A záróvizsga van előttünk - így fogalmazott vezetőedzőnk, a felnőttcsapat élén eltöltött első évében a Ferencvárost 19 év után ismét bajnoki döntőbe vezető Fodor Szabolcs az Erste Liga hivatalos honlapjának a Csíkszereda elleni, négy győzelemig tartó finálé első mérkőzése előtt.

És valóban - más idők jártak még 1997-ben, amikor utoljára bajnoki döntőt nyert a Fradi, vagy 2000-ben, amióta utoljára eljutott a végjátékig. Akkor még nem volt MOL/Erste Liga, csak OB I, az erdélyi, és néha felvidéki, esetleg román vagy szerb csapatok csatlakozásával kiegészülő regionális liga 2008-as elindulása óta pedig még a rájátszás első körét sem sikerült túlélni, egészen mostanáig. Most viszont, ha már itt voltunk, kihasználtuk a jól sikerült, megnyert alap- és középszakasz adta első kiemelést, és a pályaelőnyöket, és söpréssel jutottunk túl a Vienna Capitals II-n és a DEAC-on is. Ráadásul, amióta működik a liga, az OB I a ligába integrálva kerül kiírásra, a hazai csapatok MOL/Erste Liga meccsei egyben bajnokik is, így pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár a nagy, az igazi döntő még csak most kezdődött, a Fradi az utolsó versenyben lévő magyarországi együttesként már magyar bajnoknak mondhatja magát, története során 26. alkalommal. De hogy lesz-e Erste Liga-győztes is, ez volt a nagy kérdés, ehhez azonban a Sportklub Csíkszeredán kell négy győzelemig tartó szériában felülkerekedni.

A széria első mérkőzését rendezték kedd este Pesterzsébeten, ahol olyan dolog történt, amilyenben korábban még nem volt része a jégcsarnoknak, amióta a zöld-fehérek albérletéül szolgál: elővételben elkelt az összes belépő, így csordultig telt lelátók előtt kezdődött meg a szezon két legjobb csapatának első összecsapása.

Ahogy a korábbi pesterzsébeti Fradi-Sportklub meccseken, úgy megpróbáltak a mieink most is hamar dominálni, ez azonban nem jött össze, a liga egyik legerősebb légiós támadósorával megerősített csíkiak is remekül beleálltak a meccsbe, szorosan védekeztek, és egyetlen négyzetcentiméternyi helyet sem hagytak a ferencvárosi játékosoknak a kibontakozásra. Az látszott, hogy nem akarják elrohanni a meccset, sőt, inkább arra épül a taktikájuk, hogy hagyják a mieinket a hazai közönség előtt támadni, és a saját fegyverünket fordítják ellenünk a villámgyors, pontos kontrákkal. Ez sajnos be is jött nekik, a 6. percben egy ilyen végén szerzett vezetést Becze a vendégeknek, majd egy perccel később késleltetett emberelőnyből Valchar is egy hasonló akciót fejezett be - hidegzuhany, kettővel vezetett a Csíkszereda. Nagyon enyhén fogalmazunk, ha kijelentjük, hogy nem ilyen kezdésről álmodtunk, és kicsit nyögvenyelőssé is vált a mérkőzés, a Sportklub játékosai magabiztosan rombolták a kibontakozó akcióinkat. A 8. perc elején viszont Hegyi lőtt, az még kijött Lundströmről, a lecsorgót viszont Walls bekotorta a kapus lábvédői között - ilyen hosszú másodpercek talán még nem teltek el a szezonban, mint most, amíg a gólvonalon túlra került a korong... Elképesztően kellett ez a gól, nehéz helyzetből jöttünk vissza a mérkőzésbe. Ez akár gyorsan meg is törhetett volna, Perriert ugyanis kiszórták, emberelőnybe került a Sportklub, de fél percre rá Taratuhin akadályozott, így négy a négy ellen mehettek a felek. Ez nekünk hozhatott volna szerencsét, Nagy Gergő ugyanis egy gyönyörű szóló után közel járt az egyenlítéshez, Lundström azonban lábbal bravúrral védett. Sajnos ezután nem tudtunk döntő fölényt kiharcolni, a csíkiak játszották tovább a nagyon stabil, gyors kontrákra épülő játékukat, és az utolsó három percben a lerohanásokból két nagy helyzetük is volt. Előbb azonban Arany védett nagyot, majd Valchar lőtte mellé a ziccert, így maradt a vendégek egygólos vezetése az első szünetre. (1-2)

