Fiúk, írjatok történelmet! Ez volt a felütése az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata csütörtök esti mérkőzésének. Ez a találkozó ugyanis több volt, mint egy mérkőzés – a csapat megkezdte az Erste Liga 2018/19-es idényének rájátszását. A négy győzelemig tartó negyeddöntős párharcra a középszakasz győzteseként a Fodor Szabolcs vezette szakmai stáb választhatott először ellenfelet az 5-8. helyezettek közül, a választás pedig a Vienna Capitals II-re esett. A bécsiek farmcsapata komoly fejlődésen ment keresztül az előző, bemutatkozó idényükhöz képest, ezt jól mutatja, hogy a tizenegy csapatos liga alapszakaszát a 9. helyen zárták, a középszakaszban pedig éltek a második eséllyel, és kiharcolták a Fehérvár és a Gyergyó mögött a 8., még rájátszást érő helyet. Ennek ellenére a mieink bizonyultak a párharc egyértelmű esélyesének, még akkor is, ha ahogy a bevezetőben pedzegettük, történelmi tett lenne a továbbjutás, hiszen a Fradi a MOL Liga 2008 óta íródó történetében még soha nem élte túl a rájátszás első körét.

A bécsiek EBEL-keretében négy játékos van, aki jégre lépett az Erste Liga alap- és középszakaszának legalább 30%-án, így lejátszhat a negyeddöntőre, közülük egyedül az 1997-es születésű Lucas Birnbaum volt jelen a pesterzsébeti első összecsapáson. A bécsiek így sem érkeztek rossz kerettel, annak ellenére, hogy az osztrákok legendája, a 38 éves, az Erste Liga keretbe elküldött Philippe Lakos nem volt nevezve. A mieinknél Boros Dániel továbbra sem volt játékra kész, örömteli volt látni viszont, hogy a középszakaszban lábközépcsont-törést szenvedő Tóth Richárd visszatérhetett a csapatba.

A mieink léptek fel támadóbban a találkozó elejétől kezdve, de az az első pillanattól kezdve érződött, hogy ezúttal nem lesz sétagalopp legyőzni a Capitalst – erre persze nem is számított senki egy rájátszás mérkőzésen. Több jó lövésünk is volt, Switzer, majd Nagy Gergő révén, a bécsiek viszont remekül, szorosan védekeztek, igyekeztek megakadályozni a villámgyors akcióinkat, és már a saját harmadunkban megkezdték sokszor a letámadást. Emellett kapusuk, Tschrepitsch is remekül fogott. A vendégek erejéből még egy-egy veszélyes kontrára is futotta, Aranynak többször is résen kellett lennie. A lendületünk a 8. perc elejéig tartott, amikor egy visszakorcsolyázás közben Switzer vállal ütközött ellenfelével – a játékvezetők kései ütközést láttak, és kiküldték két percre kanadai támadónkat, ennél talán azért egy kicsit több keménységnek kellene beleférnie egy playoff-mérkőzésen… A bécsiek fel is tudtak állni, ám igazi veszélyt nem teremtettek, magabiztosan védekeztük ki a hátrányt. Sőt, a 11. percben a vezetés is megvolt, Rafaj gyönyörűen játszotta Switzer korongját Tóth Adrián elé, aki nem hibázta el a lehetőséget. A gól újra meghozta a mieink kedvét, fokoztuk a tempót, sőt, Posch magas botja miatt a 17. percben emberelőnyben is játszhattunk, de egyelőre nem jött össze az újabb gól, így a szünetig maradt az egygólos vezetésünk. (1-0)

A második játékrészre nem változott a meccs képe, többet birtokoltuk a korongot, és igyekeztünk fölényt kialakítani, de a bécsiek fiatal, jól korcsolyázó játékosai folyamatosan ott loholtak a mieink nyakában, nagyon kevés idő és terület maradt a játékra. Amikor el tudtunk menni lendületből, akkor tudtunk igazán veszélyesek lenni, így tett Roczanov is a bal szélen, lövése kipattant a vendégek kapusáról, majd Rafaj ismétlését is bravúrral fogta Tschrepitsch. Bravúrból kijutott a túloldalon is, a 23. percben kiszórták Rantanent két percre, a fórt pedig lövésig játszotta a Capitals, Arany azonban hatalmasat védett. A 29. percben megérkezett a megnyugtató második gól, Pavuk indította Wallst, az alapszakasz házi pontkirálya, így a playoffban aranysisakban játszó kanadai támadónk pedig szépen oldotta meg a bécsi kapussal szemben a helyzetet. Nem sokkal később négy a négy ellen maradtak a felek a jégen, Bauer botfogását ugyanis Pavuk néhány maflás kiosztásával torolta meg, így durva játékért ő is mehetett a büntetőpadra. Komolyabb esemény nélkül kiegészültek a felek, és a harmad hátralévő része is viszonylag eseménytelenül csorgott le. Meg kell hagyni, bár kontrolláltuk a mérkőzést, azért a második játékrész második felében látottaknál egy kicsit nagyobb tempó elkél majd a folytatásban, de azért a legfontosabb mutatóban, a gólok számában szerencsére sikerült tovább növelnünk a különbséget. (2-0)

