Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Mexikó a futballon kívül egy olyan sportágban is hozott fradista aranyérmet, amelyben addig soha és azóta sem, pedig a sportág az olimpiák történetében az egyik legsikeresebb. A sportág a kajak-kenu, a fradista sportoló pedig Hesz Mihály.

 Hesz Mihály 1943. december 15-én Nógrádon született. Tíz éves volt, amikor a család Vácra költözött. Először bokszolni kezdett, aztán megtanult úszni, de 15 éves korában rabul ejtette a Duna, kajakos lett. 1964-ben igazolt a Fradiba, ahol pályafutása igazán kiteljesedett ki. Munkabírására jellemző, hogy nem egyszer tette meg a Vác-Budapest távolságot kajakkal. 1964-ben már a királytáv, a K1 1000 m magyar bajnoka volt, a tokiói olimpiára is kiutazhatott, ahol nem sokkal, mindössze 20 cm-rel maradt le az aranyéremről. Erről ezt mondta: „Akkor nyilván elkenődtem, de ennek így kellett történnie, ha nincs ez a vereség, akkor nincs négy év múlva a győzelem sem.” A következő négy évben mindent a célnak rendelt alá, minden addiginál keményebben edzett. 1966-ban 10 ezer méteren világbajnok lett, egy év múlva ezer méteren pedig bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. A hazai versenyekről röviden csak annyit lehet írni, verhetetlen volt. Így következett a mexikói olimpia.

Hesz Mihály kimagasló erőnléttel érkezett Mexikóba, hogy az akklimatizáció se jelenthessen akadályt, több mint egy hónapot a helyszínen, a Xochimilco tavon töltött. A nagy verseny előtt az előfutamokban tartalékolt, nem árulta el, milyen formában van, így az első előfutamban csupán harmadik lett, a címvédő svéd Peterson és a román Contolenco is megelőzte. Ezt az altatást folytatta az elődöntőben is, ahol a dán Hansen és a szovjet Szaparenko is előrébb végzett nála, nem is kevéssel, 5-6 másodperccel. Idehaza, akik nem voltak beavatva a taktikájába ekkor komolyan aggódni kezdtek, mi lesz így a döntőben. Abban a döntőben, amire Hesz tudományosan is készült. Egy évvel korábban az előolimpián megfigyelte, hogy a magaslat miatt 700 m táján nagy oxigénadósság lép fel a versenyzőknél. Ő azt eszelte ki, hogy ekkor robbant, ehhez kellett a kimagasló erőnlét. Addig csak arra összepontosított, hogy két hajó különbségnél ne engedélyezzen többet az ellenfeleinek, mert azt tartotta a hajrában még ledolgozható hátránynak. A sok gyakorlás meghozta a hatását, minden úgy történt, ahogy azt eltervezte. A korabeli Népsport így tudósított a döntőről: „Nyolcszáz méternél még úgy látszott, hogy Hesz a harmadik helyért lesz csatában. Az utolsó 150 méteren azonban szédületes hajrába kezdett a magyar versenyző, óriási csapásszámmal közelítette, majd előzte meg összes ellenfelét. Ötven méterrel a céltól már fölényesen, legalább egy fél hajóval ő vezetett.” Ő vezetett és fölényesen nyert, olimpiai bajnok lett.

Az idézett olimpiai felkészülés alatt és mellett tanult a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karán, ahol fogorvosi diplomáját 1968-ban szerezte meg.  A nemzetközi vizeken 1970-ben VB bronzérmes, 1971-ben VB aranyérmes volt, 15-ször nyert magyar bajnokságot. 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban, 1976-ban fejezte be a sportolást.

1980-ban váratlan döntésre szánta el magát, családját is hátrahagyva jogellenesen távozott az országból, korabeli szóhasználattal disszidált. Német származására hivatkozva az NSZK-ban telepedett le, Sindelfingenben fogorvosi rendelőt nyitott. Jelenleg már nyugdíjas, a Stuttgart melletti Böblingenben él. Ott él, de gyakran hazalátogat Magyarországra is, nyomon követi a magyar kajak-kenu sport történéseit és sikereit. 2008-ban Vác város díszpolgára lett, 2018-ban megkapta a Ferencváros Sportjáért díjat.

A szülőfaluja, Nógrád sem feledkezett meg híres fiáról, 2014-ban róla nevezték el a község általános iskoláját.

A Fradi pedig, csakúgy mint a többi olimpiai bajnokának, mellszobrot készíttetett róla, amely Benedek György munkája, az FTC népligeti centrumában, az olimpiai sétányán látható.

FTC Múzeum