Az elmúlt évek eredményeit figyelembe véve történelmi sikerekkel a háta mögött vágott neki az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapata a 2024/25-ös szezonnak tavaly szeptemberben. Annak a szezonnak, amely visszatekintve kicsit sem nevezhető könnyűnek: páratlanul hosszú sérüléshullám, dupla rájátszás, kétmeccses erdélyi túrák és a Magyar Kupa…

A nyár folyamán komoly változások történtek a csapatban: távozott korábbi csapatkapitányunk, Nagy Gergő, akinek a helyét a 2023 nyarán a Fradihoz érkező Adam Brady vette át, valamint számos korábbi játékos eligazolt, vagy visszavonult. Emellett az edzői és a háttérstábban is történt változás, köszönthettünk régi-új kapusedzőt, Teemu Toivanen, valamint képességfejlesztő, úgynevezett skills edzőt, a Fradit 10 éven át játékosként szolgáló Farkas Simon személyében, de a nyáron Farkashoz hasonlóan visszavonulását bejelentő Tóth Adrián sem távolodott el a klubtól, csapatmenedzserként segítette tovább a szakosztályt.

Már az idény kezdete előtt lehetett tudni, hogy hosszú szezonra van kilátás, ugyanis még augusztusban bejelentette a Magyar Jégkorong Szövetség, hogy a magyar bajnoki cím sorsa mindenképpen a jégen dől el, vagyis az OB I-nek külön rendeznek egy új rendszerű rájátszást, két győzelemig tartó negyed- és elődöntővel, valamint egy három nyert meccsig tartó döntővel. A bejelentés szerint az Erste Liga-playoff csak az után kezdődhetett el, hogy megszületett a 2024/25-ös szezon magyar bajnoka. Emellett a tavalyi évben bevezetett alapszakasz második fázist, ami plusz nyolc meccs volt, eltörölte a szövetség, így az azt megelőző rendszer jött vissza, miszerint 36 alapszakasz-mérkőzést követően, a legjobb nyolc csapattal indul a rájátszás. De ne szaladjunk ennyire előre és nézzük, hogyan is kezdődött a szezon.

Az elmúlt néhány évben már a csapatok és a szurkolók is megszokhatták, hogy az új idény a Szuperkupa-mérkőzéssel indul, amelyet ezúttal Székesfehérváron, a MET Arénában tartottak, lévén, hogy a 2023/24-es szezonban a Magyar Kupát az osztrák ligában szereplő Hydro Fehérvár AV19 nyerte, a magyar bajnok jogán pedig a Fradi utazhatott a fehérváriak otthonába, hogy összecsapjanak a Szuperkupáért. Azonban ebben is volt egy kis csavar, hiszen a Volán a Bajnokok Ligájában szerepelt, ezért el kellett csúsztatni a Szuperkupa időpontját, így arra már két olyan lejátszott Erste Liga-mérkőzést követően érkezett meg csapatunk, amelyek nem a tervek szerint alakultak.

A tavalyi kiegyensúlyozott szezonkezdésnek nyoma sem volt, ennek egyik fő oka, hogy a nyáron, mondhatni, gyökeresen átalakult a csapat. Rengeteg új játékos érkezett, köztük sok fiatal, rutintalanabb magyar hokis, a viszonylag későn kezdődő felkészülési időszakban pedig érezhetően nem volt elég ideje összecsiszolódni a csapatnak. A ligát két vereséggel kezdtük, majd még a Szuperkupa előtt elveszítettünk egy embert, a nyáron érkező Robbi Payne ugyanis családi okokra hivatkozva szerződést bontott és távozott, a Szuperkupa-meccsen már nem lépett jégre. Ugyan a fehérváriak ellen 3-2-re kikaptunk, az esélyünk megvolt, derekasan küzdött a csapat, ami önbizalmat is adhatott, de a csapategység továbbra is hiányzott. Ez pedig az eredményeken is meglátszott.

Az Erste Liga alapszakaszát ismételten a DEAC ellen kezdtük, ami nem a várt módon alakult, 7-4-re kikaptunk Debrecenben, majd meggyűlt a bajunk hazai pályán a BJA-val. Ekkor még csak a szinte teljesen kicserélődött keretben, és annak összeszokottságában látta a szakmai stáb a problémát. Annál is inkább, mert a csapat mutatott olyan jeleket, hogy jó irányba haladunk a csapategységet tekintve, hiszen szoros meccsen kaptak ki a BL-ben szereplő Fehérvártól, és legyőzték a mindig erős Gyergyói HK-t. A szezon első felét viszont a folytatásban is néhol fájó, néhol bosszantó vereségek jellemezték, a legtöbb esetben 1-2 gól döntött. Az alapszakasz 36 meccséből csapatunk 19 alkalommal hagyta el győztesen a jeget, amiből négy hosszabbításban, egy pedig szétlövésben dőlt végül el, három olyan meccsünk volt, ahol csupán egy pontot szereztünk és 14 rendes játékidős vereséget szenvedtünk el. Végül 55 ponttal, az ötödik helyen zártuk az alapszakaszt. Legutoljára a 2017/18-as szezonban zárta hasonlóan alacsony pontszámmal csapatunk az alapszakaszt, akkor 40 ponttal a tabella hatodik helyén végeztek a mieink, az elmúlt hat évben viszont a legnehezebb időben is sikerült 60 pontig feltornáznunk magunkat az alapszakasz végére.

Ahogyan azt már korábban is említettük, a 36 alapszakasz-meccset követően nem az Erste Liga-rájátszás kezdődött, hanem az OB I playoff. A negyeddöntő során csapatunk az ősi rivális UTE együttesével került össze, és bár papíron ők voltak a magasabban rangsorolt csapat, a mieinknek mégis parádés teljesítménnyel, két meccsen összesítésben 9-0-s végeredménnyel sikerült kisöpörnie a lila-fehéreket a magyar bajnoki rájátszásból. A két győzelem mellett azonban nem lehetett teljesen felhőtlen az öröm. A csapatunkhoz januárban érkező szenzációs igazolást, a karrierje során 535 NHL-meccsen jégre lépő David Booth-t, akinek jelenléte az öltözőben és a jégen kulcsfontosságú lett volna az idény legfontosabb szakaszában, ahogy arról szezonértékelő riportjában Fodor Szabolcs vezetőedző is beszámolt, ugyanis sérülés miatt elvesztette a csapat, és bár a meccs utáni előzetes vizsgálatok alapján még bizakodhattunk, hogy az Erste Liga-playoffra felépül és láthatjuk még játszani a klasszis jégkorongozót, végül sérülése súlyosabbnak bizonyult, véget ért számára a szezon. Ez a veszteség pedig végül meg is meglátszott a csapaton. Az UTE elleni két győzelmünk lendülete még vitt minket egy darabig az alapszakasz-győztes BJA HC-val szembeni elődöntős párharc során, végül a rozsomákok kerekedtek felül, aztán a döntőben meg is nyerték az OB I aranyérmét.

David Booth sérülése ráadásul nem az egyetlen volt, ami a csapatot érte a szezon során. Példátlan sérüléshullám söpört végig a Fradin az egész szezonban, már szinte a rajttól kezdve. Robbie Payne távozása után nem sokkal egy fiatal hátvédet is elveszítettünk, Farkas Boldizsár szenvedett edzésen súlyos térdsérülést. Ezt több kisebb-nagyobb sérülés követte, a korábbi szezonban egy meccsről sem hiányzó Aku Kestilä volt kénytelen pár hetet pihenni bordatörés következtében. Galajda Zsombor sem úszta meg sérülések nélkül, a fiatal csatár szinte egyik vállsérülésből esett a másikba, de Lauri Heino is küszködött az egész idényben, alig épült fel egy kisebb sérülésből, már jött is a következő. Az egyik legnagyobb érvágást Valentin Razumnyak elvesztése jelentette. Az orosz csatár nem sokkal az alapszakasz vége előtt szenvedett vállsérülést egy DAB elleni idegenbeli meccsen, amit végül műteni is kellett, kiesése pedig nagyon érzékenyen érintette a csapatot, ami nem meglepő, hiszen 32 meccsen 21 gólt és 13 asszisztot szerzett, jócskán kivette tehát a részét a pontok gyűjtéséből. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy januárban Michael Keränent kéztörés, Tyson Helgesent pedig ujjtörés hátráltatta. A két játékos egyszerre térhetett vissza a Corona Brassó elleni Erste Liga-negyeddöntős párharc első meccsén. Valamint kapusfronton is akadtak gondok, ugyanis Arany Gergely is több meccset volt kénytelen kihagyni kisebb sérülés miatt.

