Ahogy arról a mérkőzés beharangozójában ITT is írtunk, bár mindenképpen magyar bajnok, Erste Liga-győztes és Magyar Kupa-címvédő férfi jégkorongcsapatunk számított a favoritnak a szezon első Vasas elleni Erste Liga-mérkőzésén, mindenképpen oda kellett figyelni az elmúlt hetekben három légióssal is erősítő, egyébként is az egész szezonban figyelemreméltó játékot és eredményeket hozó, a felnőtt liga mezőnyébe egyre inkább belenövő piros-kékekre. Mindkét csapat hat lőtt góllal, és a maga szintjén szenzációs játékkal megnyert mérkőzésből érkezett a csütörtök esti káposztásmegyeri találkozóra: a hazaiak néhány nappal korábban a Dunaújvárost verték 6-1-re, míg mi 6-2-es elsöprő sikerrel jöttünk el kedden az ősi rivális Újpest otthonából. Ráadásul mindkét csapatnak nagyon fontos volt a három pont: a mieink négy pont hátrányból üldözik a listavezető MAC HKB Újbudát, míg a Vasas azért küzd, hogy harmadik évében először ott legyen az alapszakasz végén (ezúttal nincs középszakasz a bajnokságban) a rájátszást érő első nyolc hely egyikén.

A Vasas meccskeretében az új légiósok közül Dusan Kmec és a hat meccsen 2+10 pontig jutó Maxim Vesutkin is ott volt, míg a mieink a megengedettnél egy fővel szűkebb kerettel álltak fel, a kisebb sérüléssel bajlódó Rasmus Kulmala nem tudta vállalni a játékot. 15 meccsen 19 pontos finn támadónk hiánya akár érzékeny veszteség is lehetne, ennek ellenére a találkozó első percétől kezdve a mieink dominálták a játékot. A meccs első három percében sokkal többet birtokoltuk a korongot, és a játék döntő hányada a hazai harmadban zajlott, az első védenivalói is a Vasas kapujában kezdő Tóth Károlynak voltak. Az első percek lendületét egy gyors kiállítás törte meg az 5. perc elején, Nagy Gergőt szórták ki magas bot miatt. A hazaiak szépen megjáratták a korongot előnyben a harmadunkban, ám igazán veszélyes lövésig nem jutottak el, jól dolgozott az emberhátrányos egységünk. Kiegészülve visszaállt a harmad elején látott kép, a mieink voltak fölényben, a fölény azonban meddőnek bizonyult. Egy gyors akció végén az elmúlt időszakban remek formába lendült Sági Martin járt a legközelebb a gólhoz, azonban lendületből közelről kevéssel a lepkés felső mellé tüzelt. A 10. perc végén az emberelőnyös játékunkat is tesztelhettük, Tornyait állították ki a Vasasból. Hasonlóan zajlottak az események, mint néhány perccel korábban a túloldalon, bár járattuk a korongot a hazai harmadban, és lövéseink is voltak, ezek minősége nem volt megfelelő ahhoz, hogy igazi veszélyt teremtsen, a Vasas is kivédekezte az első hátrányát. A 14. percben egy hazai akció végén a mieink kapuját ezúttal ismét védő Nagy Kristófnak is megvolt az első nagyobb védenivalója, de magabiztosan oldotta meg a feladatot. A hátralévő percekben sem billent ki a forgatókönyv: komoly mezőnyfölényben játszott a Ferencváros, az áttörés azonban nem sikerült. Ehhez négy perccel a harmad vége előtt jártunk a legközelebb, Hegyi szóló utáni lövését azonban fogta Tóth, a kipattanóval pedig névrokona, Tóth Richárd kerülte meg a kaput és próbálta meg trükkösen a rövid alsónál a hálóba pöccinteni a pakkot, a hazai kapus azonban olvasta a szándékot. A fiatal hálóőrnek nem sokkal később egy kékvonalas Tóth Gergely-bombánál is nagyot kellett védenie bárddal, de megoldotta. Az utolsó két percre lényegében beszorítottuk saját harmadába a Vasast, ám majdnem ráfáztunk arra, hogy nem sikerült egy akciót sem góllal befejezni: Bödök ment el egy korongszerzés után, egyedül állt szemben Nagy Kristóffal, kapusunk azonban nagyot védett. A túloldalon másodpercekkel a harmad vége előtt még egy éles szögből leadott Ellerby-lövés okozott riadalmat, gól azonban ebből sem született.

