- Két évvel ezelőtti ferencvárosi bemutatkozó interjúdban azt mondtad a céljaidról, hogy szeretsz nagyot álmodni, és döntőt játszanál, valamint bajnoki címet ünnepelnél a Ferencvárossal. Nos, nyugodtan elmehetnél jósnak is, persze örülünk, hogy inkább még maradsz jégkorongozó… A lelked mélyén tényleg számítottál rá, hogy a sikerre több mint húsz éve váró csapattal ilyen hirtelen és hamar felérhettek a csúcsra?
- Őszintén, ha nem is vettem volna mérget az aranyéremre, de azt sejtettem, hogy ott leszünk a legjobbak között, a döntő közelében már az első idényben is. Előtte Miskolcon elég sikeres szezonjaim voltak, úgyhogy nagyjából képben voltam azzal, mi kell ebben a ligában egy sikeres együtteshez, és ezt tudva, valamint látva, hogy milyen csapattársaim lesznek, bátran úgy gondolhattam, hogy lesz esélyünk odaérni a végén. Szerencsére ez össze is jött.

- Sőt, ezeket a sikereket tartóssá tudtátok tenni, hiszen bár a járványhelyzet miatt nem a megszokott módon ért véget az előző idény, de az egyértelmű, hogy ezúttal is sikeresek voltatok. Pláne, ha hozzátesszük még a Kontinentális Kupa-menetelést, vagy a Magyar Kupa-sikert. Volt benned bármi kétely a folytatással kapcsolatban?
- Nyilvánvaló, hogy mivel nem vagyok még olyan idős, hogy ez ne történhessen meg, ezért ha egy olyan külföldi bajnokságból kaptam volna ajánlatot, ami szakmailag előrelépést jelenthetett volna, elképzelhető, hogy elgondolkodtam volna a váltáson. De azt nyugodtan kijelenthetem, hogy itthon semmiképpen nem szerettem volna váltani! Remekül éreztem magam az elmúlt két évben a Ferencvárosban, a sikerektől függetlenül is, de az eredmények sem hagytak semmilyen kívánnivalót maguk után. A srácokkal az öltözőben, és a szakmai stábbal és a menedzsmenttel is egy hullámhosszon voltunk, úgyhogy örülök, hogy ők sem gondolkodtak váltásban, és meg tudtunk egyezni a folytatásról. Magyarországon a jégkorongban jelenleg a legjobb helyen vagyok!

- Azt korábban is tudtuk rólad, hogy rendkívül ponterős játékos vagy, a támadásokban meglévő képességeidet pedig az elmúlt két évben a Fradiban is kamatoztattad, ahogy az már a puszta számokból is látszik. Elsősoros támadó vagy, fontos a szerepköröd a csapaton belül. A következő két idényre változik-e bármit a szerepköröd, volt-e szó ilyesmiről a vezetőedzővel?
- Nem beszéltünk még ilyesmiről, természetesen egy-egy sor összeállítása, vagy a taktikai, szakmai részletek azon is múlnak, milyen kerettel dolgozhat a szakmai stáb. De ahogy látszik, és ahogy többször is szó volt róla, egyértelműen az a cél, hogy a csapat jelentős része most is együtt maradjon. Ez pedig azt jelenti, hogy az én szerepköröm is hasonló lehet, mint amit az elmúlt két évben megszoktak tőlem a szurkolók. Nyilván a csapatban betöltött helyem függ a formámtól, a mutatott teljesítményemtől is, de úgy gondolom, abszolút támogatásra leltem az edzők részéről abban, hogy a lehető legjobbamat tudjam nyújtani. Fodor Szabolcs minden helyzetben megtalálja azt a szerepkört, amiben kamatoztathatom az erősségeimet a támadójátékban, a hatékony befejezésekben. Szerencsére szinte szabad kezet kaptam a játékomat illetően, amikor a jégen vagyok, és azt hiszem, ezt meg is tudtam hálálni. A következő két évben is azon leszek, hogy legalább ilyen teljesítményt nyújtsak.

