Magyar bajnok és Erste Liga-címvédő férfi jégkorongcsapatunk hosszú idő után szállt ismét jó esélyekkel harcba a Magyar Kupáért, amelyet legutóbb az 1994/95-ös idényben emelhettünk magasba. Ugyan 2000-ben ismét eljutottunk a fináléig, de akkor be kellett érnünk egy ezüstéremmel. A sorozatban a három külföldi ligában játszó magyar együtteshez hasonlóan, tavalyi eredményei elismeréséül kiemeltként szereplő, a negyeddötőben az Újpestet kettős győzelemmel búcsúztató csapatunk célja első körben nem lehetett más, mint szombat este túllépni a MAC Újbuda csapatán a miskolci Final Four második elődöntőjében.

A meccskeretből kimaradt Jászai Dávid és Pozsár Márk, így ők csak a lelátóról segíthették csapatunkat, míg a hétközi Vasas elleni mérkőzést kihagyó Jere Pulli, Lauri Kärmeniemi, Németh Attila és Roczanov Dezső már hadra foghatók voltak, így ott voltak a keretben.

A mérkőzést megelőzően elképesztő hangulat fogadta csapatunkat, hiszen már a bemelegítés kezdő pillanataiban hangorkán köszöntötte jégre lépő játékosainkat, az egyre gyarapodó ferencvárosi hokitábor hazai pályát varázsolt a Miskolci Jégcsarnokba. A kapuban a hétközi mérkőzéssel ellentétben ezúttal nem Nagy Kristóf, hanem a parádés formában védő Arany Gergely kezdett. A kezdő korongbedobást Nagy Gergőnek sikerült elhoznia, így azonnal támadásba lendülhettünk. Fokozatosan, szépen építettük fel az offenzívát, és csak egy percet kellett várnia a publikumnak az első helyzetig, amikor Pavuk tette próbára Bernardot, a MAC szezon közben, Bálizs Bence sérülése miatt igazolt olasz portását. Az újbudai gárdának sem kellett több, ők is támadtak, és fél perccel később már Aranynak is volt védeni valója. Ezt követően átvettük a mérkőzés irányítását, a MAC csak elvétve jutott el a kapunkig, de akkor sem tudtak komoly helyzetet kialakítani, ugyanis védelmünk remekül működött. Három és fél percnyi játék után kijelenthettük, hogy abszolút a mi akaratunk érvényesült. Ellenfelünk soraiból Sofron volt az, aki először megelégelte, hogy mindent a kapu előterébe akarnak bejátszani, és inkább távolról adta lövésre a fejét, de pontatlan volt. Kissé visszavettünk a tempóból, hiszen ekkora iramot nem lehet hatvan percen keresztül tartani, így kiegyenlítetté vált a találkozó. A harmad első felének végén újra lendületet kaptunk: Kulmala remek ütemben ugratta ki Pavukot, de támadónk már túl közel volt a kapushoz, így ez a helyzet is kimaradt. Másfél perccel később aztán Roczanov ment egy már elveszettnek hitt korongért, és készítette vissza Tóth Gergelynek, aki a kék vonal közeléből lőtt egyenesen a kapuba (1-0). Ez az akció is megmutatta, hogy Fodor Szabolcs csapatának nincs olyan, hogy elveszett korong, minden egyes alkalommal teljes erőbedobással próbálták megszerezni a játékszert. A bekapott gól kissé megfogta Majoross Gergely csapatát, így ismét a mi kezünkben volt a gyeplő, mennünk kellett előre, hogy az előnyünk még biztosabb legyen. Hegyi jó lövése lejött Bernardról, de az ismétlés elmaradt. Pillanatokkal később Blake Orbán húzott meg egy szép cselt Kärmeniemi mellett, de túlságosan kisodródott, így a lövés elmaradt. A folytatás főleg rólunk szólt, de nem sikerült kihasználni a helyzeteket, igaz, egyik sem volt ordító ziccer. A harmad lefújásakor Nagy Gergő még kapott egy két perces büntetést testre ütésért, így emberhátrányban indítottuk a második harmadot. Szinte teljes egészében uraltuk az első játékrészt, ezt a lövések száma – 17:4 a javunkra – is alátámasztja. A védekezésünk gyakorlatilag minden ponton rendben volt, remekül fojtottuk meg már kibontakozásukkor az ellenfél helyzeteit, és egy távoli Tóth Gergely-lövésnek köszönhetően az előnyt is sikerült megszerezni.