Természetesen Fodor Szabolcsék számoltak a hosszú szezonnal és a kontaktsport jelentette sérülésveszéllyel, de erre a páratlan hullámra nekik sem volt válaszuk. A szezon közben bővítettük a keretet a sérülések miatt is, így került hozzánk Booth mellett a DEAC korábbi csapatkapitánya, Molnár Dávid, valamint a finn Leo Ring, a kanadai Ted Nichol és a lett válogatott, ex-KHL-es Janis Kalnins, de feljátszott az utánpótlásunkból a korábbi évben már feltűnő Kocsis Botond, a tavalyi szezonban még a BJA utánpótlásában játszó Kárpáti Kristóf, valamint a mindössze 16 éves, rendkívül tehetséges Bencze Sebestyén is.

Bár csapatunk nem szerzett összességében annyi pontot, mint az előző szezonokban, voltak játékosok, akik abszolút hozták a formájukat, és a pontokat is az alapszakasz során.

Adam Brady és Valentin Razumnyak is pont/meccs fölötti átlagot hozott, csapatkapitányunk 25 góllal és 19 asszissztal, összesen 44 ponttal zárt a 36 meccset követően, míg orosz csatárunk a lejátszott 32 meccsén 34 pontot szerzett, ha pedig nem lett volna a sérülése, akkor komoly csata alakulhatott volna ki a rájátszás előtt a házi pontkirályi címért a két játékos között. Bár jóval kevesebb, összesen nyolc alapszakasz-meccse volt, David Booth nem finomkodott és nem kevesebb, mint 17 pontot, 10 gólt és 7 gólpasszt szerzett, ez is sokat elmond arról, mekkora szükség lett volna rá a folytatásban. Michael Keränen 19 meccsen 19 pontot szorgoskodott össze, de közel járt a pont/meccs átlaghoz a 34 meccsen 30 pontot szerző Turbucz Martin, a szezon közben érkezett, 14 mérkőzésen jégre lépő Leo Ring, aki 12 pontot zsebelt be az alapszakasz végéig, valamint a nyolc meccsen szereplő Josef Hrabal, aki hat gólpasszal segítette társait a rájátszásba jutáshoz.

Gólszerzés tekintetében nem teljesített kiemelkedően a Fradi, különösen a szezon elején, de azt sem lehet mondani, hogy a fontosabb időszak közeledtével nem javult volna a helyzet. Az alapszakasz során 133 gólt lőtt csapatunk, amit 16-tal egészített ki az Erste Liga-negyeddöntőben. Ezzel szemben ellenfeleink 36 találkozón 115-ször, az Erste Liga-rájátszás 5 meccsén pedig 22 alkalommal találtak be.

Voltak igen erős, és rendkívül gólérzékeny ellenfeleink is a szezon során, kapusaink azonban állták a sarat, úgy is, hogy a statisztikát nézve kaptak lövést bőven.

