Rasmus Kulmala U20-as világbajnoki aranyéremmel, valamint finn, fehérorosz és lengyel élvonalbeli tapasztalattal 2017-ben érkezett Magyarországra, majd a DVTK Jegesmedvéknél az Erste Ligában és a szlovák Extraligában eltöltött egy-egy szezon után (előbbiben pont per meccs átlag felett termelt) 2019 nyarán igazolt a Ferencvároshoz. A finn támadó első idényében megosztott ligagyőzelmet, magyar bajnoki aranyérmet, történelmi Magyar Kupa-sikert és szenzációs Kontinentális Kupa-továbbjutást ünnepelhetett a Ferencvárossal, ráadásul mind a liga alap- és középszakaszában, mind a rájátszásban pont per meccs feletti mutatót produkált. Első ferencvárosi idényében Brett Switzer mögött a második, míg – miután nem is volt kérdés, hogy meghosszabbítja a nyáron lejáró szerződését – 2020/21-ben már a legeredményesebb játékosa volt csapatunknak. Emellett nem csak játékával, de személyiségével és alázatos hozzáállásával is hamar a közönség egyik kedvencévé vált. A 2021-es holtidényben ismét szerződést hosszabbított a Ferencvárossal, ezúttal viszont már nem is egy, hanem két idényre. Alapemberünkkel erről, az előző és az előttünk álló idényről, valamint a Ferencvárossal kialakult szoros kapcsolatáról is beszélgettünk.

- Nem volt könnyű utolérni téged, mivel telik a nyári holtszezonod jelenleg?
- Igen, elég elfoglalt voltam! Itthon vagyok Finnországban, és amellett, hogy természetesen elvégzem az Áron (Kiss Áron, az FTC-Telekom erőnléti edzője – a szerk.) által kiszabott edzésmunkát, golfleckéket is veszek, ez az új hobbim! Biztos vagyok benne, hogy lesz még jobb is, de elsőre nem is megy rosszul!

- Egy évvel ezelőtt azt nyilatkoztad a szerződésed meghosszabbításakor, hogy könnyű döntést hoztál. Idén nem sikerült megszerezni a ligagyőzelmet, sem a Magyar Kupát, mégis hosszabbítottál, ráadásul légiósoktól a magyar mezőnyben szokatlan módon két idényre. Most is könnyű volt a döntés?
- Igen, valóban nem zártunk olyan jó idényt, mint egy évvel korábban. Nagyon más volt ez a szezon, és sokkal nehezebb, számos különböző okból. Nyilvánvaló, hogy profi sportolóként mindig nyerni akarunk, ráadásul a Fradi egy olyan klub, ahol ezt el is várják tőlünk, de nálam már ennél is többről van szó. A szívembe zártam a klubot, minden miatt, amit itt kaptam: a csapat, a társak, az edzők, a stáb, a szurkolók, a közösség. Szóval igen, ha lehet mondani, még könnyebben bólintottam rá még a kétéves ajánlatra is!

- Hogyan tudnád megfogalmazni részletesebben az említett kapcsolatot a klubbal?
- A Fradi-család nem csak egy jól hangzó szlogen, de finnként is érzem, hogy egy valódi, hatalmas, összetartó egység, ami tényleg létezik. Klubszinten is, de a mi csapatunkat illetően is. Amikor többnapos külföldi túrára megyünk, de igazából az egész idény alatt nyolc hónapon át az öltözőbeli társaid a hozzád legközelebb álló emberek, lényegében egy második család. Mi hokisok mind ismerjük ezt az érzést, amikor szeptembertől áprilisig sokkal kevesebbet láthatjuk a szeretteinket, barátainkat, főleg mi légiósok. Nos, bátran mondhatom, a kezdetektől fogva azt éreztem, hogy tökéletes helyen vagyok, és mindenkinek ilyen második családot kívánok, mint az enyém. Minden egyes alkalommal megtiszteltetésnek érzem, amikor felvehetem a zöld-fehér mezt.

- A magyar csapatok közül korábban játszottál Miskolcon is. Mi a különbség a két csapat, a két öltöző között, ami ennyire megragadott az előbb említetteken túl?
- Miskolcon is szerettem játszani, és sok barátom lett ott. De amikor a Fradihoz kerültem, megtapasztaltam, hogy ez valami más, valami különleges. Az első évünk ráadásul rendkívül sikeres volt, és természetesen az embernek mindig megragad az emlékezetében, amikor ilyen remek dolgokat élhet át mint mi akkor. Emellett az edzőink és a stáb is fantasztikus, közhelyesnek hangzik, de tényleg minden nap öröm felkelni, edzésre menni és keményen dolgozni a srácokkal közösen. Ha megtapasztaltad, hogy van egy közösség, amivel képesek vagytok nagy dolgokat elérni, alig várod, hogy újra ott legyél és tehesd a dolgod – ezt érzem én is minden egyes szezon előtt a Fradival.