Csapatkapitányunk harmadvégi kiállítása miatt a második játékrészt emberhátrányban indítottuk. Ennek ellenére az első helyzet hozzánk köthető: Switzer nagyszerűen olvasta a játékot, majd el is indult a kapu irányába, de inkább távolról lőtt, hogy lehessen cserélni. Becsületesen támadott a MAC a fennmaradó bő másfél perces emberelőnyben, de az egész szezon során remekül működő emberhátrányos védekezésünket nem tudták feltörni. Három perc kellett a mieinknek, hogy újabb helyzetet tudjanak kialakítani. Ezúttal Roczanov volt az, aki tesztelte Bernardot. Alig húsz másodperccel később Tóth Gergely passzolta oda az ellenfélnek a korongot, de a lövés Aranyról fölé ment, így elhárult a veszély. Ugyan mi uraltuk a játékot, de helyzetet csak elvétve tudtunk kialakítani a meccs ezen szakaszában, és sajnálatos módon azok sem okoztak különösebb veszélyt. Úgy tűnt, hogy a MAC a harmadszünetben megbeszélte a hátsó szekció hibáit, amelyeket ennek köszönhetően sikerült is kijavítaniuk, így sokkal nagyobb biztonságot kaptak a támadóik, akik mindent beleadtak, hogy meglegyen az egyenlítő gól, de nem találták Arany ellenszerét. A Ferencváros nagy létszámban kilátogató, és fantasztikusan teljesítő szurkolói érezték, hogy a játékosoknak kell a bíztatás, így ők is mindent beleadtak, tőlük volt hangos a jégcsarnok. Ennek a hihetetlen támogatásnak meg is lett az eredménye, kijöttünk az újbudaiak nyomása alól, és Tóth Adrián egy lövéssel jelezte, hogy mi is itt vagyunk. Ezúttal is felváltva érkeztek a helyzetek, hol a Fradi, hol a MAC tudott egy-egy keményebb lövést megereszteni, de a kapusok nem adták magukat könnyen. A második harmad már sokkal kiegyenlítettebb játékot hozott, ahol mindkét félnek megvoltak a helyzetei, de azokat nem tudták kihasználni, így húsz perccel a vége előtt 1-0-ra vezettünk.

A záró játékérészt nagyobb elánnal kezdte a MAC, mint az előző kettőt. Mindent meg szerettek volna tenni, hogy kiegyenlítsenek. Hiába támadtak az újbudaiak, egy korongszerzés után Switzer volt az, aki meglódult védője mellett, lőni is tudott, de nem tudta megverni Bernard kapust, így maradt az egygólos előny. Erre a gyors kontrára nem sokkal később jött a válasz a túloldalról, de Arany hárított. A MAC komoly erőket mozgósított, hogy ott tartsanak minket a kapunk előtt, de ehelyett jött egy újabb kontra, amelynek végén Pavuk lőtt, de ez is kimaradt. Hol ők, hol mi irányítottuk a záró harmad ezen szakaszát, de mindhiába, egyik kapus sem adta meg magát egyetlen lövésnek sem. A hetedik percben Pulli keveredett egy vitába Macaulay-jal egy a kapunk előtti kislest követően, miután a MAC támadói ráeste Aranyra, így mindketten két-két percet tölthettek a büntetőpadon, négy a négy ellen folytatódott a játék. A mérkőzés ezen periódusát is mi uraltuk, rövid időn belül két nagyon komoly helyzetet is sikerült kialakítani: előbb Switzer egy szólót követően próbálta meg átverni a MAC kapusát, majd nem sokkal később Rantanen kínálta meg egy távoli bombával. Előbbit simán fogta, míg finn védőnk lövése csak másodikra lett meg neki. A harmad második felébe lépve kissé alábbhagyott az ellenfél lendülete, nekünk pedig nem is kellett több, azonnal támadtunk. Németh robogott el a jobb oldalon, majd nagyszerűen továbbított az érkező Tóth Adriánnak, de a lövést Bernard egy elképesztő bravúrral hárítani tudta. Ellenfelünk érezte, hogy hiba volt visszavenni, így ismét rákapcsoltak, de Arany Gergely áthatolhatatlan falként magasodott a ferencvárosi kapuban. A hajrára ahogy arra számítani lehetett, Majoross Gergely lehozta kapusát is, de így sem tudtak kiegyenlíteni, fantasztikus győzelmet aratott a Ferencváros, rendkívül fontos tétmeccsen győzött le egyet a három legmagasabban jegyzett magyar csapatból, és újabb tanúbizonyságát adta: előlépett a magyar hoki negyedik erejének!

A találkozót követő ceremónián a meccs legjobbjának a fantasztikus teljesítményt bemutató, shutouttal záró kapusunkat, Arany Gergelyt választották!

Hiába nyomott az utolsó másodpercig a MAC, próbálkozásaikat nem koronázta siker, így a Fradi Tóth Gergely első harmadban szerzett góljával megnyerte a mérkőzést. Ezzel a győzelemmel sikerült visszavágni az újbudaiaknak a tavalyi elődöntőben elszenvedett vereségért, de ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy 20 év után ismét ott vagyunk a Magyar Kupa fináléjában. A döntőben vasárnap délután 15 órától az a Hydro Fehérvár AV19 lesz az ellenfél, mely az első elődöntőben 6-2-re verte a házigazda DVTK Jegesmedvét.