(A címlapképen: Az 1936-os berlini olimpián aranyérmes magyar férfi vízilabda-válogatott. Balról jobbra: Halassy Olivér, Molnár István, Brandi Jenő, Tarics Sándor, Németh János, Homonnai Márton, Bródy György, Bozsi Mihály.)

Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Az FTC második olimpiai bajnoka csapatsportban, vízilabdában szerzett dicsőséget a klubnak. Ő volt Molnár István, aki 1936-ban Berlinben, a XI. nyári olimpiai játékokon volt tagja az aranyérmes pólócsapatnak.

Galántáról a berlini olimpiáig

Molnár István 1913. január 5-én, Galántán született. Pólózni a Fradiban kezdett, mégpedig 1932-ben. A Fradi pólócsapata ekkor éppen az útkeresés időszakában volt, hiszen a húszas évek meghatározó nagy csapata felbomlott. A bajnoki elsőségek helyett 1932-től a helyezések így alakultak: 7., 5., 6., 7., 6. Ez utóbbi helyezés már 1936-ban, az olimpia évében született. Nem csoda, ha a magyar vízilabda válogatott ezekben az években nem a Fradira épült, abba csupán egyetlen játékos, Molnár István tudott bekerülni, igaz ő sem alapemberként.

Így utazhatott a magyar válogatottal a berlini olimpiára, ahol a magyarok kerete az alábbi volt: Bozsi Mihály, Brandi Jenő, Bródy György, Halassy Olivér, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Kutasi György, Molnár István, Németh János, Sárkány Miklós, Tarics Sándor. Szövetségi kapitány: dr. Beleznay László.

Nézzük az útjukat az aranyéremig!

Az első mérkőzést Jugoszlávia ellen 4-1-re nyerték, akik akkoriban még nem számítottak olyan félelmetes ellenfélnek, mint évtizedekkel később. Ez indokolta, hogy a csapaton belül nem is volt olyan frenetikus a hangulat.

Sokkal inkább fokozta a hangulatot a második és a harmadik mérkőzés. Előbb Málta együttesét intézték el 12-0-ra, majd Anglia válogatottját 10-1-re. Molnár István Málta ellen ugrott a vízbe, így a Kutasi, Molnár, Tarics trió tagjaként (ők hárman csak ezen a meccsen szerepeltek) viccesen "máltai lovag" lett.

A három győzelem már a középdöntőt jelentette, ahol Belgium csapatát 3-0-ra győzték le, amit a hollandok elleni 8-0 követett. Majd jött a németek elleni aranycsata. Igaz, ez nem a döntő volt, de mindenki annak tartotta. Nem is lehetett a döntő, hiszen a győzelemről körmérkőzés döntött, aminek a végén lett jelentősége. Annál is inkább, mert a házigazda németek ellen a mérkőzés végén 2-2-t mutatott az eredményjelző, így minden a két csapat utolsó mérkőzésén múlott, nevezetesen, melyik milyen gólaránnyal végez. Az utolsó meccset játszotta a magyar csapat, így pontosan tudta, hogy a franciákat 4-0-ra vagy 7-1-re kell legyőzni. A leckét teljesítették, hiszen a derék gallok 5-0-ra kaptak ki.

Út az Európa-bajnoki címig

Molnár István 1933 és 1942 között volt tagja a válogatottnak, így tagja volt az 1938-ban Londonban Eb-címet szerző csapatnak is. Meg kell jegyezni, hogy sportpályafutásával párhuzamosan már komoly civil munkát is végzett, hiszen 1934-től ő volt a Nemzeti Sportuszoda titkára, majd 1945-től a Nemzeti Sporthivatal egyik előadója. Közben 1944-ben az egyik vezére volt a 17 év után újra bajnoki címet szerző Fradi vízilabdacsapatának. 1945-ben a Vasasba igazolt, ott fejezte be az aktív sportpályafutását 1947-ben, érdekesség, egy magyar bajnoki címmel.

Sokan látták őt a medencében, ennél azonban minden bizonnyal sokkal többen hallhatták a hangját a stadionban. Megnyitásától kezdődően, azaz 1953-tól ő volt a Népstadion bemondója és műsorközlője, amely funkciót egészen a haláláig, 1983. július 1-jéig betöltötte.

Molnár István emlékezete

Sírja a Rákoskeresztúri új köztemetőben található.

Az FTC népligeti olimpiai sétányán látható mellszobrát 1999-ben Marton László készítette.

Szerző: FTC Múzeum