A második harmadra éreztük, hogy sebességet kell váltani, neki is rontottunk ellenfelünknek, és Roczanov Dezső remek lövésével már két perc elteltével egyenlítettünk! Sőt, kihasználva, hogy a Sportklub talán először a meccs során kissé megzavarodott, a 25. percben a vezetést is átvettük, Pavuk lőtt éles szögből nagyon szép gólt! Szinte hihetetlen módon nem tudtuk megbecsülni a vezetést, a vendégek megszerezték a buli után a korongot, Bíró Tamás pedig elrohant, és mindössze 12 másodperc elteltével egyenlített, Aranynak nem volt szerencséje. Sőt, pontosan egy perccel később Gecse lőtte meg a kék vonal közeléből a rövid sarkot, a korong pedig utat talált a hálóba. Hiába vigasztalták a rutinos társak Aranyt, és hiába védekeztük ki Pavuk kiállítását, a 28. percben jött egy újabb talán-talán védhető gól, 5-3-ra vezetett a Csíkszereda, Fodor Szabolcs pedig úgy döntött, kapust cserél. Pleszkánnak nagyon nem volt egyszerű dolga, régen állt éles mérkőzésen a kapuvasak között, most viszont rögtön az Erste Liga döntőjében kellett ismét bizonyítania - mikor is mutathatja meg, milyen fából is faragták, ha nem most! Rögtön meg is kapta a "bemelegítő" lövéseket, de hamar meccsbe került, és nagyokat védett. A túloldalon is adódott néhány lehetőség, ám vagy Lundström védett, vagy remek blokkokat kapott. A játékrész utolsó percében még kaptunk egy emberelőnyt, Bjelovot szórták ki akasztásért, és végre beleremegett a csarnok a "Hajrá, Fradiba", de nem sikerült a szépítés. Amennyire biztató volt a harmad első fele, annyira sikerült szinte néhány akció alatt "beleszaladni a késbe", de nem volt szabad összetörni, húsz perc több, mint elegendő idő két gólnyi hátrány ledolgozására. (3-5)

A záró harmad elejét áthúzódó emberelőnnyel kezdhettük, meg is próbáltuk megnyomni, azonban a legveszélyesebb lehetőség, Nagy Gergő távoli lövése kevéssel, de a hosszú sarok mellett csattant a palánkon. Közben a vendégeknek kicsit át kellett variálniuk a soraikat, kiderült ugyanis, hogy a második játékrészben egy ütközésnél vállsérülést szenvedett Fodor Csanád nem tudta folytatni a mérkőzést, a mentősök kíséretében hagyta el a csarnokot. Egyértelműen látszódott, hogy megpróbáljuk megragadni az utolsó esélyeket, és még az eddigieknél is nagyobb lendülettel álltunk bele a harmadba, sokkal többet volt a mieinknél a korong, az első öt percben a csíkiaknak mindössze néhány hamar elhaló kontrára futotta. Az átütő erő azonban valahogy továbbra is hiányzott a mai napon a mieink játékából, sőt, a saját dolgunkat is megnehezítettük: a nagy lendülettel érkező Pavuk fejjel beleállította hátulról a saját kapujába Farkas Tamást, és hiába állt meg azonnal és kért elnézést, megkapta érte a kiállítást. Legalább az emberhátrányos védekezésünk ezúttal is remekül működött, a Sportklub nem jutott nagy helyzethez, de nekik ez is elég volt, ugyanis újabb két perc telt el a harmadból, és már csak 13 perc volt hátra a mérkőzésből. Sőt, néhány másodperccel később következhetett az újabb vendégelőny, Rantanen ugyanis úgy tarolta le a kilépő Beczét, hogy a csíki közönségkedvenc ráadásul még Pleszkánra is kellemetlenül esett rá, újra öt a négy ellen kellett védekeznünk. Megint remekül védekeztünk, az emberhátrányos speciális játék továbbra is nagyon jól ment, majd fél perccel a hátrány lejárta előtt Valchar követett el kissé felesleges gáncsolást, jöhetett a négy a négy elleni játék, majd másfél perc emberelőny. Kulcspillanataihoz érkezett a mérkőzés, sikerült felállnunk a vendégek harmadában, ám az első távoli lövésünket Lundström lekapta. Kärmeniemi után Perrier is bombázott, sajnos mellé, majd kiütötték a harmadból a korongot, ezután pedig a vendégek kapusa kapott remek blokkot, végül sajnos lejárt a kiállítás, újra egyenlő létszámban mehettek a felek, és már csak 9 perc maradt a meccsből. A Sportklub elkezdte azt játszani, amit kell, igyekezett a korongszerzésekből minél több időt elöl tölteni, és már magasan, a felezővonalon túl széttördelni az akcióinkat. Sőt, egy eladott korong után újra a csíkiak találtak be, Becze tette Papp Szabolcs elé, aki élt a kínálkozó lehetőséggel, és eldöntötte a mérkőzést. Kevesebb mint öt perccel a vége előtt még úgy tűnt, felcsillan a remény, egy megpattanó korong ugyanis Lundström felett nagy ívben a csíki kapuba hullott, ám gyanús volt, hogy középen beleértek, és magas bot miatt videózás után érvénytelenítették is a találatot, maradt a 6-3-as vendégvezetés. Becsületünkre legyen mondva, 2:43-mal a vége előtt egy csíki harmadbeli bulinál, Taratuhin kiállítása után lehoztuk a kapust, és üres kapuval támadtunk emberelőnyben hat a négy ellen, sőt, még lövés is akadt, de Kärmeniemi két bombájából az egyik mellé ment, a másikat Lundström fogta. Ezután viszont Részegh Tamás 1:46-tal a vége előtt ellopta a korongot, végigszáguldott vele, és az üres kapuba helyezte, végleg lezárva ezzel a nyitott kérdéseket.

A Sportklub Csíkszereda ezzel 7-3-ra nyerte meg a párharc első mérkőzését, és elvette a Ferencváros pályaelőnyét. Ezzel megszakadt a rájátszás eleje óta tartó remek sorozatunk, elszenvedtük az első vereségünket az idei playoffban. Nagy baj azonban nincs, rögtön lehet javítani egy nappal később, szerdán 20.00-tól, szintén Pesterzsébeten.

A mérkőzést követő sajtótájékoztató Becze Tihamér és Fodor Szabolcs részvételével:

A mérkőzés összefoglalója: