Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

1988, Szöul után két olimpia is elmúlt fradista aranyérem nélkül, amikor jött 2000 és Sydney. A fradisták két csapatsportágban reménykedtek és bizakodtak jó eredményben, bajnoki címben. Van némi hasonlóság a mával, hiszen akkor is a női kézilabda és a férfi vízilabda volt ez a két csapatsportág. A kézilabdázók egy örökké emlékezetes csatában, már-már megnyert döntőt vesztettek el és lettek ezüstérmesek, ellenben a férfi vízilabdázók ellentmondást nem tűrően vívták ki, 24 év után újabb olimpiai bajnoki címüket, a soraikban két FTC sportolóval, akik közül először a kapust, a csapat kapitányát, Kósz Zoltánt mutatjuk be.

Kósz Zoltán 1967. november 26-án, Budapesten született. 1976-ban kezdett vízilabdázni a Vasasban. Tehetsége hamar szemet szúrt, nagyon korán a csapat kezdőkapusa lett, 1986-ban már első válogatott mérkőzését vívta. 1987-ben részt vett az Európa-bajnokságon, 1988-ban az olimpián. Első klubsikere 1989-ben volt, amikor megnyerte a magyar bajnokságot a Vasassal, amellyel a BEK-elődöntőig jutott. Utána azonban az „örök második” egyáltalán nem kellemes jelzőt aggatták rá, hiszen 1997-ig nem kevesebb, mint hétszer lett bajnoki ezüstérmes a Vasassal. 1991-ben tagja volt az Európa-bajnokságon szereplő válogatottnak. 1992-ben magyar kupagyőztes volt. Az 1992-es olimpián induló csapatból az utolsó keretszűkítés alkalmával került ki. 1994-ben ismét magyar kupagyőztes, a világbajnokságról ötödik helyezéssel tért haza. 1995-ben Kupagyőztesek Európa-kupája–győztes lett. A bécsi Európa-bajnokságon ezüstérmes, a világkupán első helyezett volt. Az év végén a legjobb magyar vízilabdázónak választották. 1996-ban magyar kupagyőztes volt. Az olimpián negyedik helyezett lett. 1997-ben bronzérmes volt a Világkupán, és első az Európa-bajnokságon. Az 1997/98-as szezonra a horvát Mladost Zagrebhez szerződött, amellyel 1998-ban horvát kupagyőztes lett. Az 1998-as évet az ausztráliai vb-n ezüstéremmel nyitotta. 1998 volt az az év, amikor az FTC együtteséhez igazolt, 1999-ben itt is kísértett a múlt, bajnoki második lett, ám 2000-ben megnyerte a magyar bajnokságot a Fradival. Előtte még 1999-ben Világkupát és Európa-bajnokságot nyert. Így aztán igazi sikerekkel felvértezve indulhatott az olimpiára, ahol egyébként ő mondhatta el a magyar sportolók nevében az olimpiai eskü szövegét.

Az olimpiai dobogó tetején. Balról: Kósz Zoltán, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Steinmetz Barnabás, Vári Attila, Märcz Tamás, Kiss Gergely, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás, Fodor Rajmund.

A csapatkijelölésnél némi meglepetésre Vincze Balázs kimaradt, akkor lett szállóige, hogy nem a legjobb játékosok kellenek a legjobb csapathoz. Így nézett ki a 13 fős csapat: Kósz Zoltán, Szécsi Zoltán (kapusok), Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergő, Märcz Tamás, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Varga Zsolt, Vári Attila. A válogatott favoritként érkezett az olimpiára, ahol nem került könnyű csoportba.

Az eredmények a következők voltak: 
Magyarország - Görögország 7-4
Magyarország - Hollandia 16-8
Magyarország - Horvátország 7-8
Magyarország - Egyesült Államok 10-9
Magyarország - Jugoszlávia 9-10

