Dobogósok küzdelme: ezzel a jelzővel is illethettük volna ezt a találkozót, hiszen míg mieink a tabella második, a brassóiak a harmadik helyéről várták a péntek esti találkozót. A dolog pikantériája, hogy azonos pontszámmal álltak a tabellán, a Farkasok két mérkőzéssel többet játszva gyűjtöttek negyven pontot.

A mérkőzést megelőzően nem volt nehéz megmondani, hogy melyik csapat volt a kipihentebb, hiszen míg a Brassó a legutóbbi három mérkőzését rendre hazai pályán játszotta, addig mi elutaztunk Dániába, játszottunk három elképesztően nagy iramú összecsapást, majd hazajöttünk, és pihenés nélkül mentünk az újpesti kupaderbire, majd onnan rögvest Erdélybe.

Fodor Szabolcs Erdélybe utazó keretében nem volt ott Myles Fitzgerald és Jere Pulli sem. Kanadai támadónk még a Kontinentális Kupán szedett össze egy sérülést, míg finn védőnk a szerdai kupameccsre betegedett le.

A mieink kapujában az eddig megszokottól eltérően nem az utóbbi időben bravúrt bravúrra halmozó Arany Gergely kezdett, hanem az a Nagy Kristóf, aki az idei idényben már több alkalommal is bizonyította rátermettségét.

Ugyan a kezdő korongbedobást nekik sikerült elhozniuk, nagyon gyorsan nyomás alá helyeztük őket, így megvolt az első, majd rövid időn belül a második lövésünk is, de Tőke mindkétszer védeni tudott. A hazaiaknak sem kellett sok, még az első perc legvégén ők is eljutottak egy lövésig, de Nagy hárította azokat. Jött az újabb buli, amit sikerült is elhoznunk és egy kontrát is vezettünk, de Kulmala Tőkébe lőtte a korongot. Ezután kissé visszavettek a csapatok, inkább a mezőnyben gyűrték egymást, végül aztán ismét a hazaiak előtt adódott egy lehetőség, de Nagy Kristófnak ez csemege volt. Négy és fél perc után ismét a Brassó veszélyeztetett, amikor Tóth Gergely volt kissé könnyelmű a saját harmadunkban, de Nagy a helyén volt, és egy óriásit védett Bíró lövése után. Kér perccel később Kulmala lépett ki, az ő lövését azonban Tőke fogta. Az eddig látottak alapján mindkét kapus nagyon jó formában futott ki a jégre. Nyolc perc után jött az első emberhátrányunk: Karmeniemi kapott két percet gáncsolásért. Hiába a hazaiak előnye, mi veszélyeztettünk elsőként Jászai révén, de ezt még védeni tudta a hazai portás. Bő negyven másodperccel később Tóth Gergő továbbította a pakkot Kulmalának, aki egy az egyben mehetett, és ezúttal nem kegyelmezett (0-1). A harmad felén túllépve könnyen jöhetett volna a második is, amikor Pavuk húzta középre a korongot, Nagy Gergő ugyan beleért, de a kaput nem találta el. Egy perccel később jöttek a hazaiak és ami eddig nem ment be nekik, az most igen: Zsók passzát Labrecque értékesítette (1-1). Az egyenlítés után mi maradtunk támadásban, Tóth Gergely egy nagyon kemény löketet eresztett meg szemből, Tőke elsőre nem is tudta fogni, de Pavuk nem fért oda a lecsorgóhoz, így elmaradt az ismétlés. Tizennégy és fél perc elteltével a hazaiak újra megfogyatkoztak: ezúttal Fowlie kapott két percet akadályozásért. Egy percen belül sikerült nagyon veszélyes helyen megszerezniük a korongot, így Nagyra mehettek egy az egyben, de kapusunk parádésan állta a sarat. Valamivel több, mint két perccel a vége előtt Armstrong is kiállt, így a játékidő csaknem teljes egészében emberelőnyben támadhattunk, de nem sikerült bevenni a hazaiak kapuját, így 1-1-ről vártuk a folytatást.