Az idei szezont a mondhatni már jól megszokott kapustrióval, Arany Gergellyel, Nagy Kristóffal és Földes Lászlóval kezdtük, akikhez januárban csatlakozott a lett válogatottal olimpián és A csoportos világbajnokságokon is szerepelt, legutóbb a KHL-ben védő, több mint tíz éve fiatalként a Dunaújvárossal MOL Ligát nyert Janis Kalnins, így a playoffra ezen a poszton is bőven volt merítési lehetőség, igaz, Földes az idei szezonban nem kapott annyi lehetőséget a felnőtt csapatban, mint korábban, de így sem maradt meccs nélkül, ugyanis juniorcsapatunkban és az Andersen Ligás második csapatunkban is stabilan védett. Az alapszakaszban a meccsek viszonylag egyenlően oszlottak el a kapusok között, ezúttal a megszokottól eltérően Nagy Kristóf védett több meccset, igaz, csak kettővel. Nagy 18 meccse során 549 lövést kapott, amiből kereken 500-at tudott hárítani, 91.07 %-os védési hatékonyságával pedig a kapusok között a hetedik helyen zárt a liga rangsorában. Arany Gergely 16 meccsen kezdett a vasak között, az elmúlt évekhez képest szerényebb mutatókkal végzett, 391 fogott lövése volt 439-ből, közel járt a 90%-os védésihatékonysághoz, végül 89.07 %-al zárt, ami valemelyest visszaesés számára a korábbi évek teljesítményéhez képest. Az elmúlt években stabil harmadik számú kapussá növő Földes László az idei szezonban ugyan 10 meccsen nevezve volt, de csupán egy alkalommal kezdett a kapuban, akkor 23 lövésből 21-et védeni tudott, a januárban érkező lett válogatott 

kapus, Janis Kalnins négy alkalommal kezdett az alapszakaszban, ezeken 144 kapura tartó lövést fogott meg a 156-ból, így összességében 92,31%-os hatékonysággal védte a Ferencváros kapuját, megelőzve ezzel Nagy Kristófot a házi rangsorban a védési mutatókat illetően.

Pontok, gólok és védések szempontjából jól látható, hogy bár csapatunk teljesítménye nem volt kiemelkedő, az előzetes esélyek alapján így is számolni kellett velünk az Erste Liga-rájátszásban. Egy rendkívül fordulatos alapszakaszt követően nem lehetett megjósolni, hogy melyik csapatok jutnak majd tovább az elődöntőbe az első körből. Azt viszont tudni lehetett az alapszakasz végeztével, hogy egy rendkívül parázs hangulatú negyeddöntős párharcunk lesz, hiszen tavalyi döntős ellenfelünkkel, a 2024-es finálét söpréssel megnyerő Corona Brassóval néztünk farkasszemet. A párharcot Brassóban kezdtük, méghozzá nem is akárhogyan. Magabiztosan játékkal, 6-2-es győzelemmel elvettük a tavalyi bajnok pályaelőnyét. A fordulatok viszont itt sem kerültek el minket, egy nappal később egy hátrányból felállás után egy hosszabbításos győzelemmel egyenlített a Brassó, így egy-egy győzelemmel és vereséggel, valamint azzal a tudattal tértünk haza a negyeddöntő következő mérkőzésére, hogy a negyedik összecsapás után biztosan lesz még egy ötödik meccs a brassói Olimpiai Jégpályán. A két hazai találkozó azonban korántsem a tervek szerint alakult, bár csapatunk mindent megtett, hogy életben maradjon, a Brassó nem csak a pályaelőnyét szerezte vissza, de meccslabdához is jutott a hazautazás előtt. Az ötödik meccsbe megint csak jól állt be az FTC-Telekom, vezetést szerzett, és bár fordított a hazai gárda, végig meccsben maradtunk, egyetlen gól volt a különbség. Végül a találkozót és így a párharcot is egy üres kapus gól zárta le, a Brassó jutott a legjobb négy közé. Ez pedig azt jelentette, hogy hat év után először már a negyeddöntőben búcsúztunk az Erste Ligától.

