Férfi jégkorongcsapatunk számára az elmúlt években megszokotthoz képest sajnálatos módon hamarabb ért véget a klubszezon. Mint ismert, az FTC-Telekom előbb az új rendszerű OB I-es rájátszás elődöntőjében búcsúzott a későbbi győztes BJA HC-val szemben, majd az ötödik helyről kvalifikálva az Erste Liga-playoffba, így pályahátránnyal kezdve a párharcot, a címvédő Corona Brassóval csapott össze az előző idény döntő-visszavágójának is beillő negyeddöntőben. A Fradi idegenbeli győzelemmel kezdte a szériát, ekkor még több, mint bizakodóan állhattunk a folytatáshoz, azonban a Brassó zsinórban négy győzelemmel a maga javára fordította végül a párharcot, így együttesünk számára már március 16-án lezárult az idény.

A két rájátszás hetei hűen tükrözték az egész idény, hiszen több szempontból is fordulatos szezont tudhat maga mögött a Ferencváros, amely a Hydro Fehérvár AV19 ellen Székesfehérváron nagy csatában elveszített Szuperkupa-döntőt követően a vártnál és az elmúlt években szokványossá váltnál jóval gyengébben kezdte az Erste Liga alapszakaszát. Bár voltak jobb időszakaink, összességében végig az alsóházban, majd a középmezőnyben kapaszkodva haladt a rájátszás felé a Fradi, amelynek egyik fő oka a korábbiakhoz képest is példátlanul hosszúra nyúló, sok kulcsjátékost érintő sérüléshullám.

- Az elmúlt hét évet nézve, amióta edzőként irányítom a Ferencvárost, ez volt a legrosszabb idény sérülések szempontjából, még akkor is, ha ez egy kontaktsportban benne van a pakliban – kezdte a szezonnal kapcsolatos értékelőjét vezetőedzőnk, Fodor Szabolcs. – Erre mindig meg kell próbálni felkészülni, ezért is volt viszonylag mély a keretünk. Tudtuk, hogy ez az idény extrém terhelést jelent majd a játékosoknak így, hogy az Erste Liga mellé beiktattak még egy magyar bajnoki rájátszást is, és persze volt egy nagyon kemény Magyar Kupa négyes döntőnk is, szóval próbáltunk mély keretet kialakítani. Ezzel kapcsolatban picit nehezebb dolgunk van, mint sok riválisunknak, mert mivel a mi utánpótlásunk nem lett akadémia, így nincs olyan utánpótlásbázisunk, mint másoknak, így ezúttal is a felnőtt keretet kellett igazolásokkal felduzzasztanunk. A sérülések viszont most már a szezon legelejétől kezdve, folyamatosan jöttek, és mellette ott voltak az ilyen-olyan, családi vagy egyéb okok miatt távozó játékosok is. Az egész vesszőfutásunk még szeptemberben Robbie Payne hirtelen távozásával kezdődött, úgy terveztük, hogy ő egy meghatározó alakja lehet nem csak a Fradinak, de az egész ligának, így az ő kiesése eleve hatalmas érvágás volt. Ez végig kísérte az egész alapszakaszunkat, de ott volt Dominic Vidoli is, aki szintén saját maga kérte, hogy szerződést bonthasson, és ezekre jöttek még a folyamatos sérülések – tért ki az alapszakaszunkat meghatározó „hullámvasutazásra” trénerünk.

