Amint arról korábban beszámoltunk, két újabb névvel bővült az FTC-Telekom magyar bajnok, Erste Liga-győztes, valamint Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatának a 2020/21-es idényre készülő kerete, hiszen a csapat két kapusa, Arany Gergely és Nagy Kristóf is 2022-ig meghosszabbították az előző szezon végén lejáró szerződésüket.

Arany Gergely harmadik szezonjára készül zöld-fehérben. 2018 nyarán az akkor debütáló új vezetőedző, Fodor Szabolcs hívására érkezett a Fradiba az akkor Erste Liga-címvédő MAC Újbuda csapatától, és pályafutása során először első számú kapusként vetette bele magát az új kihívásba. A közös munkának meg lett a gyümölcse: a kiváló képességű hálóőr remek, stabil teljesítménnyel vette ki a részét a 22 év után visszahódított magyar bajnoki címnek, a klubtörténet első Erste Liga-sikerének, majd a legutóbbi idényben a címvédéseknek, a Kontinentális Kupa-menetelésnek és a szenzációs Magyar Kupa-sikernek is. Arany a válogatott stábjának az érdeklődését is felkeltette, bekerült a nemzeti csapatba is, tevékeny részt vállalt az olimpiai selejtezős továbbjutásból is.

A kapusunkkal készült interjúban szó esett az elmúlt két idényről, a Ferencvárosnál folyó munkáról, és a jövő terveiről is.

- Két évvel ezelőtt érkeztél a Ferencvároshoz, amikor Fodor Szabolcs irányításával új időszámítás kezdődött a jégkorong szakosztálynál. Te jól ismerhetted már korábban is a leendő edződet az előző klubotokból, ahol utánpótlás trénerként dolgozott, tisztában voltál a tervvel és az elvárásokkal. Visszatekintve két év távlatából, azt kaptad, amit előzetesen vártál?
- Valóban volt szerencsém már korábban utánpótlásszinten együtt dolgozni Szabolccsal, az ő hívására érkeztem ide is. Tudtam, hogy egy erős, stabil magyar maggal számol az öltözőben, és küzdős, szívvel-lélekkel hajtó csapatot készül építeni. Nos, ez szerintem tisztán látszik, de meg is erősíthetem, ez maradéktalanul sikerült. Remek keret és stáb jött össze, nagyon jó az összhang köztünk, és mindenki nagyon keményen dolgozik – ez az elsődleges kulcsa annak, hogy eddig eredményesek is tudtunk lenni.

- Ezek szerint nem kellett sokat gondolkodnod, amikor az idény végén lejáró szerződésed meghosszabbításáról esett szó…
- Nagyon örültem, amikor a vezetőség megkeresett ezzel a tervvel. Meg kell mondanom, nem is gondolkodtam más opcióban, nagyon jól érzem magam a Fradiban. Minden lehetőségem megvan a fejlődésre, a csapat is ideális, úgyhogy minden feltétel adott a további közös munkához.

- Ha már a fejlődésről esett szó… Nyertél már korábban is Erste Ligát a MAC színeiben, de a 2019-es, Ferencvárossal elért ligagyőzelmed volt az első, aminek első számú kapusként voltál a részese egy felnőtt csapatban. Ez mennyiben volt más élmény?
- Természetesen más volt. Minden győzelem különleges valamilyen szempontból, ezt az idei, rendkívüli körülmények között kihirdetett végeredményről is elmondhatjuk… A 2018-as az mégiscsak az első siker volt felnőtt pályafutásomban, de az nekem abszolút egy tanulóévnek számított. Egészen más ezt úgy elérni, hogy te vagy az, aki a meccsek 90 százalékát végigvéded. Elképesztő, felejthetetlen élmény volt.

- Az első ferencvárosi idényedben Pleszkán József személyében egy rutinos, idősebb váltótársad volt. Milyen volt vele a közös munka, mit tanultatok egymástól?
- Jocit is ismertem már korábban is, akkor is jó kapcsolatot ápoltunk, amit az együtt töltött egy év csak tovább javított. Vele is élveztem a közös munkát, folyamatosan motiváltuk, húztuk, dicsértük egymást, és segítettünk egymásnak, ahol kellett. Egyáltalán nem volt feszültség abból, hogy ki az első számú kapus, a sikereket is együtt értük el, jó munkakapcsolat volt.

