Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Még mindig 1964, még mindig Tokió. Eddig a vízilabda csapatból mutattunk be négy fradista olimpiai bajnokot, de volt egy másik győztes csapat is, a labdarúgóké. Tudjuk, labdarúgásban a hatvanas évek igen erős évei voltak a Ferencvárosnak, mindenféle akkori válogatott elképzelhetetlen volt nélkülük. Azért kell hangsúlyozni a mindenféle válogatott kifejezést, mert ezekben az években nem a magyar A-válogatott szerepelt az olimpián, hanem az ún. olimpiai válogatott. Az olimpiai válogatottnak a FIFA előírásai nem lehettek profik a tagjai és bár a szocialista országokban nem voltak profik, mégsem a legjobb csapataikat küldték az olimpiára, hiányoztak belőle azok, akik korábban már szerepeltek labdarúgó világbajnokságon az országuk válogatottjában. Ezért, bár négy évvel korábban még játszhatott, de Tokióban már nem pl. Albert Flórián vagy Rákosi Gyula. Részt vehetett viszont az olimpián Novák Dezső, aki ráadásul a csapatkapitánya is volt a győztes csapatnak.

Novák Dezső 1939. február 3-án született Jákon. Szülőfalujában kezdett futballozni, de első igazolása a szomszédos községhez Egyházasrádóchoz kötötte, onnan került 1955-ben a megyeszékhelyre, Szombathelyre a Szombathelyi Postáshoz, majd egy évvel később a Haladáshoz, ahol 1961-ig futballozott. Az évszámokból látható, hogy az első olimpiájára, 1960-ban Rómába még a Haladásból utazhatott és ért el harmadik helyezést. Mindez jól jellemzi képességeit, hogy egy vidéki, egyáltalán nem élcsapatból is be tudta magát verekedni a válogatottba. Nem csoda, hogy 1961-ben leigazolta a Ferencváros, ahol pályafutása végéig futballozott és világraszóló sikereit aratta. Mint minden átlagon felüli képességű labdarúgónak, Novák Dezsőnek is voltak rendkí­vüli erényei. A legismertebb, hogy specialistája volt a 11 -es illetve a szabadrúgásoknak. Büntetőit elképesztő hidegvérrel rúgta be többnyire úgy, hogy a labda az elmozdult kapus lábától sokszor centikre kocogott a kapuba. Novák a végsőkig kivárt, amí­g a hálóőr valamelyik irányba el nem mozdult. Mindemellett természetesen a védőmunkája is átlagon felüli volt, gyorsasága mellett remek ütemérzése is jellemezte. A tokiói olimpiára készülő csapatnak alapembere és csapatkapitánya volt, a csapat képviseletében ő állhatott fel a dobogóra, onnan hallgatta végig a magyar himnuszt.

Az olimpiára készülő bő keret. Állnak balról: Nagy György (tartalék), Csernai Tibor, Varga Zoltán, Bene Ferenc, Komora Imre, Farkas János, Dunai Antal (tartalék), Katona Sándor. Középen: Nagy István (tartalék), Nógrádi Ferenc, Palotai Károly, Szepesi Gusztáv, Orosz Pál (tartalék). Alul: Novák Dezső, Káposzta Benő (tartalék), Gelei József, Szentmihályi Antal, Orbán Árpád, Ihász Kálmán.

A magyar válogatott 100%-os teljesítménnyel nyerte a bajnoki címet, mind az öt mérkőzését megnyerte, 22 gólt rúgott, mindössze 6-ot kapott. A döntőben Csehszlovákia olimpiai válogatottját győzték le 2:1 arányban.

A tokiói olimpiára már mint kétszeres magyar bajnok utazott ki, az olimpiát követő évben pedig részese volt a legnagyobb magyar klubsikernek az FTC 1965-ös VVK győzelmének. 1967-ben és 1968-ban újabb bajnoki címek után készülhetett a harmadik olimpiájára, Mexikóba. A harmadik olimpiáján aztán megszerezte harmadik olimpiai érmét, ezen belül a második olimpiai aranyérmét és vált ezzel a világ valaha volt legsikeresebb olimpiai labdarúgójává.

Labdarúgóink átveszik az aranyérmet, balról: Básti, Sárközi, Szalay, Juhász, Noskó, Keglovich, Nagy L., Dunai II A., Kocsis L., Fazekas, Szűcs L., Menczel, Páncsics, Dunai L., Fatér és Novák.

Ezúttal 6 mérkőzést játszott a magyar válogatott, 1 döntetlen mellett 5 győzelmet aratott, 18 gólt rúgott és mindössze 3-at kapott, a döntőben Bulgária válogatottját győzte le 4:1 arányban. A döntőig vezető úton Novák Dezső a góllövésből is kivette a részét, hiszen a Japán ellen 5:0-ra megnyert elődöntőben 2 gólt is rúgott, mindkettőt 11-esből.

Játékos pályafutását 1972-ben egy MNK győzelemmel fejezte be, amely után elindult egy ugyancsak emlékezetesre sikeredett edzői karrier. Az FTC tartalékcsapatánál kezdte, ahol négy évig működött. Mindeközben belekóstolt az első csapat irányításába is, hiszen 1973-ban két alkalommal is felkérték megbízott edzőnek, ám akkor még nem jött el az ő ideje. Első felnőtt csapatot irányító valódi szerződése Dunaújvároshoz kötötte 1976-tól 1980-ig, ahonnan már valóban az FTC irányítására kérték fel, az első idényében azonnal bajnoki címet ünnepelt a csapattal, amit két ezüstérem követett. 1983-tól 1994-ig vidéken illetve a magyar olimpiai válogatottnál dolgozott, majd újra a Fradi hívta. Két olyan év következett, amelyet újra a sikerek és a még annál is nagyobb sikerek jellemeztek. A csapattal nyert újabb két bajnokságot, ez tán a siker kategória, az ennél is nagyobb siker pedig, hogy 1995 őszén, ki ne emlékezne, az FTC bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol a Grashoppers, a Real Madrid és az Ajax ellen irányíthatta csapatát.

1994-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2004-ben pedig a középkereszttel tüntették ki.

2014. február 26-én Budapesten halt meg, a Szent István Bazilika altemplomában, a Szent Lipót teremben helyezték örök nyugalomra. 2014. szeptember 6-a óta szülőfalujában, Jákon is egy emlékmű örökíti meg a nevét.

Az FTC olimpiai sétányán található mellszobrát Lantos Györgyi készítette.

Emlékét tisztelettel őrizzük, soha nem feledjük.

FTC Múzeum