Az egyértelműen látszott húsz perc játék után, hogy a Vasas eredményei és a szezonban eddig mutatott játékuk nem a véletlen műve, minden korábban látottnál összeszedettebben, pontosabban és taktikusabban hokiztak a hazaiak, ám az is egyértelmű volt, hogy a mieinkben van még jó pár sebességi fokozat. A kérdés csak az volt, mikor sikerül feljebb kapcsolnunk. Ezt a harmad elején négy a négy ellen kellett megkísérelnünk, ugyanis mindössze 32 másodperc játék után mindkét oldalról kiküldtek egy-egy játékost, a mieinktől Somogyit kései ütközésért, a túloldalról az ex-ferencvárosi Bödököt magas bot miatt. A speciális játék egyetlen komolyabb jelenete egy Tóth által fogott Pavuk-löket volt, ezt leszámítva csendben csorgott le a két perc. Nem sokkal később már emberhátrányban kellett védekeznünk, ezúttal elcseréltük magunkat, a büntetést pedig Galántai ülte le. Bár a hazaiak ezt az előnyüket is megnyomták, ezúttal is kifogástalanul működött a hátrányos egységünk, és Nagy Kristóf is többször magabiztosan ölelte magához a korongot, a kiegészülés után másodpercekkel, de még nem rendezett védelem mellett megeresztett Vesutkin-lövésnél kifejezetten nagyot védett. Ezúttal több mint hat percnek kellett eltelnie a harmadból, hogy a mieink magukhoz ragadják a kezdeményezést, ez két villámgyors akció formájában következett be, előbb Hodgman perdített mellé egy centerezést, majd Nagy Gergő lendületből ment el, beadása után pedig Somogyi épphogy célt tévesztett. Továbbra sem igazán találtuk a játékunkat, a 28. percben pedig jött az újabb emberhátrány, ezúttal Kärmeniemi volt a vétkes. Ha volt valami, amire nem lehetett panaszunk ezen az estén, az az emberhátrányos védekezésünk – gondolhattuk ennek a hátránynak a végéig, a 29. perc elején azonban egy saját kapunk mögött eladott korongot Szalma szedett össze, és szépen tálalt Turbucz Martin elé, aki közelről, szemben a kapuval nem hibázta el a ziccert. (1-0) Az előzetes esélyek alapján ugyan meglepetésre szerezte meg a vezetést a Vasas, ám a játék addigi képe alapján sajnos azt kell mondani, megérdemelt volt a hazaiak vezető gólja. Innentől kezdve pedig úgy állt a helyzet, hogy nem egy sebességi fokozattal kellett feljebb kapcsolnia a mieinknek, ha el akarták kerülni a nagyobb bajt. A gól után nem egész egy perccel rögtön jött az esély, Vesutkin szabálytalansága után ezúttal a Fradi került emberelőnybe. Nem sikerült azonban igazi nyomást helyezni a hazai kapura, sőt, abban a pillanatban, hogy kiegészült a Vasas, a büntetőpadról visszatérő Vesutkin óriási indítást kapott, és egy az egyben törhetett kapura, Boros pedig csak szabálytalanul tudta megállítani – emberelőny után azonnal emberhátrány következett… A piros-kékek megint remekül álltak fel a harmadunkban, és járatták a korongot, a büntetés felénél pedig Kmec jelentkezett egy kékvonalas lökettel, ezt Nagy Kristóf magabiztosan kapta le a levegőből. Nem sokkal később Léránt bombázott kissé balról életveszélyesen szerencsére mellé, majd sikerült kiütni a korongot, a csere után pedig rendeztük a sorokat, és egy Vesutkin-lövésnél bemutatott Nagy-védéssel fűszerezve kivédekeztük ezt a hátrányt. A baj viszont az volt, hogy kevesebb mint hat percünk maradt, hogy kihozzunk valamit a középső harmadból. A hazaiak viszont kifejezetten nem bizonyultak ebben jó partnernek, támadásban maradtak ugyanis, sőt, négy és fél perccel a vége előtt csak a kapuvas mentett meg minket az újabb góltól. Ennek az akciónak a végén Hajós maradt lenn a jégen egy szerencsétlen ütközést követően, de szerencsére nem történt komoly baj. Olyannyira nem, hogy egy perccel később éppen ő ugrott ki egy parádés indítással teljesen egyedül, és fonákkal a hálóba emelt. (1-1) Így hiába támadott percekig a Vasas, gólt mégis a mieink szereztek – talán az a nagy csapatok egyik ismérve, hogy olyankor is meg tudnak villanni, amikor egyébként rendkívül szenvednek játékban egy nagyon kellemetlen ellenféllel szemben… Az viszont biztos volt, hogy a továbbiakban az addig bemutatott játéknál még mindig többre lesz szükség, szerencsére viszont a gól meghozta a mieink játékkedvét, és két perccel a vége előtt egyenlő létszámban is megszálltuk a hazai harmadot. Ezt a nyomást hamarosan egy kiállítás is megtámogatta, Seregély volt szabálytalan. Talán ebben az előnyünkben álltunk fel a legjobban az addigiak közül, Hodgman közelről, Ellerby távolról veszélyeztetett, majd ismét Hodgman járt nagyon közel a gólhoz, lövését Tóth a jobb oldali vasra spárgázta. Hiába nyomtunk azonban, betalálni nem sikerült a dudaszóig, így egyenlő állással mentünk szünetre, és mindössze három másodpercig, de átvittük az emberelőnyt a harmadik harmadra.

Amellett, hogy összességében azért mégiscsak a Ferencváros volt a mérkőzés egyértelmű esélyese, azért is lett volna jó felpörögni, és megszerezni mindhárom pontot, mert a második szünetre véget ért a játéknap másik két mérkőzése is, és mind a listavezető MAC HKB Újbuda, mind a korábban a tabellán szintén előttünk lévő DEAC rendes játékidős vereséget szenvedett Erdélyben a Brassó, illetve a Gyergyó vendégeként, így minden esélyünk megvolt, hogy közel kerüljünk a tabella első helyéhez. Ennek megfelelően kezdtük a záró harmadot, több mint két percig a Vasas szinte el sem hagyta a saját harmadát. A fölényünk azonban továbbra is meddő volt, hiába záporoztak most már nagyobb számban a kísérleteink, a hazaiak védekezése remekül működött. A 45. percre már ziccerig is eljutottunk, Németh Attila tört be egy remek szólóval az ellenfél harmadába a jobb oldalon, majd óriási korongot tett az érkező Roczanov elé, aki középről lőhetett, Tóth azonban újabb bravúrt mutatott be. A lendületünket ezúttal is egy kiállítás törte meg, Ellerbyt állították ki bottal lökésért. A Vasasnak több sem kellett, másodpercek alatt kihasználták a fórt. A gól kísértetiesen hasonlított az elsőhöz, Szalma tálalt az alapvonal mögül a kapuval szemben álló Turbucz elé, aki ezúttal is élt a kínálkozó lehetőséggel. (2-1) A játék képét és az ellenfél játékosainak lendületét elnézve a hátralévő szűk 15 percben már bravúr kellett volna ahhoz, hogy sikerüljön megfordítani a találkozót – igaz, ha van csapat, amelyik képes erre, az éppen a Ferencváros. Ennek megfelelően kezdtünk komoly rohamba, helyzet azonban nem előttünk, hanem a piros-kékek előtt adódott, akik elmentek egy három az egy elleni kontrával, Bödök lövésénél azonban Nagy bravúrral tartotta meccsben a mieinket. Érezhető volt, hogy egyetlen apró momentum hiányzott csak ahhoz, hogy átbillenjen a mérleg a mi javunkra, a Vasas azonban pontosan tudta ezt, és nagyon jól kontrollálta döntő pillanatokban az eseményeket. De nem elég jól, jött ugyanis az 51. perc elején, ami ilyen helyzetben sokszor az egyetlen kiút, az egyéni villanás! A hazai kapu körül járattuk a korongot, óriási volt a forgalom, majd a bal oldalon kevergető Hodgman vette észre, hogy Kärmeniemi a jobb oldalon üresen lopakodik a kék vonalnál, finn védőnk pedig átvette a passzt, elhúzta a korongot egy védő mellett, majd a rövid sarokba zúdított! (2-2) Volt még közel fél harmadunk eldönteni a meccset, ennek megfelelően rohamoztunk tovább, viszont egy pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, a hazaiak ugyanis azonnal elmentek villámgyors kontrákkal. Az 52. perc elején egy ilyen végén kettő az egyben Schmál kapta a passzt a hosszú oldalon, és csak a hálóba kellett lőnie, Nagy Kristóf azonban óriásit spárgázva átért a másik oldalra és nagyot védett. Ahogy a meccsen nem először, az éppen kibontakozó lendületünket ismét egy kiállítás törte meg, ezúttal Sarciát szórták ki. Ezúttal nagyon megrázta magát a hátrányos egységünk, és esélyt sem adtunk a hazaiaknak, óriásit küzdve kivédekeztük a hátrányt. Úgy festett, akkor szorítjuk össze a fogunkat a legjobban és jön az a bizonyos küzdelem Fradi-szívvel, amikor a legjobban kell, és még mindig volt hat percünk kikaparni a rendes játékidős győzelmet. Ennek megfelelően nyomtunk is becsülettel, a küzdelemre, ahogy azt ettől a csapattól megszokhattuk, ezúttal sem lehetett panasz, de ezek a percek is olyanok voltak, mint az egész mérkőzés: hiába a meddő fölény, mintha semmi sem akart volna sikerülni. Ehhez persze nagyban hozzájárult a Vasas bátor, gyors és taktikus játéka is. Az 57. percben előbb Sági kerülte meg a kaput, és próbálta a rövidnél behúzni, Tóth azonban megfogta a korongot, egy távoli löket után pedig a vas is csengett, csak nem találtuk azonban a rést a pajzson. 2:06-tal a vége előtt Vesutkin szabálytalankodott, emberelőnybe kerültünk, Fodor Szabolcs pedig érezte, ez az utolsó esély a hárompontos győzelemre, és időt kért. Felálltunk a Vasas harmadában, ám közel egy percig dadogott a korong. Ekkor viszont Nagy Gergő kapta meg a pakkot a bal szélen Hegyitől, aki pedig követi a Fradi meccseit, annak ebben a pillanatban elindult felfelé a pulzusa, kapitányunk ugyanis nem egyszer lőtt már a hajrában hasonló szögből győztes gólt. Ezúttal is így történt, a lövés utat talált a hálóba, 1:12-vel a vége előtt először a meccsen vezettünk! (2-3) Ladányi Balázs azonnal reagált és időt kért, ahogy arra számítani lehetett, lehozta kapusát. Azonban üres kapuval, emberelőnyben sem sikerült már felállnia a döntő pofont kapó ellenfélnek, leperegtek a másodpercek, megnyertük a mérkőzést!

Pokolian nehéz találkozón győzött 3-2-re a Ferencváros a Vasas otthonában a csapatkapitány, Nagy Gergő utolsó előtti perces góljával, ám az igazán jó csapatokat az teszi naggyá, hogy ilyen napokon, ilyen meccseken is végül győztesen kerülnek ki a csatából… Ezzel és a MAC HKB valamint a DEAC vereségével újra ott vagyunk a tabella 2-3. helyén, egyetlen pontra az első helytől. Folytatás vasárnap a Tüskecsarnokban, ismét a Vasas ellen, remélhetőleg egy ennél kevésbé szoros mérkőzéssel…