A bajnoki címet 22 év szünet után visszahódító, Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk a 2019/20-as idényben sem adott alább az előző szezonban elért szintből, és már október közepén újabb történelmi tettet hajtott végre. A nemzetközi porondra 19 év elteltével visszatérő hokisaink ugyanis abszolút bravúrszámba menő hőstettet végrehajtva megnyerték a második számú európai kupasorozat, az IIHF Kontinentális Kupa második fordulójának D csoportját a dél-tiroli Rittenben, ezzel bejutottak a legjobb nyolc közé, és a klubtörténelemben először sikerült kiharcolniuk a továbbjutást egy csoportból a sorozat 1997-es fennállása óta.

Hogy miért is a magyar jégkorong komoly hőstettei közé sorolható eredmény az októberi ritteni siker, amelyre az európai jégkorongos közvélemény is felkapta a fejét, és amelyet a Fradi TV stábja is testközelből követett végig, az IDE KATTINTVA elolvasható. Ez azonban már a múlt, és nyakunkon az újabb kihívás. A legjobb nyolc között ugyanis a harmadik forduló E csoportjában a dániai Vojensben a házigazda Sonderjyske, valamint a brit Nottingham Panthers és a francia Amiens Gothiques vár Fodor Szabolcs együttesére. Ezek a csapatok az európai hokinak még eggyel magasabb polcáról valóak, mint az októberi ellenfelek, ennek megfelelően a november 15-e és 17-e között, a hétvégén lejátszandó három mérkőzéses minitornára úgy kell tekinteni, mint egy ajándékra, élvezni kell minden egyes pillanatát, kitenni a jégre a maximumot, aztán kiderül, ez ebben a mezőnyben mire lesz elég, hol is tart a Fradi és az Erste Liga jelenleg Európához képest.

Kis magyar Kontinentális Kupa-történelem – ez a továbbjutás is történelmi csoda volna

Veszítenivalónk lényegében nincsen, még akkor sem, ha ezúttal nem csak a csoport első, de a második helyezettje is továbbjut a januári négyes döntőbe, amellyel már az európai klubhoki krémjéhez lehet csatlakozni. Ez ugyanis annyira nem könnyű feladat, hogy magyar csapatnak önerőből még egyszer sem sikerült megugrania – az Alba Volán 2005 és 2007 között ugyan ott volt a Kontinentális Kupa négyes döntőjében, ám akkor rendezőként automatikusan helyet kaptak a fináléban. A legközelebb ehhez a csodához a DVTK Jegesmedvék akkor éppen háromszoros Erste Liga-címvédő csapata állt 2017 novemberében - akkor a harmadik kör egyik csoportját rendezték épp Rittenben –, ám hiába a két hosszabbításos győzelem és az egy vereség, négy pontjuk csupán a harmadik, nem továbbjutó helyhez volt elegendő. (Érdekesség, hogy abban a csapatban egyébként ott volt mostani játékosaink közül Anssi Rantanen, Rasmus Kulmala, Pavuk Attila, Tóth Adrián és Tóth Gergő is, de a csapat tagja volt Hajós Roland is).

Ez előtt a Dunaújváros jutott el a Kontinentális Kupa harmadik körébe még 2013-ban, amikor a hazai rendezésű csoport megnyerése után éppen Vojensbe látogattak. Sőt, első meccsükön a házigazda SonderjyskE-t le is győzték – ezzel az eredménnyel most a Fradi is több, mint elégedett lehetne péntek este… A folytatás már közel sem sikerült ilyen jól, a későbbi végső győztes Stavanger kilencet lőtt a DAB-nak, a fehérorosz Nyeman Grodno pedig 3-1-re verte az Acélbikákat, akik így nem jutottak a négyes döntőbe. Érdekesség, hogy ennek a csapatnak is a tagja volt Pavuk Attila.

2011-ben szintén a DAB volt ott a sorozat harmadik körében a dániai Herningben, ám hiába nyert két meccset is, ez csak a második helyre volt elég a csoportban, akkoriban pedig csak a csoportelső jutott tovább a négyes döntőbe. Ebben a csapatban is találunk játékost a jelenlegi keretünkből, Hegyi Ádámot. 2008-ban is a DAB volt ott a finálé előtti utolsó körben, szintén Hegyi Ádámmal a soraiban, ám a bolzanói csoportból a házigazda jutott tovább, az Acélbikák pont nélkül zártak. Ennél korábbra nem érdemes visszamenni a sorozat történetében, hiszen a korábbi években némileg más volt a lebonyolítás, és a magyar csapatok csatlakozásának rendje.