A második harmad legelején ugyan még mi veszélyeztettünk, de nagyon gyorsan átvette az irányítást a Brassó. Előbb egy elpasszolt korong után kerülhettek volna helyeztbe, de náluk az utolsó átadásba csúszott hiba, így maradt a döntetlen. Két és fél perc után Kulmala került helyzetbe, de a lövése csak Tőkéig jutott. Az ezt követő három percben nagyon megizzadtunk, ugyanis három komoly helyzetet is sikerült kialakítania a Coronának, de Nagy mindannyiszor résen volt. Hét perc után megfogyatkoztunk, ugyanis Jászai állt ki két percre, így a hazaiak még veszedelmesebben támadtak. Sorra jöttek a hazai lövések, Nagy azonban áthatolhatatlan volt. Négy másodperccel az emberhátrányunk letelte előt azonban a hazaiak örühettek: ott az első lövés még megvolt Nagynak, de az ismétlést Fowlie valahogy átjuttatta a fiatal portáson, így már a Brassónál volt az előny (2-1). Ennek ellenére nem hagytak fel a próbálkozással, sőt, még nagyobb elánnal támadtak. A gól után kettő az egyben vezették Jászaira a pakkot, akit sikerült is átjátszaniuk, de a lövésük fölé szállt. Mi is megpróbáltunk válaszolni egy-egy helyzettel, egy-egy lövéssel. Előbb Karmeniemi lövésébe álltak bele, majd ismétlésbe is belevetődött egy önfeláldozó hazai védő. A harmad tizenkettedik percében Switzer nagyszerűen ugratta ki Kulmalát, aki ezúttal is csak Tőkét tudta tesztelni. Három perccel a játékrész vége előtt Péter egy hatalmas szólót nyomott le, két emberünket is átverte, de Nagy Kristófon nem tudott kifogni. Három perccel a vége előtt Hegyi lövése megpattant, Tőke erre még odaért, de a kipattanóra érkezett Tóth Renátó, aki kíméletlenül kihasználta a lehetőséget (2-2). Másfél perccel a vége előtt ismét emberelőnybe kerültünk: Brown kapott két percet szabálytalan testjátékért. Ugyan a hátralevő időben végig az ő harmadukban adogattunk, változás már nem történt, így 2-2-ről jött a folytatást.

A záró harmadot sokkal nagyobb elánnal kezdtük, hiszen az első fél percet egy áthúzódó kiállítás miatt emberelőnnyel indítottuk. Negyvenhárom másodperc elég volt az első helyzethez, amikor Tóth Gergő távolról kínálta meg Tőkét. Húsz másodperccel később már Molnár lőtt volna, de Tóth Gergely blokkolt. Pár pillanattal később ismét mi támadtunk, Roczanov éles szögből lőtt is, de Tőke ezt könnyedén fogta. A következő bő másfél-két percben folyamatosan adogattunk, a Brassó csak kereste a korongot, de ha sikerült is megkaparintaniuk, rögvest visszaszereztük. Négy és fél perc után Pavuk vette észre a hosszú oldalon üresen álló Nagy Gergőt, de mielőtt odaért volna a korong, egy védő odavetődve menteni tudott. Egy perccel később már örülhettünk, hiszen Kulmala passzát a nagyszerű formában játszó Tóth Richárd tessékelte a kapuba (2-3). Hiába az öröm, hihetetlen gyorsan jött a válasz a túloldalon, Rabbit egalizált (3-3). A következő három perceben egyértelműen mi domináltunk, a helyzeteink is megvoltak, hiszen előbb Sarcia és Roczanov veszélyeztetett, majd Tóth Renátó is próbálkozott, de vagy Tőke volt résen, vagy mi voltunk pontatlanok. A harmad felén túllépve Hegyi óriási passzt adott Kulmalának, de Tőke szerencsés napot fogott ki, és ezt is védeni tudta. A harmad további részében is mi uraltuk a játékot, a hazaiak nem igazán tudtak helyzetbe kerülni, de ha mégis, Nagy Kristóf megoldotta a feladatát. Egy perccel a vége előtt a Ferencváros kapusa bemutatta a meccs talán legnagyobb védését - Gliga ugratta ki csapattársát, ő pedig nagyszerű ütemben kimozdulva hárított, így 3-3 lett a rendes játékidő.

Jöhetett a három a három elleni hosszabbítás, ahol ugyancsak mi kezdtünk aktívabban és szinte minden lövésre odaért egy-egy védő. Két perccel a hosszabbítás vége előtt Nagynak is volt védeni valója, de mivel változás a továbbiakban nem történt, jöhettek a büntetők, ami maratoni hosszúságúra sikeredett, hiszen húsz büntetőt lőttek a csapatok. A mieinktől Kulmala, Nagy Gergő, Tóth Richárd, Switzer és Tóth Adrián álltak oda, míg hazai oldalon Rabbit, Tranca, Brown, Fowlie és Péter próbálkozhattak. Nagy Kristóf remekül helyt állt a hirtelen halálban, akárcsak a Brassónál Tőke, de végül a Corona örülhetett jobban.

A Ferencváros ugyan kétszer is megszerezte a vezetést a mérkőzésen, de a Brassónak mindannyiszor volt válasza és a hosszabbításban az ő idegeik bizonyultak jobbnak. Búslakodni azonban nincs idő, hiszen holnap máris jön a folytatás egy nem is akármilyen rangadóval, hiszen tavalyi döntős ellenfelünkkel, a Csíkszeredával kell megmérkőznünk.