- Azt viszont fontos kiemelnem, hogy a sok sérülttől függetlenül azért még lehettünk volna sikeresebbek. Nem szeretnék bárkit hibáztatni, vagy bárkire, bármire rákenni a felelősséget, mert – és ezt gyakran elmondom az öltözőben is – ha nyerünk, azt együtt, csapatként tesszük, ebben pedig benne van a játékosokon és az edzőkön kívül a felszerelésmenedzser, a gyúró, de mindenki, aki velünk, értünk dolgozik nap mint nap. Az egész csapat együtt nyer, csak akkor lehetünk sikeresek, ha a szakosztály minden területén jól megy a munka, olajozottan működik a gépezet, egy csapatként dolgozunk. Ha ez bármelyik fronton megbicsaklik, akkor jönnek a hibák, amik végül ahhoz vezetnek, hogy nem leszünk sikeresek – fejtette ki Fodor Szabolcs a visszafogottabb eredmények okát, aki arról is beszélt, az elmúlt idényekben jellemző kiegyensúlyozottság, és az ebből fakadó magabiztos menetelés valóban hiányzott a jégről, és ezt a csapat, a stáb és a szurkolók is érzékelték.

- Biztos, hogy ez a szezon egyetlen pontján sem volt tökéletes, ezt ugyanúgy értem a saját munkámra vagy az edzői stáb teljesítményére, mint akár a szakosztály bármelyik részére, de hangsúlyoznom kell, hogy végül a döntő kérdések a jégen dőlnek el, így az eredmények szempontjából mégiscsak a játékosok a legfontosabbak. A szurkolók és a külső szemlélők az egész szezon során találgatták, mi lehet a gond, és nem jártak messze a valóságtól. Kimondhatjuk, hogy a csapategységünk nem volt olyan erős, mint amihez hozzászoktunk az elmúlt években, és amivel tényleges esélyünk lett volna bajnokságot, bajnokságokat nyerni. Ez a szezon elejétől nagyjából januárig, és utána február közepétől a szezon végéig látszódott. A kettő között eltelt időszak jó volt, nagyjából akkor kerültünk egyenesbe, amikor David (Booth – a szerk.) megérkezett hozzánk, és elkezdett játszani, ez pedig nem véletlen. Előtte és utána nem tudtunk igazi, olajozott csapatként funkcionálni, de az ő személyisége, karaktere, munkamorálja, kiállása, amilyen súlyt képviselt az öltözőben anélkül, hogy akárcsak felemelte volna a hangját, mindenkit arra sarkallt, hogy magasabb szinten teljesítsen, mindenki ösztönösen többet tudott belerakni a munkába – számolt be a több mint 500 NHL-meccs rutinjával érkező, és sérülés miatt fájóan rövidre nyúlt első ferencvárosi idénye alatt is elképesztő számokat produkáló David Booth tervezett, és végül sajnos hamar véget ért kulcsszerepéről vezetőedzőnk. – Nem véletlen, hogy az a néhány hét volt a legsikeresebb periódusunk a szezonban, amíg ő játszani tudott. David pontokban, gólokban is extrát tett hozzá az eredményeinkhez, de a csapategységünk is akkor billent helyre, amikor ő itt volt. Amikor a sérülése miatt távozott, akkor megint csak játékosok, külön-külön személyek, kisebb csoportok voltak az öltözőben, de nem volt meg az az igazi csapategység, amire szükség lett volna a sikerhez. Próbálkoztunk mindennel, próbáltunk javítani ezen is a stábbal, de ha a játékosokból belülről ez nem jön ösztönösen, akkor a fejünk tetejére is állhatunk, egy bizonyos szintnél ez nem lesz meg jobban. Hiányoztak azok a karakteres, erős vezetőink, akik az első 4-5 szezonban megvoltak.

Ahogyan vezetőedzőnk is említette, a csapat a megszokottnál több kihívással is szembesült, az egyik legfontosabb ezek közül az Erste Liga-playoff elé beiktatott magyar bajnoki rájátszás volt, amiről már a szezon előtt tudni lehetett, hogy komoly pluszterhet róhat a csapatokra.

