ferencváros az elődöntőben búcsúzott.

Öröm az ürömben, hogy néhány perccel csapatunk vereségét és Erste Liga-búcsúját követően a DEAC csapata is kikapott a hatodik meccsen a Brassó ellen és búcsúzott a ligától. Az idei kiírás értelmében pedig ha az utolsó versenyben lévő magyarországi székhelyű csapatok ugyanabban a körben fejezik be szereplésüket az Erste Ligában, úgy az OB I aranyérméről, vagyis a magyar bajnoki címről az alapszakaszban megszerzett helyezés dönt. Mivel a mieink a második, a DEAC pedig a negyedik helyen végzett az első 36 meccset követően, így a mai este bár kurta-furcsa, keserédes módon, de

a Ferencváros megszerezte a klub történetének 28. magyar bajnoki címét.

A szezonnak viszont még várhatóan nincs vége, bár hivatalos információ még nincs, úgy néz ki, április közepén-végén négy csapat részvételével a Magyar Jégkorong Szövetség megrendezi a Magyar Kupa négyes döntőjét, a részletek egyelőre ismeretlenek.