A görögök elleni első meccsen az 5-0-s vezetés után kisebb rövidzárlat jött, de 5-4 után két gyors góllal lezárták a meccset a magyarok. A védekezés kulcsfontosságú egy tornán, és azon a meccsen minden szépnek látszott, még ha a kapus, Kósz Zoltán térde nem is jött rendbe. A harmadik meccsen, a horvátokkal szemben védekezési hibák voltak, és még el is küldték piros lappal a kispadról Keményt. Mondvacsinált problémája volt a zsűrinek, a német játékvezető önmagától nem is büntetett volna, de az olasz Lonzi közbenjárt Kemény ellen. Emiatt az Egyesült Államok elleni győztes mérkőzésen a lelátón ült, míg a jugoszlávok elleni utolsó pillanatban elszenvedett vereség idején is az elnök, Martin György irányított, vagyis hát 13 edző, ahogy Kiss Gergő találóan megfogalmazta. Kemény annyit mondott, amíg 3-4 gólt adunk az ellenfélnek, addig az ilyen típusú meccseket képtelenség megnyerni. A csoportban megszerzett harmadik hely azt is jelentette, hogy a torna egyenes kieséses szakaszát az olaszok ellen kezdi a válogatott. Az olaszok az 1995-ös Eb-döntőben megverték a mieinket, és az 1996-os olimpia bronzmeccsén is. Utána fordult a kocka, az 1999-es Eb-elődöntőben a magyarok Olaszországban is simán nyertek (7-5). Az olaszok ezúttal veretlenül várták a meccset, a vb-győztes spanyolokat is felülmúlták a másik csoportban, így nagy önbizalommal rendelkeztek az előző meccsekről. Kásás Tamás nyugtázta, hogy most kezdődik az olimpia, nem kell túl korán jól játszani, és ő tényleg arra a meccsre rázta meg magát, ugyanis előtte gyenge lövőhatékonysága volt. A 8-5-ös sikerből négy találattal vette ki a részét, és az addig sokszor széteső védekezés is összeállt. Jöhetett a visszavágás a jugóknak az elődöntőben. 5-5 után Kósz kapott egy gólt, Kemény pedig a harmadik negyed elején a kapuscsere mellett döntött. Óriási kockázatot vállalt, de valahogy ki akarta billenteni a csapatot. Szécsi jól ismerte a szerb lövőket, mert a BVSC sok edzőmeccset játszott Óbecsén, a válogatott pedig arra a csapatra épült. Az addigi összes meccsen csak a kispadon ülő Szécsi lényegében bemelegítés nélkül ugrott be, mégis tudta, mi következik, az utolsó negyedben három emberhátránynál is a helyén volt. Addig a rivális szinte tökéletesen használta ki a helyzeteit, a zárónegyedben viszont a legjobbak is elbizonytalanodtak.

Szécsi 6 lövésből egy gólt kapott, egészen hihetetlen 83 százalékos hatékonyságot produkált a 16 perc 16 másodperc alatt, a mérkőzés 5-6-ról lett 8-7. Ezek után jöhetett a döntő, ahová a másik ágról meglepetésre az oroszok jutottak be, akik a vb-címvédő spanyolokat hosszabbításban győzték le. Nem sok olyan ihletett pillanata van a magyar vízilabdának, mint ez a döntő, mert minden a helyén volt, valójában az első negyedtől érezni lehetett, ezt a meccset a jobb képességű, jobb erőkből álló és nagyon koncentrált csapat, vagyis a magyar nyeri. A legfontosabb napon minden a helyén volt, minden bejött.

Az olimpiai év végén beválasztották az évszázad magyar vízilabda-csapatába, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Még ugyancsak 2000-ben magyar szuperkupa-győztes lett a Fradival. Utolsó válogatottbeli sikere 2001-ben volt, amikor bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon. 2001-ben visszatért a Vasashoz, ahol utolsó két klubsikerét érte el, amikor 2002-ben magyar kupagyőztes és KEK-győztes lett. 2004-ben hivatalosan visszavonult a válogatottól. Levezetésként a PVSK-Füszérthez igazolt, 2008-ban onnan vonult vissza az aktív játéktól.

Visszavonulása után sem szakadt el a vízilabdától, számtalan pozícióban és egyesületben dolgozott a medencék környékén, saját pólósiskolát is nyitott.

Az FTC olimpiai sétányán 1999-ben 22 mellszoborral nyílt meg az olimpai bajnokok szoborparkja. Mi sem természetesebb, az FTC vezetése a 2000-es olimpia után az ott bajnokká lett sportolóinkról, így Kósz Zoltánról is rendelt egy alkotást, amelyet Mihály Gábor készített el. Ezt a szobrot 2001-ben ellopták, azóta sem került elő. 15 év elteltével, a Kubatov Gábor vezette klub új szobrot rendelt, amelyet Brzózka Marek mintázott, így újra teljes lett a szoborpark. Az új szobrot a klub elnöke és maga a modell leplezte le.

Szerző: FTC Múzeum