Ami talán döntőnek bizonyulhatott ebben a párharcban, az a speciális egységek teljesítménye volt. Tudtuk, hogy a Brassó remekül ki tudja használni a helyzeteit, pláne igaz ez emberelőnyben, ez pedig meg is mutatkozott, nyolc szimpla és egy kettős emberelőnyt használt ki negyeddöntős ellenfelünk, míg mi hiába kerültünk elég alkalommal emberelőnybe, csupán három helyzetet tudtunk gólra váltani. Ha a pontokat nézzük, abból az derül ki, hogy nálunk sokkal jobban eloszlottak, mint ellenfelünknél. Csapatunk házi pontkirálya Adam Brady 2+4 ponttal, a sérüléséből visszatérő Lauri Heino 2+3 ponttal igyekezett segíteni a továbbjutást, de 4-4 ponttal zárta a negyeddöntőt Aku Kestilä, Mattyasovszky Gergely és Lauri Kärmeniemi is, akiket egy újabb trió követett, Molnár Dávid, Paavo Tyni és Ted Nichol is 3-3 pontot szerzett a végére. A másik oldalon a két top pontszerző, David Levin és Radim Valchar ketten összesen 29 pontig jutottak öt meccsen – ez is mutatja, mekkora jelentősége lehetett annak, hogy elvesztettünk a rájátszás előtt két top pontszerzőt Booth és Razumnyak személyében.

Összességében a rájátszásban a különleges sárga Top Scorer-mezt viselő Adam Brady 41 Erste Liga-meccsen 50 pontot, míg a szintén 41 mérkőzésen jégre lépő Mattyasovszky Gergely és Jake Crespi 23 és 25 pontot szereztek. Mellettük pedig elérte és át is lépte a 30-as ponthatárt a 37 meccsen jégre lépő Turbucz Martin. Így összesen három olyan játékos volt, akik elérték a szezonban a 30 pontot az Erste Ligában, Adam Brady, Valentin Razumnyak és Turbucz Martin.

A szezon végeztével több egyéni mutató alapján is tudjuk rangsorolni csapatunk játékosait. Ezek közül az egyik leglátványosabb természetesen az, amit maga az Erste Liga is kiemel a rájátszásokra, vagyis a csapatok házi pontkirályai, a Top Scorerek. Ezt a titulust idén, ahogy említettük, a Fradinál zsinórban második alkalommal Adam Brady szerezte meg, aki az alapszakasz során 25 gólt és 19 gólpasszt osztott ki, ezt a 44 pontot pedig további hattal egészítette ki a Corona Brassó elleni negyeddöntőben. Ezen felül az IIHF Kontinentális Kupában hét, a Magyar Kupában és az OB I rájátszásában három-három, a szezon eleji Szuperkupa-döntőben pedig egy pontot gyűjtött, így a szezont összesen 64 ponttal zárta csapatkapitányunk.

Csapatkapitányunknak volt ideje pontokat gyűjtögetni, hiszen a Fradi összes mérkőzésén, azaz 54 meccsen fent volt a jégen, de a tavalyi évtől eltérően ezúttal nem csak egy játékosunk mondhatja el magáról azt, hogy kivétel nélkül minden meccsen öltözött. Brady mellett két fiatal, a második szezonját a Fradinál töltő Banga Nándor és a tavaly nyáron érkezett Mattyasovszky Gergely is ott volt minden hazai és idegenbeli mérkőzésen a keretben. Utóbbi pedig olyan munkát tett le az asztalra, amire a felnőtt férfi válogatott szakmai stábja is felfigyelt és nem csak a klubszezon közben, de annak végeztével is együtt készülhet a magyarválogatottal az elit vb-re.

Adam Brady idén nem csak pontszerzőként jeleskedett. Az idei szezonban az Erste Liga is bevezette a meccseken az úgynevezett time on ice mérést is, vagyis rögzítik, hogy melyik játékos mennyi időt tölt a jégen egy-egy meccs során. A szezon során a ligamérkőzéseken Brady nem kevesebb, mint 804 percet töltött a jégen, őt finn hátvédünk, Paavo Tyni követi a sorban a maga 773 percével. A dobogó harmadik fokára ugyancsak egy hátvéd, Jake Crespi állhatna fel, a teljes Erste Liga-szezon során ugyanis 701 percet töltött a jégen. Ha az átlagos meccsenkénti időt nézzünk, akkor a nyolc meccsen 160 perc 43 másodpercnyi jégen töltött idővel David Booth lenne az első helyen, és bár Tyni ugyancsak az ezüstérmet kapná, a bronzban lenne változás, Brady ezúttal is a dobogón lenne.

Egy-egy meccs során egy gólpassz akár ugyanolyan értékes lehet, mint egy gól, nem véletlen, hogy a meccsek jegyzőkönyveiben esetenként nem egy, de két ember neve is bekerül, mint gólpasszos. A szezon során két kimagasló asszisztos is volt a csapatban, ha meccsarányosan nézzük, akkor egyértelműen Turbucz Martint illeti az Assist Leader cím. Turbucz a szezonban összesen 48 meccsen lépett jégre, és 29 alkalommal szolgálta ki társait. Paavo Tyni érte még el ezt a mennyiségű asszisztot, de ő 51 meccs alatt tette ugyanezt.

Szót ejtettünk a leglátványosabb statisztikáról, de van még egy, ami kicsit más módon, de ugyancsak fontos, ez pedig a büntetéspercek. Csapatunk az elmúlt években nem arról vált híressé, hogy a legkevesebb büntetőperccel rendelkezne, hiszen, ha bármi konfliktus van, a társak mennek és segítenek egymásnak, nem félnek beleállni egy kis csetepatéba sem. 

Egy játékosunk a ligában is kiemelkedő mennyiségű büntetéspercet szedett össze. Tyson Helgesen csak az alapszakasz 29 meccsén 130 percet kapott, ebből 20 percnyi volt kétperces kisbüntetés, valamint összeszedett hat ötperces és három 20 perces fegyelmi büntetést. A rájátszásban már visszafogottabban játszott, ott csak 11 percet kapott. Láthattunk tőle három komolyabb verekedést is, kettő a Corona Brassó ellen, Albert Zagidullinnal és Jared Van Wormerrel szemben, egy pedig az UTE otthonában Cody Sol ellen zajlott. Érdekességképpen, a liga második legszabálytalanabb játékosa az alapszakaszban a brassói Jonathan Racine-Clarke lett 91 percnyi büntetéssel, aki éppen egy ellenünk elkövetett rendkívül sportszerűtlen megmozdulása után kapott hétmeccses eltiltást januárban. Azonban, ha a teljes csapat által szerzett büntetésperceket nézzük, akkor az FTC-Telekom a harmadik helyen zárt 423 perccel. A második a DVTK Jegesmedvék 443-al, míg 485 perccel a Corona Brassó vezeti ezt a tabellát.

Csapatunk az alapszakaszban a szerzett gólok tekintetében sem áll rosszul a mezőnyben a maga 133 szerzett találatával, amivel a mezőny negyedik helyén zártunk. Mindössze öt góllal maradtunk el az alapszakasz-győztes BJA mögött, akik 138 alkalommal gólt lőttek. Ezek a számok azonban csak az Erste Liga alapszakaszára vonatkoznak, csapatunk ezen felül további 16 akciót zárt sikeresen a negyeddöntőben, a Magyar Kupában 18, az OB I rájátszásában 13, a Szuperkupában kettő, nemzetközi porondon az IIHF Kontinentális Kupában pedig 12 gólt lőtt a Fradi, így összesen 54 meccsen 194 gól a mérleg.

Csapatunk ugyan idén nem szerezett magyar bajnoki aranyat, és Erste Liga-dobogós sem lett, így sem maradtunk értékes érem nélkül, ami ráadásul arany volt. A 2019/2020-as szezon bravúrját követően ugyanis remek játékkal, ezúttal ráadásul hazai pályán sikerült ismét legyőzni a Hydro Fehérvár AV19 csapatát a Magyar Kupa Final Four teltházas döntőjében a Tüskecsarnokban, így csapatunk gazdag történelme egy újabb aranyéremmel és egy Magyar Kupa-győzelemmel gazdagodott.