- A szurkolók már Miskolcon is nagyon kedveltek, és a Ferencvárosnál is hamar a közönség egyik kedvence lettél. Milyen a kapcsolatod a drukkerekkel, és milyennek tartod a Fradi szurkolótáborát?
- A szurkolók nagyon fontosak nekem, nélkülük egyáltalán nem lenne ugyanaz ez az egész. Sajnos az elmúlt idényben ezt több hónapon át megtapasztalhattuk, szörnyű érzés volt üres lelátók előtt játszani hétről hétre. Teljesen más az egész, komolyan még a vendégszurkolókat is hiányoltam, akik pedig fütyülnek vagy megpróbálnak kizökkenteni az egész meccs alatt. A Fradinak ráadásul fantasztikus tábora van, amikor meglátod és meghallod őket, egész egyszerűen nincs más választásod, mint minden egyes mérkőzésen kihozni magadból a maximumot. Ez egy kölcsönös kapcsolat, hatalmas lökést jelentenek nekünk, és segítenek abban, hogy amikor egy meccs nem alakul a legjobban, vagy éppen fáradnánk, akkor találjunk magunkban még extra tartalékot, és fordítsunk a dolgok menetén.

- A 2019/20-as idényben egy nagyon erős finn mag volt a Fradi öltözőjében, mára ebből csak te és Lauri (Kärmeniemi – a szerk.) maradtatok. Hiányoznak a többiek? Vannak mások is a csapatból, akikkel szoros a kapcsolatod?
- Természetesen hiányoznak, nem mindennapi dolog, hogy légiósként 4-5 honfitársaddal is együtt játszhatsz. De a profi sport már csak ilyen, a keretek évről-évre változnak, főleg a külföldi játékosok tekintetében. Lauri viszont nagyon jó barátom lett az elmúlt két évben a jégen és azon kívül egyaránt. Akik ismernek, tudják rólam, hogy próbáltam az utóbbi években minél többet megtanulni magyarul, úgyhogy már egészen jól tudok beszélgetni a többiekkel is az öltözőben nem csak angol nyelven. A Tóth-testvérekkel elég sok időt töltök együtt a jégen kívül is, de nincs olyan a csapatban, akivel ne lennék jóban.

- Mi az, amit a legjobban szeretsz abban, hogy Budapesten élsz? Lettek kedvenc helyeid vagy magyar ételeid?
- Tudom, mindenki ezt mondja, de Budapest tényleg fantasztikus város, az otthonom után a kedvencem az egész világon. Errefelé pezseg az élet, mindig van hová menni, bármihez is legyen kedve az embernek. Emellett nagyon szeretem a többi sportágat is követni, szóval remélem, jut majd időm több Fradi-meccsre járni más csapatokhoz is. Kedvenc éttermem is lett, Pesterzsébeten a Duna partján van egy kiváló hely, ahol elképesztően jó a konyha. Ami az ételeket illeti, amióta Magyarországon élek, megkedveltem a leveseket, sőt, néha már arra is vetemedek, hogy magyar ételeket készítsek otthon, mint például a csirkepaprikás.

- Ahogy te is említetted, egy történelmi sikerekkel tűzdelt és egy kevésbé sikeres szezon van a hátad mögött a Ferencváros játékosaként. Mit gondolsz, mire van szükség, hogy visszatérjünk a csúcsra az Erste Ligában?
- Az biztos, hogy jobban kell teljesítenünk, mint csapat. Ha volt valami apró különbség a két szezon között, az az egységes csapatmunkában keresendő, még akkor is, ha apróságokról van szó, és itt is hangsúlyozni kell, rendkívüli nehézségekkel és váratlan helyzetekkel tűzdelt szezon volt az előző. Elképesztő csapategység és egymásért való küzdés alakult ki korábban, azon az úton kell továbbmennünk a következő szezonban. Továbbra is kőkeményen kell melóznunk, minden egyes nap, és ott kell, hogy lebegjen a szemünk előtt a cél: megnyerni a ligát! A bizalmam töretlen az edzőink felé, és biztos vagyok benne, hogy ha maradéktalanul kitesszük a jégre, amit kérnek, akkor újra ott lehetünk a csúcson.

- Részese voltál a ritteni hőstettnek és a dániai Kontinentális Kupa-szereplésnek. Mit gondolsz, olyan csapatunk lesz jövőre is, amelyik sikeres lehet nemzetközi színtéren is?
- Fantasztikus túrák voltak azok 2019 őszén, tapasztalatszerzés és a csapat összekovácsolódása szempontjából egyaránt. Az külön csodálatos volt, hogy még néhány tucat szurkoló is elkísért minket mindkét helyre. Örökké emlékezetes hétvégék voltak, úgyhogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy újra átélhessünk hasonlókat. Azt hiszem, ha kihozzuk magunkból a legjobbunkat, erre van is esélyünk. Ráadásul nagy lehetőség ez az egész magyar jégkorongnak, hogy klubszinten is megmutassa az erejét, azt sem felejtjük el, hogy ilyenkor egy egész országot képviselünk. Természetesen nagy szükségünk lesz a szurkolóinkra, remélem, probléma nélkül visszatérhetnek a lelátóra, és néhány meccsen még azt is átélhetem, milyen telt ház előtt a Fradi mezében szerepelni a Tüskecsarnokban! Most már minden igényt kielégítő hazai pályánk van, szóval üzenem nekik, hogy csatlakozzanak ősztől újra hozzánk, és éljünk át együtt újra emlékezetes  sikereket! Csak a Fradi, hajrá Fradi!

Boldizsár Márton