Érezhették a mieink, hogy hiába a biztos vezetés, rá kell tenni egy lapáttal, mert a záró harmadra beszorították a kicsit talán el is fáradó ellenfelünket. Kapura lövések és helyzetek számában már az első két játékrészben is domináltunk, de a harmadik harmadban a bécsiek csupán elvétve jutottak el a harmadunkba is. A lövéseink is kezdtek élesebbek lenni, a 33. percben Tschrepitschnek egymás után három bravúrt is be kellett mutatnia Nagy Gergő és Walls próbálkozásainál, és az ütközéseink is keményebbek lettek, amit a bécsiek nem is vettek túl jó néven, és elkezdték megtorolni - gyors egymásutánban Pavuk, majd Rafaj is közel kerültek egy bunyóhoz, amikből végül a játékvezetők közbelépésére nem lett semmi. Posch viszont kapott egy két percet bottal akasztásért, így emberelőnyben próbálkozhattunk. Fel is álltunk, jött is a távoli Perrier-bomba, és a Tschrepitsch-védés, ami után a bécsi védők kicsit túl hevesen akarták megvédeni kapusukat - "természetesen" Pavuk és Rafaj kerültek ismét bunyóközelbe Saarival, de a zebrák ezúttal is időben érkeztek, a közönség nagy bánatára. Nem csökkent a feszültség, Roczanov lőtt, a bécsi kapus ismét védett, majd Tóth Gergőt találták meg a kapu előtti darálóban. Érződött, hogy nem ér véget a mérkőzés bunyó nélkül, sőt, most már a bécsi fiatalok kifejezetten keresték a lehetőséget. Az 50. percben meg is érkezett a sansz, amíg a játékvezetők egy másik pár szétválasztásával voltak elfoglalva, addig a 2000-es születésű, 18. születésnapját tavaly decemberben ünneplő Armin Preiser ledobta a kesztyűt Pavukkal szemben a felezővonalnál. Rossz ötletnek bizonyult, úgy belenézett egy egyenesbe, hogy az egészségügyi személyzetnek kellett kezelésbe vennie a büntetőpadon, ahová 12-esünkkel együtt öt percre kiülni kényszerült a verekedés miatt. Lepergett a büntetés, visszatérhettek a felek a jégre, majd az 55. perc végén a Capitals még kapott egy emberelőnyt, Perriert állították ki. Két komolyabb lövés, és két Arany-védés volt a vendégfór eredménye, a hátralévő két perc pedig viszonylag csendesen lecsorgott - volna, ha a Fradi padja előtt nem gondolta volna úgy Patrik Kittinger, hogy érdemes beleállnia egy bunyóba Hegyi Ádámmal. Nos, jelentjük, nem volt érdemes, ugyanis néhány másodperc alatt ezt a párharcot is győztesen hoztuk le, így, mivel a hátralévő 50 másodperc most már tényleg nyugalomban eltelt, nem csak a mérkőzést, de a bunyókat is 2-0-ra nyerte meg a Ferencváros! Az utolsó perces esetnél Kittingerre 2 perc plusz végleges kiállítást osztottak ki a játékvezetők durva játékért és köpésért, így Schlögl is kiült letölteni a pluszbüntetést, míg Hegyi 5 perc plusz végleges fegyelmit kapott. A Bécs még lehozta kapusát, de az emberhátrány miatt így is öt az öt ellen játszották le a hátralévő másodperceket, eredménytelenül.

Többet talán nem is érdemes elemezni, még nagyon sok van hátra ugyanis a párharcból. Azért a tényt rögzítsük: a Ferencváros 2-0-ra legyőzte a Vienna Capitals II-t az Erste Liga negyeddöntő első mérkőzésén, ezzel 1-0-ra vezeti a négy győzelemig tartó párharcot. Folytatás pénteken, 18.00-tól, szintén Pesterzsébeten!

A mérkőzést követő sajtótájékoztató, Santeri Heiskanen és Fodor Szabolcs részvételével: