Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Sorozatunk jelen részében azt az olimpiai bajnokot mutatjuk be, aki több szempontból is első a fradista bajnokok között. Első a kor szerint, hiszen alig múlt 17 éves, amikor első olimpiai címét nyerte. Aztán első a bajnoki címek számát tekintve is, hiszen mindmáig ő az egyetlen zöld-fehér sportoló, aki úgy vallhatja magát háromszoros olimpiai bajnoknak, hogy minden bajnokságát az FTC sportolójaként szerezte, az elsőt 1952-ben Helsinkiben, majd 1956-ban Melbourne-ben, végül pedig 1964-ben Tokióban. Ő volt Kárpáti György.

Kárpáti György 1935. június 23-án, Budapesten született. 1945-ben kezdett el úszni, hol másutt, mint az FTC-ben. Ám a labda, a csapat jobban érdekelte, nagyon gyorsan váltott és a vízilabdánál maradt. Az akkor éppen ÉDOSZ-nak hívott klub pólócsapatában már nem sokkal 15. születésnapja után bemutatkozott, stílszerűen gólokkal. Az első bajnoki mérkőzését is még a 16. születésnapja előtt játszotta az akkor már Bp. Kinizsinek hívott együttesben. A bemutatkozása után pillanatok alatt alapembere lett a csapatnak, akinek játékára a válogatottnál is felfigyeltek, így az apró termetű, de villámgyors és fifikás játékos már 1952 elején bemutatkozhatott a legjobbak közt. A bemutatkozás olyannyira jól sikerült, hogy tagja lett az 1952-ben olimpiai bajnoki címet szerzett magyar válogatottnak.

A kép az aranyérmes csapatot mutatja, az álló sorban balról Fábián Dezső, Szittya Károly, Martin Miklós, Vízvári György, Hasznos II István, Antal Róbert, Markovits Kálmán, Bolvári Antal és Gyarmati Dezső. Guggolnak: Lemhényi Dezső, Kárpáti György, Szívós István és Jenei László.

1954-ben szerezte meg első Európa-bajnoki aranyát, majd a legendássá vált melbourne-i vízilabdatornán újra olimpiai aranyat sikerült szereznie.

Balról jobbra: Kárpáti György, Markovits Kálmán, Zádor Ervin, Gyarmati Dezső, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó

1958-ban újra Európa-bajnok, majd az 1960-as római olimpián a bronzérmes a válogatottal. 1962-ben viszont megszerezte harmadik kontinensbajnoki győzelmét, majd az 1964-es tokiói olimpián megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét is.

Játékstílusára jellemző volt a gyorsaság, a robbanékonyság és a kiváló helyzetfelismerés. A gyorsaságát a klub érdekében úszásban is kamatoztatta, négy alkalommal is országos bajnoki címet szerzett gyorsváltók tagjaként. Vízilabdában ötszörös magyar bajnok és hatszoros magyar kupagyőztes, az aktív játéktól épp egy MNK győzelemmel vonult vissza 1969-ben. Szinte azonnal a magyar válogatott mellé került egykori játékostársa és jó barátja Gyarmati Dezső segítőjeként, ahol a partról is összehoztak egy aranycsapatot, amelyik 1976-ban tudott olimpiai bajnokságot nyerni. Az 1980-as években Ausztráliában élt, ott edzősködött, majd onnan hazatérve az FTC vízilabda szakosztályának lett a vezetője.

Válogatott pólósként is tanult, 1964-ben szerzett jogi doktorátust az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán. 1989-1992 között a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), 1996-ig a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja volt, 1990-ben bekerült a Ferencváros elnökségébe. Az FTC-ben amolyan „egyszemélyes intézmény” volt, véleményét nem lehetett megkerülni, arra a legfelsőbb vezetők is adtak, mindig meghallgatták.

1982-ben beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2004-ben MOB-érdemrenddel tüntették ki és Magyar Örökség Díjban részesült, 2005-ben Jacques Rogge, a NOB akkori elnöke különdíjban részesítette. 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2013-tól haláláig a Nemzet Sportolója volt. 2020. június 17-én Budapesten halt meg, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az FTC 100 éves jubileumának alkalmából az FTC népligeti sportcentrumában felállították a mellszobrát, amelyet Párkányi Raab Péter készített.

Emlékét tisztelettel őrizzük, sikereit, mosolyát nem feledjük.

FTC Múzeum