A dán oroszlán, a brit párduc és a francia ördög

Ahogy azt már a cikk elején említettük, az európai jégkorong még eggyel magasabb polcáról való ellenfelek ellen kellene végrehajtania a Fradinak a magyar hoki történetében is páratlan csodát, a négyes döntőbe önerőből való bejutást. De melyek is ezek az ellenfelek?

Elsőként rögtön itt is a házigazda, a SonderjyskE. A dán együttes jelenlegi formájában 2004 óta működik (elődei korábban szerepeltek már Vojensben, sőt, bajnokságot is nyertek), a labdarúgással, kézilabdával és jégkoronggal foglalkozó mammutegyesület az elődök győzelmeit is beleszámolva összesen kilenc alkalommal volt dán bajnok. A csapat a 2014-es és a 2015-ös bajnoki cím révén ott lehetett a legújabb kori Bajnokok Ligája mezőnyében is. 2019 tavaszán második helyen végeztek a dán bajnokságban, így indulhattak a Kontinentális Kupában, amelyben egyébként 2011-ben bronzérmet szereztek a négyes döntőben. Otthonuk, a mostani tornának is otthont adó Fros Arena egy 5000 férőhelyes, minden igényt kielégítő, modern csarnok, amelyet 2010-ben kapott a csapat. Érdekes, hogy az arénának otthont adó falu, Vojens lakosságszáma a nyolcezret sem éri el, a csarnok átlagnézőszáma 2-3 ezer fő. A hazaiak egyébként a mostani hétvégére is várnak ennyi szurkolót, a kiváló hangulat tehát egészen biztosan garantált. A Fradi ráadásul a dánokkal játszik először, péntek este, „főműsoridőben” – izgalmas lesz!

A Sonderjyske jelenlegi keretében találhatóak finn, amerikai és kanadai légiósok is, a legnagyobb név az a MacGregor Sharp, aki az Anaheim Ducks színeiben nyolc NHL-mérkőzésen is pályára lépett, mielőtt Európába érkezett volna, ahol folyamatosan topklubokban szerepelt. Edzőjük, a kanadai-olasz Mario Simioni korábban az AHL-ig, és az olasz válogatottal A csoportos világbajnokságon való szereplésig vitte.

Érdekesség, hogy a daniasport.hu nevű portál terjedelmes anyagot közölt a Kontinentális Kupáról, amelyben megszólaltatták a SonderjyskE sportigazgatóját, Kim Lykkesov-t, valamint a vezetőedzőt is. „Az igazat megvallva nem igazán ismerjük őket. Mi mindig tiszteljük az ellenfelünket, nem lesz ez most sem másként, hiszen ellenfelünk megnyerte a nyolcaddöntős csoportot, ami nem kis teljesítmény volt. (…) Izgalmas mérkőzés lesz, bár ahogy említettem, nem sok mindent tudtunk a magyar jégkorongról. Előzetesen annyi információnk van ,hogy ellenfelünk gyors, és támadó felfogásban játszik, így azt gondolom érdemes lesz megtekinteni a mérkőzést” – mondta a Fradiról a sportigazgató, míg a vezetőedző is azt emelte ki, néhány videón kívül nem igazán van információja a mieinkről.

A dán és a magyar együttest összeköti egy játékos: Anssi Rantanen. Rutinos védőnk 2013/14-ben és 2015/16-ban is játszott a SonderjyskE színeiben, dán bajnok lett a csapattal.