- A második szezonban viszont merőben új helyzetbe kerültél, hiszen Nagy Kristóf személyében egy még fiatalabb kapus lett a társad, akinek az előző volt az első felnőtt idénye. Így fiatal korod ellenére te váltál a rutinosabb kapussá, akinek segítenie kell a másikat. Hogyan birkóztál meg ezzel a feladattal, hogy hirtelen még egy szempontból vezéregyéniséggé váltál?
- Valóban kicsit megváltozott a szereposztás, más volt egy újonc kapussal együtt dolgozni. Egy picit a mentorává is váltam Kikónak, próbáltam neki segíteni mindenben, és átadni azt, amit én láttam, észleltem. De tudni kell róla, hogy remek srác, aki rengeteget dolgozik azért, hogy előrébb jusson, és ezalatt az egy idény alatt is rengeteget fejlődött, ezt láthattuk több mérkőzésen is, amikor lehetőséget kapott. Úgyhogy elmondhatom, hogy várom már vele a közös munkát.

- Talán még annál is hamarabb megérkeztek a sikerek a ferencvárosi jégkorong életébe, ahogy arra a merészebb álmokban számítani lehetett. Van-e kedvenced az elmúlt két szezon eredményei közül, vagy olyan pillanat, amire egy kicsit a többinél is szívesebben emlékszel?
- Ahogy korábban is mondtam, minden győzelemnek megvan a maga szépsége. Az első közös idényünkben kicsit sötét ló voltunk a ligában, rajtunk kívül talán a legvégéig senki nem hitte el igazán komolyan, hogy odaérhetünk a csúcsra, pláne, amilyen magabiztosan meneteltünk a rájátszásban. Ez nagyon különleges élmény volt, átélhettük, ahogy 22 év után visszatért a legmagasabb szintre a ferencvárosi jégkorong. De feladat volt ezután is, hiszen ekkor pedig talán azzal kapcsolatban volt kétség az emberekben, hogy képesek leszünk-e ezt megismételni, hiszen tudjuk, hogy a címvédés mindig nehezebb feladat. De mi továbbra is hittünk magunkban, és ennek meg is lett az eredménye ismét. Remek élmény volt a Kontinentális Kupa, vagy a válogatottal az olimpiai selejtező is, de talán ha egyet ki kell emelnem, az a januári Magyar Kupa-siker. Ismét történelmet írtunk, ezúttal 25 szűk esztendőt zártunk le. Még most, néhány hónap távlatából is nehéz felfogni, hogy a papíron három legjobb magyar csapatot mind magunk mögé tudtuk utasítani.

- Tekintsünk egy kicsit előre! Az általad is említett kupasiker után sokan már azon gondolkodtak, hová van még feljebb a Ferencvárosnak a jelenlegi magyar mezőnyben. Ráadásul örök vita a honi jégkorongban, hogy mi lenne jobb, külföldi bajnokságok felé kacsintgatni, vagy a kint játszó magyar klubok hazatérésével egy nagyon erős magyar bázisú ligát építeni. A koronavírus okozta rendkívüli helyzet kicsit átírta ezeket a forgatókönyveket, te milyen szezonra számítasz, és milyen célok vannak előttetek?
- Valóban sokan sokféle álláspontot képviselnek a magyar klubhoki körül ebben a kérdésben. Egyre többen mondják azt, hogy jó lenne egy az összes hazai csapattal összehozott erős magyar bázisú liga, de ezt nem tisztem eldönteni. Most valóban nagyon képlékeny minden, és mi is csak külső szemlélőként, érdeklődve figyeljük, milyen csapatok ellen, milyen ligában is fogunk játszani az ősztől. Ami a célokat illeti, már átélhettük, hogy a címvédés valóban nehezebb feladat, mint megszerezni az adott címet, és most ráadásul eggyel több cím megvédése vár ránk feladatként. Ennek ellenére minden sorozatban, ahogy eddig is, ezúttal is szeretnénk kihozni magunkból a maximumot, a már korábban megismert megalkuvást nem tűrő, küzdős, szívvel-lélekkel végigharcolt meccsekkel, és ha ez így lesz, akkor remélhetőleg az eredmények sem maradnak el, és újra együtt ünnepelhetünk a szurkolóinkkal, hiszen a Fradi-drukkerek kitartó, minket mindenhová, még Európa másik szegletébe is elkísérő támogatása nélkül nem tarthatnánk itt! Reméljük, jövőre is velünk lesznek, és együtt élhetünk át újabb sikereket!