- Ahogy említettem, tudtuk, hogy mi vár ránk, és így is készültünk. Nem ez az alkalmas hely és idő arra, hogy megvitassuk, jól sült-e el vagy sem az újítás, szükség van-e rá a jövőben vagy sem. Ha ránézünk az eredményekre, kiderül, hogy idén is az Erste Ligában legjobban végzett magyarországi csapat lett a magyar bajnok, vagyis mondhatjuk, hogy az elmúlt években is reális eredmények születtek, pláne, ha hozzátesszük, hogy a zsinórban hat aranyérmünk során kétszer is a jégen dőlt el a magyar bajnoki cím sorsa, a DEAC-cal és a BJA-val is játszottunk magyar bajnoki döntőnek is beillő Erste Liga-elődöntőt, és ott volt még a COVID miatt félbeszakadt rájátszás is. Szóval abszolút nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy „játék nélkül”, „nem a jégen” nyertük a bajnoki címeinket, és az idei szezon is bizonyítja, hogy igazságos rendszer volt az is, amikor az Erste Liga legjobb magyarországi csapata lett a magyar bajnok. Ez most a BJA HC volt, akik a teljes alapszakaszt is megnyerték. De most ez volt a kiírás, mindenkinek ugyanarra kellett készülnie, mi is erre készültünk már a nyártól kezdve, szóval ebből a szempontból nem lehet kifogásunk. Az Újpest elleni OB I-es negyeddöntő első meccse után, amikor David megsérült, a lendület még néhány napig vitt bennünket, így az elődöntő első meccsét be tudtuk húzni, de onnantól kezdve, a Brassó elleni Erste Liga-negyeddöntő első meccsét leszámítva, visszatért a szezon eleji forma.

Bár idén máshová került a magyar bajnoki trófea, az előző idény bajnokaként a Fradi a 2024/25-ös szezonban is megmérette magát nemzetközi porondon, az IIHF Kontinentális Kupában is.

- Minden viszonyítás kérdése, mert ha a brassói Kontikupa-hétvégét nézzük, akkor jobban szerepelt a csapat, mint ahogy az előtte lévő hetekben kinézett a játékunk – emlékezett vissza a nemzetközi kupaszereplésre Fodor Szabolcs. – De lehet, hogy csak picit megszépülnek az emlékek. Nagyon bíztunk abban, hogy elindulunk felfelé, voltak is erre utaló jelek. De ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy háromból két meccsen kikaptunk, és még ha a Brassó elleni, emlékezetes, vitatott körülmények között elvesztett meccset meg is nyertük volna, a továbbjutásért a Mogót akkor is meg kellett volna vernünk másnap. Persze, teljesen más lelkiállapotban mentünk volna neki az utolsó meccsnek, mint így, de ettől függetlenül kikaptunk. De még így is, akkor pozitívan tudtuk látni a hétvégét, mert a csapategységet nézve valami megindult. Sajnos ez nem folytatódott a későbbiekben, és így nagyon messze voltunk attól, amit mi, szakmai stáb gondolunk arról, hogy hogyan kellene kinéznie a Ferencvárosnak, mint csapatnak.

Bár a magyar bajnoki aranyérem zsinórban hat győzelem után idén nem jött össze, és az Erste Ligától is búcsúztunk a negyeddöntőben, érem, méghozzá aranyérem nélkül így sem maradt a csapat, ugyanis 2020 után ismét megnyertük a Magyar Kupát, méghozzá ezúttal is az ICEHL-ben, sőt, a szezon elején még a Bajnokok Ligájában is szereplő Hydro Fehárvár AV19 ellen, ami kétségtelenül szenzációs siker.