Szombati ellenfelünk, a brit Nottingham Panthers nem kevésbé komoly csapat, mint a házigazda. A brit jégkorong fejlődését a válogatottjukon keresztül a magyarok is a saját bőrükön tapasztalhatták a 2018-as budapesti Divízió I/A világbajnokságon, ahol a szigetországiak a magyarok elleni, mindent eldöntő utolsó mérkőzésen 15 másodperccel a vége előtt kiharcolták az A csoportba jutást, hatalmas meglepetésre, és a magyarok kárára… Ami a klubhokijukat illeti, a legmagasabb szinten edződnek, az idei Bajnokok Ligájában két csapattal is ott vannak. Az alapszakaszban második Cardiff Devils mellett ugyanis (a brit csapatok hagyományosan az alapszakasz alapján kvalifikálják magukat a nemzetközi kupába, a szokásoktól eltérően) a Kontinentális Kupa címvédőjeként kvalifikáló, ám visszalépő kazah csapat helyére a KK egy évvel ezelőtti ezüstérmese, a Belfast Giants lépett, akik egyébként megnyerték az alapszakaszt és a rájátszást is. A Nottingham Panthers a bajnokság mindkét szakaszában harmadik helyen zárt. A klubot 1946-ban alapították, összesen négy ligagyőzelme van, és öt bajnoki címe. Története során 16 játékosát választották be a brit hoki Hírességek Csarnokába, és 34 játékosa volt brit válogatott. A csapat nagyon népszerű, ahogy maga a jégkorong is a királyságban – Európa hetedik leglátogatottabb bajnoksága a brit Elite Ice Hockey League, 2842-es átlagnézőszámmal. A Panthers azonban ennél jóval népszerűbb, 5720-as hazai átlagnézőszáma a 38. helyre elegendő az egész kontinenst nézve! Dániába is rengeteg brit szurkolót várnak, akik folyamatosan buzdítani fogják az övéiket.

A Panthers keretében a brit mellett amerikai és kanadai játékosok dominálnak, akik közül a legtöbben komoly AHL-rutinnal rendelkeznek, de Brett Bulmer és John Rheault az NHL-ben is szerepelt. Újdonsült vezetőedzőjük, Tim Wallace játékosként szintén komoly NHL-rutint szerzett.

A nottinghamiek hivatalos honlapja is foglalkozik a Fradival, „Ismerjük meg a Ferencvárosi TC-t” címmel, amelyben (egy 2017-es képpel illusztrálva) röviden bemutatják csapatunkat. Leírják, hogy az 1928-as alapítású Fradi hol játssza mérkőzéseit, hogyan áll jelenleg a nemzetközi Erste Ligában. Bemutatják vezetőedzőnket, keretünkből pedig kiemelik Nagy Gergőt, Tóth Adriánt és Brett Switzert.

Ha eddig nem mértük volna fel, milyen kaliberű ellenfelek is várnak ránk a hétvégén, akkor vessünk egy pillantást a vasárnapi kihívásra, a francia Amiens Gothiques-ra. Az együttest 1967-ben alapították, és 1982 óta játszik a legmagasabb osztályban hazájában. Kétszer nyert bajnokságot, utoljára 2004-ben, emellett ötször volt döntős. Az elmúlt évtizedben nem jutott fináléba, ám 2019-ben megnyerte a Francia Kupát, ezzel visszatérhetett az európai porondra, ahol korábban ötször járt már – 1998-ban és 2000-ben még a már megszűnt Európai Bajnokok Kupájában, majd 1999-ben, 2004-ben és 2005-ben a Kontinentális Kupában. Érdekes, hogy a Fradihoz hasonlóan az Amiens sem élte még túl korábban a második kört, és a mieinkkel ellentétben ezt a pályán idén sem tették meg. A zöld asztalnál annál inkább, hiszen eredetileg rendezőként csatlakoztak volna a mezőnyhöz, ám a nyári budapesti kupakonferencián bejelentették, a francia szövetségnek nem alkalmas az októberi időpont. Az idén eredetileg a harmadik körbe sorolt Ritten sietett a segítségükre, és elvállalta, hogy már a második körben kezd, házigazdaként – pechjére, ugyanis a Fradi kiejtette, míg az Amiens így jelenleg is versenyben van…

A franciák keretében a hazai játékosok mellett kilenc kanadai, egy amerikai, egy svéd és két finn játékos található. Vezetőedzőjük, Mario Richer is kanadai. Bár harmadik helyen állnak a francia bajnokságban, és kétségtelenül bombaerős ellenfél, talán ők az előzetes erőviszonyok alapján a leginkább „foghatóak”.

A fentieket végigolvasva egyértelmű, hogy nem a Ferencváros a torna esélyese. Éppen ezért, nem is eredménykényszer alatt kell játszani a hétvégén, hanem az utolsó másodpercig Fradi-szívvel küzdeni – ha ez meglesz, már elégedetten utazhatunk haza, bármi is legyen a végeredmény. Azért azt halkan, nagyon halkan tegyük hozzá: egy hőstettet már végrehajtott a csapat idén. Miért ne férne bele még egy kis előkarácsonyi csoda?