- Van-e valami olyan képesség vagy tulajdonság, amiben az elmúlt két szezonban még tovább tudtál fejlődni a korábbi önmagadhoz képest? A ponterős játékod megmaradt, de a Ferencvárosban te lettél a csapat egyik igazi vezéregyénisége, akár a jégen kívül is.
- Képességekben az én koromban már nehéz sokat fejlődni, így valóban nem ez volt a leglátványosabb, bár ahogy volt róla szó, szerencsére abszolút tudtam hozni azokat a számokat, amik korábban is jellemezték a játékomat. Emellett napról napra, mérkőzésről mérkőzésre egyre rutinosabb játékos vagyok, és itt a Fradinál kiválóan figyelnek arra, hogy fizikálisan is formában legyünk, így pedig egyre könnyebben tudom a tapasztalatomat kamatoztatni a jégen a különböző adódó helyzetekben. Azt hiszem, ez látszik is a játékomon, az előkészítés vagy a befejezés mellett sok egyéb módon is tudom segíteni a társaimat a jégen, ez pedig talán az elmúlt idényekben még sokkal jobban kidomborodott, mint korábban.

- A Ferencváros az elmúlt két évben hosszú idő után tért vissza a csúcsra a magyar jégkorongban. Rengeteg emlékezetes pillanatot megélhettél a csapattal, van kedvenced közülük?
- A Fradival megszerzett első ligagyőzelem nagyon különleges és kedves élmény, emellett talán a Kontinentális Kupa-hétvégéket említeném, hiszen mindig óriási dolog, ha egy magyar sportoló nemzetközi mezőnyben képviselheti eredményesen a csapatát és a hazáját. A ritteni továbbjutás, amire a közvélemény csodaként tekintett, nagyon emlékezetes, még akkor is, ha azon a hétvégén én belülről végig azt éreztem, hogy megérdemelten hozzuk a sikereket, és egyáltalán nem lógunk ki lefelé. Ez pedig fantasztikus érzés, hogy ennyi idő után is ez juthat eszembe, jobbak voltunk olyan csapatoknál, amelyeket mindenki előrébb rangsorolt nálunk. Dániában már sajnos nem jött össze a még nagyobb bravúr, de a Nottingham Panthers legyőzése a hab volt a tornán. De talán nem lepek meg senkit azzal, ha azt mondom, az előző szezonra a koronát a Magyar Kupa elhódítása tette fel. Ezek közül az élmények közül nehéz lenne választanom.

- Éppen az említett Magyar Kupa-siker mutatta meg végleg és igazán, hogy ott vitathatatlanul ott vagyunk a legerősebb magyarországi csapatok között. Hogy érzed, a következő szezonban hová tudunk még fejlődni, milyen céljaink lehetnek?
- Unásig ismételt közhely, hogy címet védeni mindig nehezebb, mint elhódítani azt. Nos, még ha kurta szezon végén is, de mi megvédtük a címeinket a bajnokságban és a ligában, így a következő feladat a triplázás. Ha lehet, ez még nehezebb feladat, gondoljunk csak bele, mennyire mindennek össze kell ahhoz állni, hogy mind teljesítményben, mind motivációban zsinórban három éven át sikerüljön ennyire topformában tartani egy egész csapatot, és akkor még nem beszéltünk a sorsdöntő meccsekről és pillanatokról, amikből folyamatosan győztesként kell kijönni. Néhány éve Miskolcon sikerült a triplázás az Erste Ligában, de hogy ez milyen tett, azt jól mutatja, hogy a liga történetében nem volt még ilyen sem előtte, és eddig utána sem. Nagyon szeretném, ha a Ferencváros lehetne a következő olyan csapat, amelyiknek ez összejön. Ott van még a Magyar Kupa is, azt a tiszteletet és helyet, amit hatalmas erőfeszítéssel kivívtunk magunknak a magyar hoki élmezőnyében, meg is kell tartani. És ha már szó esett a nemzetközi szereplésről, a Kontinentális Kupában is vár még ránk egy még csodásabb bravúr, a négyes döntőbe jutás… Izgatottan várom, hogy ezekért harcolhassunk!

Boldizsár Márton