- Óriási, hogy sikerült megnyernünk a Magyar Kupát. Így elmondhatom, hogy amióta megkezdtem a Ferencvárosban az edzői pályafutásomat, nem volt olyan szezon, hogy ne nyertünk volna valamit, szóval ez a siker valamilyen szinten megmentette a szezonunkat, és talán a becsületünket is. Emiatt is gondolom, hogy igazán büszkék lehetünk erre a győzelemre. Egyértelműen az a hétvége volt a szezon csúcspontja, ott tényleg minden működött. A csapat is egyben volt, nagyon jól játszottunk, jól küzdöttünk végig. Mindenki kitette a szívét-lelkét a jégre, az öltözőben is volt egy komoly vezér, akit követni lehetett, ebből pedig egy Magyar Kupa-győzelem sült ki, ami óriási szó. Tudjuk, hogy a Hydro Fehérvár milyen erőt képvisel, január végén még az első három hely egyikén álltak az ICEHL-ben, szóval egy osztrák ligás topcsapattal kerültünk szembe, ha pedig innen nézzük, talán még nagyobb szó, hogy legyőztük őket, mint amikor 2020 januárjában nyertünk ellenük Miskolcon, mert akkor még nem voltak a saját ligájuk olyan meghatározó csapata, mint idén. Szóval ez tényleg hatalmas eredmény, de ugyanakkor az is igaz, hogy ha ez nem lett volna meg, akkor az egész szezont egyértelmű kudarcként éltük volna meg. De még erről is azt gondolom, hogy azért hétévente egyszer beleférne, nagyon kevés helyen lennének elégedetlenek azzal, ha valami, legyen szó bármiről, csak hétévente egyszer nem jönne össze. De így nem is kell teljes kudarcról beszélnünk, úgyhogy tényleg nagyon büszkék vagyunk a Magyar Kupa-aranyra – mesélt vezetőedzőnk az emlékezetes január végi hétvégéről, ami egyértelműen az idei szezonunk csúcspontja volt.

- Persze, az is óriási büszkeség, hogy a magyar bajnoki negyeddöntőben az Újpestet úgy búcsúztattuk, hogy két meccsen egyetlen gólt sem kaptunk tőlük, azért ez sem mindennapi, pláne nem az ősi rivális ellen. Ráadásul valljuk be, a szezon során korábban nem is egyszer nagyon szenvedtünk ellenük – emelt ki egy másik emlékezetes csúcspontot az értékelés vége felé közeledve Fodor Szabolcs. – A BJA HC elleni OB I-es elődöntő első meccsén aratott győzelem után viszont sajnos nem sok pozitívum maradt ebben a szezonban. Viszont még egyszer mondom, a Magyar Kupa-siker az egyik legemlékezetesebb aranyérem volt az elmúlt hét évben szerzett összes közül, és talán mondhatom, hogy erre vagyok mindent egybevetve a legbüszkébb.

Ami a jövőt illeti, sajtóhírek keringtek arról, hogy csapatunk az ICEHL-ben való szereplés felé kacsintgat, a kapcsolatfelvétel pedig már meg is történt. Az viszont még teljesen képlékeny, hogy a következő szezonban hogyan alakulnak a dolgok ezzel kapcsolatban, hiszen számos, nem egyszerű feltételnek kell megfelelni az induláshoz, ez a képlékenység pedig jelentősen átalakítja és megnehezíti a következő szezonra való felkészülést, a játékoskeret kialakítását is.

- Gondolom, mindenki olvasta már a híreket, miszerint felvettük a kapcsolatot az osztrák kollégákkal – árult el néhány rövid részletet vezetőedzőnk. – Viszont nincs még semmilyen konkrétum, és egyelőre fogalmunk sincs, milyen ligában indulunk jövőre, így pedig, valljuk be, nehéz csapatot építeni. Persze, van néhány olyan elem, ami átfedésben van a két forgatókönyvet illetően, szóval az alapokkal már el tudunk indulni, de ahhoz, hogy végleges irányvonalunk legyen, ki kell derülnie, hogy hová, milyen ligába, és milyen költségvetésből kell csapatot építenünk. Úgyhogy bár természetesen megtesszük, amit már most meg lehet, de az érdemi munka a következő szezonnal kapcsolatban majd akkor indul, ha véglegessé válik, hol indulunk jövőre. Ennek a kérdésnek a lezárásán jelenleg is gőzerővel dolgozik a szakosztály – zárta gondolatait Fodor Szabolcs.